„A jövőben olyan, piaci alapon működő hadiiparra van szükség, amely garantálja a Magyar Honvédség ellátásbiztonságát” – ezzel indokolta a kormány egyes hadiipari cégek privatizálását. Eddig a stratégiai fontosságúnak tekintett ágazatokat és vállalatokat állami tulajdonban tartották, és ha nem abban voltak, államosították. Mi az oka a váltásnak?
Nincs valódi váltás, mellébeszélés folyik. Az elmúlt években főleg azért államosítottak – és nem csupán az üzleti életben, hanem az oktatásban és az egészségügyben is –, hogy a megvásárolt, megszerzett eszközöket később más magántulajdonosok kezébe juttassák. Ezt hívja a szakirodalom tranzitállamosításnak. Most a hadiipar került sorra. A kiszemelt vevő egyelőre nem kapja meg a kritikusnak minősített infrastruktúrát, és az állam is megtartja a részvények 25 százalékát. Pedig aki valaha is foglalkozott privatizációval, pontosan tudja, hogy az állam szempontjából az a perdöntő: 100 százalékban tulajdonos, vagy csak részben az. Ha a tulajdona bármely kis százalékát eladja, azzal a saját mozgásterét szűkíti. Apró döntések sorozatával még 51 százalékkal is olyan helyzetbe sodródhat, hogy nincs más lehetősége, mint hogy megváljon a részesedésétől.
A kilenc hadiipari vállalkozás többsége ma is részben külföldi tulajdonban van, kettő közülük Rheinmetall-cég, és a Rheinmetallnak a 4iG-ben is 25 százalékos részesedése van. Mi ennek az értelme?
Az ügylet lényege, hogy ebben az üzletágban is pozíciót szerzett a magánszektor. Az, hogy a 4iG külföldi vagy magyar, csupán szándék és adminisztráció kérdése. Nem az a fő szempont, milyen a tulajdoni megoszlás, a kormányon belül valakik azt gondolták, hogy egy bizonyos üzleti csoport pozícióját tovább javítják. Ennyi. Annak sem lenne jelentősége, ha hozzácsapnának még két kórházat vagy két csatornavállalatot.
https://hvg.hu/360/20250617_Ki-viszi-a-puskat
Lehet, hogy a nem túl erős pénzügyi lábakon álló 4iG-t akarják a jövedelmezőbb hadiipari cégekkel megerősíteni?