Jövőbe vetett hit és remény, talán még megkönnyebbülés is tükröződött a taxi ablakából kitekintő és anyja ölében ülő kislány arcán, amint a sárga autó este elhagyta a nyugat-törökországi kikötőváros, Izmir régi központját. A hattagú szíriai család az Égei-tenger partvidékének egyik szakaszára indult, hogy onnan még az éjszaka csónakba szálljon, és valamelyik közeli görög szigetre jusson. Ők is, mint sorstársaik, előtte napokig várakoztak, hogy aztán az embercsempészek telefonhívására összeszedjék csomagjaikat, és nekivágjanak a novemberi szelesebb időjárás miatt a nyári átkelésnél is veszélyesebb tengeri útnak.
A Basmane tér és környéke mintha hatalmas elosztóközponttá vált volna. Az utcák, az éttermek és az egykor főként a turisták által használt szállodák tele vannak bevándorlókkal. Vonattal vagy buszokkal ide érkeznek a menekültek. A módosabbakat akár már előre lefoglalt szoba várja a jobb, három- és négycsillagos szállodákban, amelyek a kikötőtől a Basmane térre vezető Fevzi Pasa boulevard bal oldalán találhatók. A sugárút jobb oldalán vannak az olcsóbb szálláshelyek, amelyeket szegény migránsok foglaltak el. Itt a csempészek egész moteleket béreltek ki vagy vásároltak meg a kuncsaftjaik számára. A falakon és a kirakatokban arab feliratok, a boltokban arab fűszerek jelzik a főként szírek és irakiak jelenlétét, de afgánok, pakisztániak és afrikaiak is láthatók szép számmal.
Az utcákon a csempészek nyíltan alkudoznak és egyezkednek a menekültekkel. A reggeli órákban még alig látni migránst, de aztán a nap előrehaladtával, főleg este a környék megtelik a kiszolgáltatott családokkal – köztük kisgyerekekkel és idősebb emberekkel, illetve fiatal férfiak csoportjaival, akik mind egy jobb élet reményében vágnak neki az útnak. „Segítek az embereken, akik hálálkodva hívnak fel, miután átérnek Görögországba” – hangoztatta szenvedélyesen a HVG-nek a Basmane tér „gazdag” oldalán egy szálló halljában az Abu Zahara néven bemutatkozó embercsempész. Az Irakból évekkel ezelőtt Izmirbe települt fiatalember ezer eurót számol fel minden egyes menekült után, aki az általa átadott, motorral hajtott gumicsónakban utazik, de, mint mondta, aki a csónakot vezeti és a gyerekek ingyen utazhatnak. Ha rossz az idő, nem engedi útnak a menekülteket – állította. A kérdésre, hogy mi lesz télen a viharosabb időjárás esetén, mobiltelefonján rögtön megmutatta azoknak a jachtoknak a fényképeit, amelyeket forgalomba állít, jelezve alkalmazkodóképességét az időjáráshoz és az igényekhez. Igaz – tette hozzá –, a biztonságosabb jachtra már 2 ezer euróért lehet feljutni.
A Fevzi Pasa sugárúton sorakozó ruhaboltok kínálatában ott virítanak a narancssárga mentőmellények is, felnőtt- és gyerekméretben egyaránt. Némelyik menekült fel is próbálja, hogy jó-e. A kereslet óriási lehet, hiszen kisteherautókkal szállítják az utánpótlást. Az eredeti európai vagy japán mentőmellény 180-200 török lírába (60-70 euróba) kerül, de a török hamisítványt már 50 líráért meg lehet venni – tájékoztatta a HVG-t az egyik eladó, szigorú tekintettel megtiltva a fényképezést. Máshol autóbelsőt és közönséges úszógumit is árulnak, amelyek alighanem csak a biztonság illúzióját szolgáltatják a hullámzó tengeren. Alkalmi árusok a forgalmas járdán papírdobozokon néhány líráért vízálló irattartókat kínálnak.
„Mindenképpen vállaljuk a tengeri átkelés kockázatát” – mondta egy szíriai családapa az egyik négycsillagos szálloda előtt. Szerinte hazája olyan mészárszékké vált, hogy onnan muszáj volt elmenekülniük. Törökország sem megoldás hosszú távra, hiszen a 2,3 millió szír menekültnek jóval kevesebb mint az ötöde él a viszonylag jól ellátott menekülttáborokban, a többi elhagyott épületekben, szállodákban, kényszerszállásokon tengődik. Ők munkavállalási engedély hiányában feketén próbálják eltartani magukat és családjukat, ami semmiképpen sem jelent biztos jövőt.
A tengeri út veszélyével már az elinduláskor szembesült az a marokkói fiatalember, akinek a csónakja a vízre szállást követően felborult. Nevetve mutatta az előző éjszakai baleset következményeként a nejlonba gyömöszölt vizes ruháját egy izmiri utazási ügynökség irodájában. A kudarc után a barátja úgy döntött, hogy visszatér Marokkóba – ahonnan egyébként Törökországba nem kell vízum –, de ő újra megpróbálja az átkelést valamelyik görög szigetre, szíriai menekültnek adva ki magát – mondta hamiskás mosollyal. Egy közeli étteremben libanoni és iráni fiatalok is „behajózásra vártak”, az előbbiek a biztonság romlása, az utóbbiak a szegénység miatt hagyták el hazájukat. Az Izmirtől egyórányi buszozásra lévő és Hiosz görög szigettel szembeni Cesme kisváros partjainál afgánok töltötték meg a gumicsónakokat – az eddigi tapasztalatokkal ellentétben már délelőtt. Hatvan embert zsúfoltak össze a motorral ellátott, bizonytalan vízi járműveken, háromszor annyit, mint ahányra a csónakokat méretezték.
A migránsok számos tengeri útvonalán az egyik cél az Izmirtől délre lévő Bodrum, illetve az ottani partoktól látótávolságra lévő Kósz, Kalimnosz vagy Lerosz szigete. Egy menetrend szerint közlekedő kompon a török parttól mindössze négy kilométerre lévő Kósz szigetére átkelve nemcsak az válik egyértelművé, hogy a napsütéses idő ellenére az erős szél keltette méteres hullámok mennyire veszélyeztetik a gumicsónakok utasait, hanem az is, hogy a szabdalt török part és a közéjük ékelődő görög szigetek közti tengeri határ lezárása nem egyszerű feladat.
A sziget szintén Kósz nevű központjában egy szír család örömmel újságolta ugyan a HVG-nek, hogy megkapták az engedélyt, és másnap utaznak Athénba, a városka parti sétányán és a kikötőben lévő lovagvár mellett felállított illegális sátortáborban több százan töltik az idejüket legyengülve és kilátástalanul. Ők főként pakisztániak, irániak, afgánok és afrikaiak, akik gazdasági bevándorlóként aligha számíthatnak arra, hogy menekültstátust kapnak az EU-ban. Pakisztáni huszonévesek egy csoportja – köztük festő, ács, eladó, szabó – a munkalehetőség hiányával, az Amirként és Nasszerként bemutatkozó két iráni fiatalember az elnyomással, Musztafa, az iraki légierő pilótája pedig a családját és őt ért fenyegetésekkel magyarázta, hogy miért indult útnak. Többen is arról számoltak be, hogy a csónakjuk felborult, és alig menekültek meg. Kósz kavicsos partján nemcsak az elhagyott mellények, de kilyukadt gumicsónakok maradványai is jelzik a viszontagságos átkelés nyomait.
A tengeren nappal hadihajót nem lehetett látni, a görög parti őrség két vízi járműve is a kikötőben vesztegelt. A török parti őrség is csak az események szemlélője – mondta a HVG-nek Izmirben a török ATV tévé riportere, Sefer Ayce, aki szerint Ankara képtelen megállítani a menekültáradatot. Jelenleg összesen 3 millió bevándorló tartózkodik Törökországban, és egyre több pakisztáni, afgán és iráni indul el. Abu Zahara, az embercsempész ráadásul úgy vélte, hogy Afrikából – például Líbiából, Dél-Szudánból, Eritreából – is mind többen választják a kelet-balkáni útvonalat. Mind a szakértő, mind pedig a csempész egymástól függetlenül határozottan azt vetítette előre, hogy ha valamelyest enyhül is a bevándorlók nyomása a télen, tavasszal újra százezrek, ha nem milliók mozdulnak meg Európa felé, és ami eddig történt, az csak a kezdete a közel-keleti és az afrikai háborúk, a politikai elnyomás és a gazdasági kilátástalanság okozta XXI. századi népvándorlásnak.
KERESZTES IMRE / IZMIR
