Megkésett pánik

Feltűnési viszketegségben szenvedő, ellentmondásos üzletemberként, politikai kalandorként ismerték Lengyelországban a 41 éves Zbigniew Stonogát, aki sokat tett azért, hogy a múlt héten Ewa Kopacz miniszterelnök átalakítsa kormányát, és megszabaduljon a koalíciót vezető Polgári Platform (PO) két erős személyiségétől is. Stonoga (a nevének jelentése százlábú) ugyanis az interneten közzétett 2500 oldalt azokból az ügyészségi aktákból, amelyekben a tavaly kirobbant és komoly politikai hullámokat vetett lehallgatási botrány vizsgálati jegyzőkönyvei voltak. A dokumentumokból semmit sem takart ki, így kényes személyes adatok is napvilágra kerültek.

Stonogát rövid időre őrizetbe vették, Kopacz pedig egy napra rá, múlt szerdai sajtóértekezletén – bocsánatot kérve a lehallgatási botrányért – bejelentette, hogy távozik a kormányból Andrzej Biernat sport-, Bartosz Arlukowicz egészségügyi és Wlodzimierz Karpinski kincstárügyi miniszter. A kancellária vezetője, Jacek Cichocki pedig elveszítette a titkosszolgálatok felügyeletét, mert nem volt képes megakadályozni, hogy vezető lengyel politikusokat lehallgassanak. A két legfajsúlyosabb távozó viszont Jacek Rostowski volt pénzügyminiszter, akit Kopacz a tavaly őszi miniszterelnöki kinevezése után a főtanácsadójává tett, valamint Radoslaw Sikorski, aki a parlament alsóházának, a szejmnek az elnöki posztjáról mondott le.

Ők ketten a szinte napra pontosan egy éve kirobbant lehallgatási botrány főszereplői közé tartoznak, és különösen Sikorskinak került sokba, hogy magánbeszélgetésen nem tett lakatot a szájára, s dehonesztálóan beszélt az USA-ról, illetve David Cameron brit miniszterelnökről (HVG, 2014. június 28.). A kínos szavak kiszivárgása előtt a rendszerváltás után leghosszabb ideig hivatalban lévő külügyminiszterként még a NATO-főtitkári vagy az EU külügyi főképviselőjének posztjára is esélyesnek tartották – most viszont szülővárosában és politikai bázisán, az északnyugati Bydgoszczban próbál meg segíteni a PO-nak az őszi parlamenti választás kampányában.

A Wprost című lengyel hetilap tavaly júniusban kezdte el közölni azoknak az előző évi beszélgetéseknek a tartalmát, amelyeket vezető lengyel politikusok, üzletemberek és bankárok folytattak a Varsó központjában lévő Lazienki park környékén található két elegáns étterem, az Amber Room, valamint a Sowa és Barátai különtermében. Máig nem tudni, kik rendelték meg a lehallgatást, Marek Falenta dúsgazdag üzletember keveredett gyanúba, és több pincért is őrizetbe vettek, akiket a poloskák működtetésével vádoltak. A Waitergate néven emlegetett botrányt Donald Tusk akkori lengyel kormányfő példátlan puccskísérletnek, Sikorski pedig szervezett bűnözői körök támadásának minősítette. Miközben Tuskot – Lengyelország diplomáciai sikereként – az Európai Tanács elnökévé választották, és az utódja a kormány élén tavaly szeptemberben Kopacz lett, úgy tűnt, az ügyészség, ha lassan is, de végzi a munkáját, és a hullámok elülnek.

A Polgári Platform azonban drágán megfizetett azért, mert rosszul mérte fel a botrány hatását és a közvélemény hangulatát: míg 2007 óta minden választást megnyert, jelöltje, Bronislaw Komorowski májusban nem tudott újrázni az államfői poszton, amit augusztus 6-án a meglepetésszerű győzelmet arató Andrzej Duda, az ellenzéki jobboldali konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) politikusa vesz át tőle. Politikai elemzők Kopacz kormányátalakítását megkésett pánikreakciónak tartják, amit az is mutat, hogy az utódokat csak hétfőn nevezte meg. A sportügyi tárcát a 2008-ban Pekingben evezősként olimpiai bajnoki címet szerzett Adam Korol veszi át, az egészségügyi miniszter Marian Zembala neves szívsebész lesz, míg a privatizációt, illetve a cégekben lévő állami tulajdont ellenőrző kincstárügyi portfólió az alsóház energiaügyi bizottságát eddig vezető Andrzej Czerwinski felügyelete alá kerül.

Kérdés, hogy Kopacz meg tudja-e állítani pártja lecsúszását. Az agrárbázisú Lengyel Néppárttal együtt kormányzó jobbközép PO még márciusban is 36-38 százalékkal vezetett a közvélemény-kutatásokban – Komorowski újraválasztása pedig papírformának tűnt –, most viszont már 8 százalékponttal van lemaradva a 32 százalékot felmutató PiS mögött. Ráadásul a PO nyakán ott van egy még meg sem alakult párt, amelyet a politikusok népszerűségi listáján az első helyre ugrott egykori punk-rock énekes, Pawel Kukiz ígér létrehozni. Az elnökválasztás első fordulójában több mint 20 százalékot elért Kukiz feltűnése a semmiből azt jelzi, hogy sok lengyelnek elege van a politikai elitből, amely a negyedszázaddal ezelőtti rendszerváltás óta irányítja az országot.

Az elkényelmesedett és arrogánssá vált PO nem vette észre, hogy a társadalom jó része számára nem az volt a legmeghökkentőbb, hogy a 2013 nyarán készült felvételek azt bizonyították, a politikusok milyen csúnyán beszélnek magánemberként, s hogy cinikus háttéralkukon dolgoznak. Az volt mellbevágó, hogy ezt adófizetők által finanszírozott luxusban teszik. A Tusk kubaiszivar-beszerzésének diplomáciai hányattatásairól is beszámoló Sikorskinak például a Rostowskival elfogyasztott ínyenc vacsoráért 1352 zlotyt (1 zloty = 75 forint) fizetett ki a külügyminisztérium, miközben a lengyel minimálbér havi 1237 zloty. A Tusk miniszterelnök-helyetteséből tavaly az Európai Bizottság belső piacért felelős tagjává vált Elzbieta Bienkowska pedig a hangfelvételek tanúsága szerint kijelentette: az is hülye, aki havi 6 ezer zlotynál kevesebbért dolgozik – amivel a lengyelek nagy többségét minősítette lúzernek.

A beiktatására váró Duda arra sürgette Kopaczot, hogy az őszi parlamenti választásig már ne hozzon komolyabb döntést, és a PiS egyértelműen kormányzásra készül. Intő jel viszont számára, hogy a pártot vezető volt miniszterelnök, Jaroslaw Kaczynski – aki az elnökválasztási kampányban taktikusan a háttérbe húzódott – a legelutasítottabb lengyel politikus. Így helyette mondja Duda, hogy a PiS leginkább magyar mintájú fülkeforradalmat, utána pedig az Orbán-kormányéhoz hasonló intézkedéseket szeretne: a kétharmad részben külföldi tulajdonban lévő bankszektor „visszalengyelesítését”, különadót a pénzintézetekre és a hazai kereskedőket kiszorító multinacionális láncokra, s az 550 ezer lengyelt érintő, a GDP 8 százalékának megfelelő, 144 milliárd zloty értékű, svájci frankban felvett jelzáloghitel kötelező zlotyra váltását – a januári árfolyamrobbanás előtti kurzuson.

NAGY GÁBOR