Lehet, hogy Európának végül fel kell tartania a kezét, de egy valamiben még azután is bízhat, hogy Donald Trump sarokba szorította. Nemzetközi lapszemlénkben a százéves volt malajziai elnök és a washingtoni brit nagykövet is elmondja, milyennek látja az új világot.
Az amerikai elnök diktál a világgazdaság nehézsúlyú szereplőinek, akiknek mindezidáig fogalmuk sincs, hogy mitévők legyenek. Ám hogy a jövő hónaptól 30%-ra akarja emelni Európa számára a vámot, az öv alatti ütés. Hiszen éppen akkor fokozza a nyomást, amikor még folynak a tárgyalások. Az ilyen megbeszéléseken sok szerephez nem jut a tisztesség, a kőkemény gazdasági érdekek dominálnak. Trumpot pedig olyannak kell venni, amilyen – hangsúlyozza Patrick Welter, a Frankfurter Allgemeine Zeitung gazdasági szerkesztője.
Nem gondolja, hogy bármelyik fél már kimondta volna a végső szót, de az amerikai vezetőnek lépnie kell, hiszen máris kezd kialakulni az a vélemény róla, hogy csak totojázik. Ugyanakkor most vita lesz arról, mennyire volt eredményes Von der Leyen párbeszéd-stratégiája, de az biztos, hogy a Bizottság végig kész volt az egyeztetésre, miközben azért jelezte, hogy Európának is vannak ütőkártyái.
Kína kezdettől fogva keményen reagált a washingtoni vámtámadásra, de sokat nem ért el vele. Vagyis nem alkalmas példaként az EU számára. A szomorú igazság az, hogy senki sem tudja, miként lehet legalább az együttműködésre épülő világkereskedelem egy részét megmenteni.
Miért köszönheti a házát Amy Heckerling John Travoltának és Bruce Willisnek? Mit tapasztalt női rendezőként Hollywoodban? Hogyan fedezte fel Sean Pennt és Alicia Silverstone-t? És miért volt fontos, hogy Phoebe Cates ledobja a bikinifelsőjét? A Nicsak, ki beszél! és a Spinédzserek író-rendezőjével beszélgettünk.
