Az észak-afrikai országban a szélsőséges iszlamisták gerillaháborújának kezdete 1992-re datálható, amikor a hadsereg puccsot hajtott végre, mert az Iszlám Üdvfront (FIS) nyerésre állt a választáson. Az erőszak visszaszorításában a hadsereg kemény fellépése és az elnök 2000-es amnesztiája játszotta a főszerepet, amely utóbbinak köszönhetően hatezer szélsőséges tette le a fegyvert.

© CIA

A polgárháború legvéresebb éveiben - emberjogi szervezetek szerint – legalább 150 ezer ember halt meg: ezekben az időkben a fővárosban és környékén naponta százakat is meggyilkoltak az elsősorban védtelen polgári lakosokra támadó fundamentalisták, köztük az Iszlám Fegyveres Csoport (GIA) harcosai. Az újabban az al-Káida terrorhálózattal is kapcsolatba hozott, mindeddig fel nem számolt algériai lázadók legújabb célpontjai a sivatagban túrázó külföldi turisták.

Ezzel párhuzamosan a hagyományos iszlamista mozgalom is kettészakadt. Az erőszakról lemondó, de továbbra is betiltott FIS vezetőinek egy része a 2004-es választásokon a jelenlegi elnököt, Abdelaziz Buteflikát, nem pedig a mérsékelt iszlamista párt, az el-Iszlah jelöltjét támogatta. Algériai újságírók szerint a szavazók is pragmatikusabbá váltak, és nem akarták, hogy megismétlődjenek az erőszakot elindító 1991-1992-es események.

Az al-Káida észak-afrikai szárnyának tulajdonított 2007. áprilisi véres algíri merényletek ugyanakkor arra utalnak, hogy a radikális fegyveres mozgalmak jelenlétével továbbra is számolni kell.