Mihályi Péter: Semmi kétségem afelől, hogy akik a jegybank pénzét elkaszinózták, úgy képzelték, jó üzleti döntéseket hoznak
Nincs egy kézben az állami vagyon, nagy a veszélye, hogy széthordják – figyelmeztet Mihályi Péter közgazdász, az MTA levelező tagja, aki szerint az állam rendszerint a piaci árnál olcsóbban ad el és drágábban vásárol.
„A jövőben olyan, piaci alapon működő hadiiparra van szükség, amely garantálja a Magyar Honvédség ellátásbiztonságát” – ezzel indokolta a kormány egyes hadiipari cégek privatizálását. Eddig a stratégiai fontosságúnak tekintett ágazatokat és vállalatokat állami tulajdonban tartották, és ha nem abban voltak, államosították. Mi az oka a váltásnak?
Nincs valódi váltás, mellébeszélés folyik. Az elmúlt években főleg azért államosítottak – és nem csupán az üzleti életben, hanem az oktatásban és az egészségügyben is –, hogy a megvásárolt, megszerzett eszközöket később más magántulajdonosok kezébe juttassák. Ezt hívja a szakirodalom tranzitállamosításnak. Most a hadiipar került sorra. A kiszemelt vevő egyelőre nem kapja meg a kritikusnak minősített infrastruktúrát, és az állam is megtartja a részvények 25 százalékát. Pedig aki valaha is foglalkozott privatizációval, pontosan tudja, hogy az állam szempontjából az a perdöntő: 100 százalékban tulajdonos, vagy csak részben az. Ha a tulajdona bármely kis százalékát eladja, azzal a saját mozgásterét szűkíti. Apró döntések sorozatával még 51 százalékkal is olyan helyzetbe sodródhat, hogy nincs más lehetősége, mint hogy megváljon a részesedésétől.
Mihályi Péter, egyetemi tanár
A 72 éves közgazdász fő kutatási területe a magánosítás és a nagy állami elosztórendszerek reformja. 1997–1998-ban a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára volt. Az állami vagyon változó nevű tulajdonosi szervezetében töltött be vezető tisztségeket. Fő műve a négykötetes Privatizáció és államosítás Magyarországon, amely az Árpád-kortól napjainkig tekinti át a tulajdonváltás különböző módozatait.
A kilenc hadiipari vállalkozás többsége ma is részben külföldi tulajdonban van, kettő közülük Rheinmetall-cég, és a Rheinmetallnak a 4iG-ben is 25 százalékos részesedése van. Mi ennek az értelme?
Az ügylet lényege, hogy ebben az üzletágban is pozíciót szerzett a magánszektor. Az, hogy a 4iG külföldi vagy magyar, csupán szándék és adminisztráció kérdése. Nem az a fő szempont, milyen a tulajdoni megoszlás, a kormányon belül valakik azt gondolták, hogy egy bizonyos üzleti csoport pozícióját tovább javítják. Ennyi. Annak sem lenne jelentősége, ha hozzácsapnának még két kórházat vagy két csatornavállalatot.
Súlyos következményekkel jár és meglepő fordulatokat hozhat az a tulajdonosi összetétel, amely a kormány döntése alapján kialakul a magyar védelmi ipar meghatározó vállalatainál. A privatizáció ráadásul verseny nélkül, átláthatatlan módon és a társadalmi vita kizárásával történt.
Lehet, hogy a nem túl erős pénzügyi lábakon álló 4iG-t akarják a jövedelmezőbb hadiipari cégekkel megerősíteni?
„Én itt már minden »hülyére« szavaztam. Értelmes, világlátott, anyagilag stabil helyzetben lévő embernek szerintem tilos politikai párt közelébe mennie itthon” – mondja a magyar „orr”. HVG-portré.