Útlevelet vegyenek!

A két szigetből álló karib-tengeri ország, St. Kitts és Nevis egyik legfontosabb kiviteli cikke a cukornád. A másik az állampolgárság, különösen azokban az időkben, amikor az édesítőszer világpiaci ára éppen mélyrepülésben van. Egy St. Kitts és Nevis-i útlevél negyedmillió dollárba kerül – ennyit kell fizetni a cukoripar nyugdíjasairól gondoskodó alapba –, a papírmunka három hónap alatt elrendezhető, és még csak el sem kell utazni a kies helyszínre. Ingatlanvásárlással is hozzá lehet jutni az áhított honosításhoz, ez esetben azonban mélyebben kell a zsebbe nyúlni, mivel a kínálat 350 ezer dollárnál kezdődik. A távoli ikersziget állampolgársága a Reuters hírügynökség összeállítása szerint azért vonzó, mert útlevelével vízum nélkül lehet utazni több mint száz országba, beleértve Kanadát, Nagy-Britanniát, az európai schengeni övezet tagjait és Kína különleges adminisztratív területét, Hongkongot is.

A 45 ezer lakosú St. Kitts és Nevis azért bocsátja áruba az állampolgárságát, hogy a felszínen tudja tartani 3 milliárd dolláros – a GDP 180 százalékára rúgó – adóssággal küszködő gazdaságát. A karibi térségben más országok is hasonló okokkal kínálják magukat, a közeli Dominikai Közösség csak 75 ezer dollárt kér az útleveléért.

Gazdag országokban szintén lehet útlevelet „venni”, a módszerek azonban nem ilyen közvetlenek. „Különleges szolgálatokért” lehet valaki osztrák állampolgár, az európai adóparadicsomnak számító Jersey szigeten bejegyzett Henley & Partners közvetítőiroda szerint ehhez legalább 10 millió dolláros beruházás szükségeltetik. Bár az osztrákok tagadták, hogy pénzért honosítanának, a Henley azt állítja, több kliense is szerzett már hatalmas befektetés révén osztrák útlevelet. Az iroda honlapján több tucat ország szerepel, amelyek nagy összegű beruházás esetén állampolgárságot kínálnak – Magyarország nincs a listán, de a térségből Lengyelország, Szlovákia, Horvátország és Bulgária igen.

A vízumügyekben rendkívül szigorú USA nemcsak a magasan kvalifikált külföldieknek, hanem a befektetőknek is kínál könnyített letelepedést. Az 1990 óta létező EB–5-ös program vízumkerete évi 10 ezer főre ad lehetőséget – a kvótát eddig még egy esztendőben sem merítették ki –, olyanok pályázhatnak rá, akik legalább egymillió dolláros beruházással két éven belül minimum tíz amerikainak munkát adnak. Az érdeklődők 1992 óta az USA-szerte található regionális központokban kopogtathatnak, és ahol a munkanélküliség eléri az országos átlag másfélszeresét, ott a vízum megszerzéséhez elég 500 ezer dolláros befektetés is. Az EB–5-ös programban először az állandó tartózkodást jelentő zöldkártyához lehet jutni, onnan vezethet az út az áhított amerikai állampolgársághoz és útlevélhez.

Az USA bevándorlási hivatalának adatai szerint a legtöbb jelentkező kínai. Tavaly a 2007-es 270-ről 3 ezerre ugrott a befektetői vízumért folyamodó kínai állampolgárok száma, ez az EB–5-ös programban részvételre pályázók négyötöde. Kínában több mint nyolcszáz hivatalos engedéllyel működő – és további több száz informális – irodában adnak gyakorlati tanácsokat a más országokba beutazást vagy bevándorlást fontolgatóknak, a fő célpontok az USA, Kanada, Szingapúr, Ausztrália és Új-Zéland. Akik például amerikai befektetési vízumra vágynak, azok az előkészítésért akár 30 ezer dollárt is fizethetnek. A hatalmas ázsiai ország leggazdagabb üzletembereinek listáját is összeállító sanghaji Hurun Report felmérése szerint az emigráción gondolkodó tehetős kínaiak négyötöde nem akar minden kapcsolatot megszakítani az anyaországgal. A leggyakoribb, hogy úgy tesznek, mint az egyik beszámolóban említett 43 éves Li Vej-csie, aki Peking melletti sí- és golfpályájából milliomos lett, Vancouver előkelő negyedében vásárolt házat a kanadai állampolgárrá lett feleségének és fiának, ő maga viszont beéri az állandó tartózkodási engedéllyel, s megtartotta kínai útlevelét.