Értékelésünk a sajtószabadság állapotára vonatkozik, nem a sajtóéra: az egyes szerkesztőségekben folyó szakmai munka minősítése nem a mi feladatunk - hívja fel a figyelmet a Riporterek határok nélkül (Reporters sans Frontières) nevű szervezet kutatásainak határaira. A lassan két évtizede tevékenykedő RSF folyamatosan rögzít minden olyan eseményt, amelyen keresztül sérül az információhoz jutás alkotmányos joga. A szervezet először 2002-ben hozta nyilvánosságra "barométerét", azt az ország-toplistát is tartalmazó értékelést, amellyel szándékuk szerint egy adott periódus sajtóállapotáról - de nem az emberi jogok helyzetéről - kívánnak pillanatfelvételt adni. A jelentést megelőző adatgyűjtés során kérdéssort küldenek ki olyan újságíróknak, helyi tudósítóknak, kutatóknak, jogászoknak és szakértőknek, akik az adott környezetet jól ismerik. A vizsgálat számba veszi többek között az állam közmédiával szembeni fellépését, az internetes tartalmak cenzúrázását, s nem csupán az állami jogsértéseket tartja számon, hanem a fegyveres erők, a földalatti szervezetek és csoportok sajtószabadságot veszélyeztető tevékenységével is foglalkozik.
Magyarország az RSF hétfőn közreadott legfrissebb jelentésében tavalyi helyezéséhez képest három pozíciót előrelépve, Jamaicával és Dél-Afrikával megosztva, a 21. helyet foglalja el. Az értékeléshez kizárólag a 2002. szeptember 1. és 2003. szeptember 1. közötti időszak tényeit vették alapul. A szervezet honlapján hazánkat kiemelten nem értékelik, amit akár jó jelnek is vehetünk, hiszen a külön megjegyzések jobbára a visszásságokat emelik ki. Szomszédaink közül csupán két országot említenek példaként: Szlovákiában a rágalmazásra vonatkozó törvény módosítása a sajtószabadság helyzetének érzékelhető javulását hozta, Románia ellenben olyan új jogszabályokat fogadott el, amelyek a szabad információáramlást gátolják.
A volt szovjet tömbhöz tartozó kelet-európai országokról a jelentés külön – bár csak általánosságok szintjén – szól. Miközben a kelet-európai államok nagy része az Európa Tanács szakértőivel egyeztetve igyekszik a sajtótörvényeket az európai normákhoz igazítani, mások – így Oroszország, Ukrajna, Fehéroroszország és Közép-Ázsia országai – a szovjet időkre emlékeztető módszerektől sem riadnak vissza, hogy a sajtót megfélemlítsék – áll a jelentésben. A szervezet rámutat: ezekben az országokban az újságírók gyakran csupán két lehetőség - öncenzúra vagy a rágalmazásért járó börtönbüntetés - közül választhatnak.
A közel-keleti háborúk, konfliktusok nagyban befolyásolták az idei eredményeket: a szervezet szerint az amerikai hadsereget felelősség terheli több riporter haláláért az iraki háború idején, az izraeli hadsereg pedig rendszeresen visszaéléseket követ el újságírók ellen a megszállt palesztin területeken. Az RSF kiemeli, hogy ezek az esetek megengedhetetlenek két olyan ország részéről, amelyek szüntelenül arra hivatkoznak, hogy elkötelezett hívei a szólásszabadságnak. A szervezet értékelése szerint az iraki háborúnak tulajdonítható az is, hogy valamennyi arab rezsim megszigorította a sajtóval szemben alkalmazott elnyomó intézkedéseket.
Hazánk huszonegyedik helyével egyébként számos európai államot - Olaszországot (53.), Spanyolországot (42.) és Franciaországot (26.) -, valamint az Egyesült Államokat (31.) is megelőzi, míg az uniós csatlakozásra váró országok közül többen is – így például Csehország (12.) és Szlovénia (20.) – hazánkénál kedvezőbb minősítést kaptak. A rangsorolás némileg egybecseng a Freedom House amerikai szervezet augusztusban kiadott jelentésével, melyben az áll: hazánkban 2002. óta nem csökkent – igaz, nem is nőtt – a sajtószabadság.