Nedim Gürsel török író, az akadémiának megfelelő francia tudományos kutató intézet (CNRS) munkatársa a Libération című újságban jegyzett elemzésében felhívja a figyelmet, hogy a Korán szerint Mohamednek az Isten az úgynevezett cemal, az arc szépségén keresztül jelent meg. Ezért a próféta elsődleges tulajdonságának számító cemal a mohamedán világban az egyik legelterjedtebb keresztnév. A bálványimádás tiltásának ellenére az Ottomán Birodalomban előszeretettel ábrázolták XIV. században írt könyvekben Mohamedet a szakértő szerint. Ezek a könyvek az isztambuli Topkapi Múzeumban megtekinthetőek.     

Ezért Gürsel úgy véli, hogy a dániai lapban megjelent Mohamed-karikatúrákban vallási szempontból az ábrázolás kérdése nem, csak a mikéntje támadható. A hívők és a vallási hatóságok számára istenkáromlás történt, amely viszont a demokráciában nem számít bűncselekménynek. Még ha a dán karikatúristák tehetsége hagy is kívánnivalót maga után, ugyanúgy meg kell őket védeni mint, ahogy az Salman Rushdie esetében történt a Sátáni versek megjelenésekor.

Jean-Francois Clément a marokkói iszlám francia szakértője hasonlóan nyilatkozott a Le Monde című napilapnak. A sátánnak tulajdonított bálványimádást véleménye szerint valamennyi monoteista valláshoz hasonlóan az iszlám is tiltja, de a Koránban semmilyen konkrét utalás nincs arra, hogy Mohamedet ne lehetne ábrázolni.

Az iszlám tanítása szerint három magatartás lehetséges bármilyen kép esetén: annak eltűrése reprodukálása nélkül, elítélése vagy elpusztítása. Az ábrázolás alapvetően azért tilos, mert az veszélyeztetné az alkotó Isten hatalmát. Ezt a tiltást a IX. és a XIII. század között élő teológusok erősítették meg - hangoztatta a szakértő.

Ennek ellenére a XIV. és a XVI. század között Indiától az Ottomán Birodalmon át Perzsiáig nagyon sok ember- és angyalábrázolás készült, de a profétáról is fennmaradt olyan miniatúra, amelyen az apró méret miatt az arc nem hasonlítható semmilyen valóságos személyhez. A leggyakrabban azonban a profétának egyszerűen csak egy fehér folt vagy fátyol látható az arca helyén. A szakértő szerint a muzulmán reneszánsznak tekinthető ábrázolási formát csírájában fojtották el, és a XIX. századtól a hit terjesztésére szolgáló vallási képeken a kereszténységhez hasonlóan láthatóak proféták, de soha nem maga Mohamed.

Clément emlékeztet: az "ikoni forradalom" mára akkora méreteket öltött, hogy az eleinte mindenféle képpel szemben tartózkodó muzulmán világban az ábrázolás a politika és a hittérítés egyik legfőbb kommunikációs formájává vált. A XX. század óta a fotó, a mozi, a videó, a DVD ugyanolyan elterjedt a muzulmán országokban, mint bárhol másutt a világon. Ráadásul a fundamentalisták mindezt ki is használják: a Gáza-övezetben százával árulják a palesztin mártírok vagy Oszama bin Laden és a többi al-Kaida vezető fotóit - mutat rá a szakértő.

A dán karikatúrák Clément szerint az Egyesült Államok által kitalált, de szeptember 11-e óta a muzulmán országokban is elterjedt, a civilizációk összecsapásáról szóló tézis alapján sértést jelentenek a muzulmánok számára. Az egész ügy része annak a "áldozati mentalitásnak", amely szerint az európai sajtó és a nyugatiak általában nem értenek és nem szeretnek minket, a véleménynyilvánítás szabadságának nevében meggyalázzák a hitünket.

Mindez azonban három abszurd és hamis érvre épül: hogy a Korán tiltaná a próféta ábrázolását, hogy a profétát még soha nem ábrázolták volna az iszlám történetének folyamán, és hogyha ábrázoljuk a profétát, bálványimádást követnénk el - hangsúlyozta Jean-Francois Clément.