Tetszett a cikk?

Dörgölhetik a tenyerüket a terroristák: a madridi robbantások és a spanyol választások után történtek egyelőre az ő forgatókönyvüket valószínűsítik. A spanyol dominó dőlni látszik, és dőlhet a többi is.

Bár a spanyol illetékesek még nem zárták ki végérvényesen a „baszk szeparatista verziót”, egyre nyilvánvalóbb, hogy a madridi merénylők iszlám fundamentalisták voltak, akik kapcsolatban állnak az al-Kaidával. A közvélemény jelentős része és vasárnapi parlamenti választás nyertesei az Aznar-kormányt hibáztatják, mondván, az igazolhatatlan iraki háborúban való részvételük miatt vált országuk a muzulmán terroristák célpontjává.

A győztes spanyol szocialisták kormányfőjelöltje, José Luis Rodríguez Zapatero sietett első rádiónyilatkozatában bejelenteni, hogy bár elkötelezett a terrorizmusellenes harc mellett, visszahívja a spanyol csapatokat Irakból, amennyiben a békefenntartás irányítása nem kerül az ENSZ kezébe.

Még ha Spanyolország valószínűleg nem is fogja automatikusan kivonni katonáit Irakból június 30-áig – ahogy erre Sebastian Balfour, a patinás London School of Economics professzora is felhívta a figyelmet –, a spanyol szocialisták meglepő sikere erős lökést ad az iraki invázióban részt vállaló európai országok ellenzéki politikusainak, hogy visszavonulót fújjanak a globális antiterrorista háborúban, és nyíltan szembehelyezkedjenek az Egyesült Államokkal. A háborúba belesodródó vagy Amerikával „együttdübörgő” kormányoknak pedig nem ereszthetik el a fülük mellett a békére csábító szirénhangokat. (Valószínű, hogy előbb-utóbb a Fidesz is csatlakozik az MDF-hez, amely már eddig is követelte a magyar szállító század hazahívását, és az al-hillahi betört ablakoknak is még választási jelentőségük lesz.)

Ebben az értelemben teljesen mindegy, hogy mi eredményezte valójában a szocialista párt (PSOE) sikerét: a madridi terrorrobbantások miatti magas részvétel, ami Spanyolországban hagyományosan a baloldalnak kedvez, vagy a néppárti kormány átlátszó igyekezete, hogy a merényletet a muszlim szélsőségesekről a „hazai ősellenségre”, az ETÁ-ra kenje, illetve a borzalmak miatt sokak által érzett tehetetlenség, amely az iraki beavatkozást támogató kormányban találta meg a bűnbakot. A mostani választás már biztosan úgy raktározódik el az európai politikusi emlékezetbe, mint amelyet egy véres terrortámadás döntött el. És ez abban a – nevezhetjük akárminek, posztmodern vagy végsőkig „mediatizált” – politikai légkörben, amelyben nem egyszerűen hiánycikk az állhatatosság, a szívósság és eltökéltség, hanem egyenesen ellenjavalt, szükségszerűen vezet el a választók pillanatnyi kegyeit kereső megoldásokhoz.

Zapatero és a spanyol szocialisták persze nem most találták ki, hogy vissza kellene hívni a spanyol katonákat Irakból, kampányukban nagyon is tudatosan építkeztek: a gazdaságilag sikeres, az ország nemzetközi tekintélyét megerősítő néppárti kormány Achilles-sarkát éppen a közvélemény által kevéssé támogatott iraki háborús részvételben találták meg.

Az Európai Unió tagállamai közül– Olaszország mellett – Spanyolország állt ki leginkább az angolszász államok mellett az intervenció ügyében. Pontosabban a spanyol kormány. De a spanyol közvélemény – hasonlóan a többi európai országéhoz – legjobb esetben is kétlelkűen fogadta ezt, hogy aztán Szaddám tömegpusztító fegyvereinek hiánya és az elhúzódó pacifikáció mindinkábban szembefordítsa vele. Olyannyira, hogy – az AFP értesülései szerint – az al-Kaida már tavaly Spanyolországgal, mint a leggyengébb láncszemmel számolt, és az ott elkövetett merényletek révén akarta elérni, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei kivonuljanak Irakból.

A madridi robbantások után történtek azt erősíthetik, a terroristák jól kalkuláltak. Spanyolország kihátrálhat a koalícióból, és magával ránthatja megingott szövetségeseit. Vagy meglehet az is, hogy a szövetség vezetői, maguk az amerikaiak és a britek is meghátrálnak. Az amerikai elnökválasztáson például egyelőre Kerry-nek áll a zászló, aki háborúellenes húrokat penget. Blairt pedig a saját pártja is hetente támadja az iraki részvétel igazolhatatlansága miatt, és jelentős népszerűségvesztése is elsősorban ennek köszönhető.

A pacifistáknak azonban – akik talán most igazolva látják nézeteiket – szembe kell nézniük azzal, hogy a madridi merénylet után történtek, a közvélemény reagálása pokoli forgatókönyvet valószínűsít: az al-Kaida vagy más nagyhatalmú terrorszervezet jól megválasztott terrortámadásaival képes lesz alapjaiban befolyásolni a választásokat, és tőlük félő vagy egyenesen baráti kormányokat hatalomra juttatni – mindezt demokratikus úton, a békevágyó vagy a terrortól rettegő választók támogatásával.

Omar Bakri, az al-Muhadzsirun nevű szélsőséges csoport irányítója az olasz La Republicá-nak például tettetett szánakozással, valójában cinikusan a madridi merényletet követően azt nyilatkozta: „Nagyon sajnálom, hogy a lakosságnak ilyen szenvedéseket kell elviselnie, de ez kormányaik hibája. Önöknek, olaszoknak sincs más lehetőségük – csakúgy, mint másoknak –, csak az, hogy leváltsák kormányukat, és így elkerüljék azt, hogy célponttá váljanak.” Bakri és elvbarátai ugyanis nem egyszerűen a nyugati világtól vagy Amerikától akarják megvédeni a muzulmánokat, hanem azért harcolnak, hogy mindenütt, Európában is, iszlám államok jöjjenek létre.

A békés egymás mellett élés politikáját – bármennyire gondoljuk utólag sikeresnek vagy sikertelennek – nem a terrorizmus elleni háborúra találták ki, hanem olyan állapotra, amikor – legalábbis valamennyire – racionálisan cselekvő hatalmi tömbök álltak egymással szemben. A terrorizmus ezerfejű hidráját azonban aligha lehet legyőzni csak az országok vagy Európa határain belülre és csak a terrortámadásokat követő reakciókra korlátozódó védelmi politikával. Európa nem teheti meg, hogy strucc módjára homokba dugja a fejét.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Hogyan jöttek létre az univerzum legnehezebb anyagai?

Hogyan jöttek létre az univerzum legnehezebb anyagai?

„Miért? Digitális oktatás lesz? Jaj, de jó, egész nap biciklizhetek az utcán!”

„Miért? Digitális oktatás lesz? Jaj, de jó, egész nap biciklizhetek az utcán!”

Új ikonok érkeznek a Windows 10-be, de más újítás is várható

Új ikonok érkeznek a Windows 10-be, de más újítás is várható