A szavazatok harmadát országosan megszerezve végzett az élen az időközi argentin törvényhozási választáson Cristina Fernández de Kirchner elnök koalíciója, és megőrizte a többségét a parlament mindkét házában. A 72 fős szenátus harmadát, valamint a 257 parlamenti mandátumból 127-et megújító szavazás vesztesének mégis az ő Szövetség a Győzelemért (FpV) elnevezésű politikai tömörülése számít, mert nem érte el célját, hogy kétharmados többséghez jusson a törvényhozásban. Erre azért lett volna szükség, hogy módosítsák az alkotmányt, amely kimondja, hogy az államfő legfeljebb két egymást követő négyéves ciklusban töltheti be a posztját, márpedig Fernández második mandátuma 2015 végén lejár.
A választási eredmény alaposabb elemzése még borúsabb képet fest az államfő és hívei számára. Az FpV nemcsak a fővárosban, Buenos Airesben, valamint az azonos nevű tartományban – ahol a 42 milliós lakosság 39 százaléka él, és a GDP 36 százaléka születik – veszített az ellenzékkel szemben, hanem a szintén népes Santa Fé, Mendoza és Córdoba tartományokban, valamint a Fernández és férje (az államfői poszton elődje) Néstor Kirchner politikai hátországának számító Santa Cruzban is. A kampány finisében nem vehetett részt a 60 éves Fernández, akin október 8-án – egy vérömleny megszüntetésére – koponyaműtétet hajtottak végre, és az orvosok egy hónapos szigorú pihenést írtak elő neki.
Elemzők kétlik, hogy az államfő jelenléte segített volna pártjának. 2011-ben az argentin történelemben párját ritkítóan magas, 54 százalékos többséggel választották újra, népszerűsége azonban elolvadt. A mélyrepülésben politikai és gazdasági okok játszottak közre. A 2001-ben káoszba süllyedt, 95 milliárd dolláros külföldi tartozásának törlesztését megtagadva a világ legnagyobb államcsődjét produkáló Argentínában a 2003–2007-ben az elnöki posztot betöltő férjét követő Fernández populista és megszorító gazdaságpolitikai lépéseket vegyített, nem túl sok sikerrel. Mivel az ország a tőkepiacon nem képes hitelhez jutni, a névérték 30 százalékán átütemezett adósságát saját erőből törleszti. Ez már 39 milliárd dollárt elvitt a jegybank valutatartalékából azóta, hogy 2010 márciusában elnöki rendelettel lehetővé tették, hogy abból teljesítsék az adósságszolgálatot. A tartalék az utóbbi egy évben havi egymilliárd dollárral zsugorodott, és 34 milliárddal hat és fél éve nem látott mélypontra került.
A közműszolgáltatásokra és a tömegközlekedésre fordított hatalmas állami támogatások összege miatt is krónikus költségvetési hiány finanszírozására a kormány beindította a bankóprést, ami viszont felpörgette az inflációt. Az áremelkedés éves üteme független közgazdászok szerint 2009 óta legalább 25 százalék – ez Dél-Amerikában Venezuela után a második legmagasabb –, ám a hivatalos adatok ennek csak a felét-harmadát ismerik el. A szakadék annyira nyilvánvaló, hogy az IMF az idei év elején – történetében példátlan módon – a statisztikák kozmetikázásáért elmarasztalta Argentínát. A drágulás miatt a középosztály elkezdte dollárba menekíteni a pénzét, amire Fernández két éve a lakossági valutavásárlás korlátozásával reagált, és emellett jelentősen megszigorította az importot is. Az intézkedések miatt a dollár feketepiaci árfolyama már 70 százalékkal múlja fölül a hivatalosan megállapítottat.
Az elégedetlenséget nem enyhítette, hogy a gazdasági nehézségekért a külvilágot okoló Buenos Aires-i kormány – amely a külföldi befektetőket részben azzal ijesztette el, hogy tavaly államosította a spanyol Repsol ellenőrzése alatt lévő YPF olaj- és gázipari óriáscéget – júliusban 14 százalékkal emelte a nyugdíjakat és 25 százalékkal a minimálbért. A költségvetési kiadásokkal együtt ez a második negyedévben – a hivatalos adatok szerint – éves szinten 8 százalékra gyorsította a gazdasági növekedést. Ez azonban múló hatású lehet, a GDP az idén elemzők szerint legfeljebb 2-3 százalékkal gyarapodhat, jövőre viszont 1,6 százalékkal csökkenhet, és illuzórikusnak látszik az 5,1, illetve 6,2 százalékos növekedést jelző kormányzati prognózis.
Fernández rosszul vizsgázott a közbiztonság és a korrupció témájában is. Alig két héttel a választások előtt a helyi kábítószer-kereskedőkkel kapcsolatban álló fegyveresek több lövést adtak le Antonio Bonfatti, Santa Fé tartomány kormányzójának otthonára, hasonló politikai merényletre a katonai diktatúra 1983-as bukása óta nem volt példa. Néhány nappal később pedig ugyanazon a Buenos Aires-i pályaudvaron volt – ezúttal halálos áldozattal nem járó – baleset, ahol 2012 februárjában egy vonatszerencsétlenségben 51 ember meghalt és legalább 700 megsérült. Az utóbbi katasztrófa egyik okának azt tartják, hogy a vasúti közlekedés korszerűsítésére szánt állami pénzek egy része eltűnt – a korábbi közlekedési miniszter ellen korrupció és csalás miatt eljárás zajlik –, ahogy Buenos Aires tartomány fővárosának, La Platának a csatornahálózatát sem modernizálták, ezért szedhetett csaknem száz áldozatot az idén áprilisi felhőszakadás nyomán kialakult árvíz. Vizsgálat indult korrupció vádjával Amado Boudou alelnökkel szemben is, aki az alkotmány értelmében betegség idején helyettesíti Fernándezt.
Mindez nem jelenti, hogy a következő két évben gúzsba kötve kormányozna Fernández, akinek segít, hogy a választást megelőzően a jövő évi költségvetést kutyafuttában elfogadó parlament újabb 3 évre meghosszabbította a 2001-es válság után bevezetett gazdasági szükségállapotot, amely széles körben ad lehetőséget a rendeleti hatalomgyakorlásra. A 2010-ben infarktusban elhunyt férje után kirchnerizmusnak nevezett, Fernández által is követett baloldali populista irányzat – amelynek pozitívumaként emlegetik a katonai junta résztvevőinek felelősségre vonását, a melegházasság törvényesítését, a mesterséges megtermékenyítés liberális szabályozását vagy az öregségi nyugdíj bevezetését – 2015-ben véget érhet. Ám az Argentínát közel hét évtizede meghatározó peronizmus valószínűleg hatalmon marad. Hiszen az ellenzék leglátványosabb győzelmét arató, Buenos Aires tartományban győztes Sergio Massa szintén Juan Perón örökösének vallja magát, de piacbarát, jobbközép irányvonalat képvisel a peronista mozgalomban. Amelynek képlékenységét jelzi, hogy Massa 2007–2009 között Fernández kabinetfőnöke volt, csak az idén nyáron ugrott ki az FpV-ből, és alapította meg sebtében a Megújítás Frontját.
CSÚRI PIROSKA / BUENOS AIRES
