Egyetlen hét alatt három olyan ember ellen követtek el merényletet, akinek valamilyen formában köze volt a moszkvai politikai elithez köthető bűncselekményekhez. Közben újjáélednek az oroszországi rezsimellenes tömegtüntetések.
„Nincs ember, nincs probléma” – mondogatta a múlt század harmincas éveiben Sztálin. Úgy tűnik, az egykori szovjet diktátor elveit a Vlagyimir Putyin orosz államfő nevével fémjelzett mai moszkvai vezetés is a magáénak vallja: három olyan múlt heti merénylettel is összefüggésbe hozható a Kreml, ahol az áldozatok tevékenysége kellemetlenséget okozott a politikai és gazdasági elitnek.
Vlagyimir Jevdokimovot, a Roszkoszmosz orosz űrkutatási cég egykori ügyvezető igazgatóját az egyik moszkvai börtön vécéjében találták vérbe fagyva. Az első változat szerint a hárommillió dolláros sikkasztás vádjával őrizetbe vett, 52 éves férfi öngyilkosságot követett el, ám ez a verzió hamar tarthatatlanná vált. Kevés öngyilkos szúrja ugyanis magát kétszer szíven, majd vágja el a saját torkát. A gyilkossággá átminősített esetet vizsgáló nyomozók szerint valószínű, hogy Jevdokimovot valaki olyan tetette el láb alól, aki attól tartott, hogy a vádakat tagadó, viszont több vesztegetési ügyről vallani kívánó volt igazgató beszámolója sokak számára kellemetlen információkat tartalmazna.
A megrendelő valószínűleg magas rangú illetékes lehetett. Erre utal az is, hogy a decemberben lefogott Jevdokimovot február végéig állandó videomegfigyelés alatt lévő cellában tartották fogva, s csupán a gyilkosság előtt néhány héttel vitték át egy 11 fős, nem bekamerázott fogdába. A cellatársak pedig – ahogy az lenni szokott – semmit sem láttak vagy hallottak.
Jevdokimovot egy 2007-es ügy miatt vették őrizetbe. Akkoriban a leendő Roszkoszmosz-igazgató az állami Egyesült Repülőgépgyártó Vállalatnál dolgozott főosztályvezetőként. Az állítólagos bűncselekmény elkövetésének idején a céget Szergej Ivanov egykori miniszterelnök-helyettes, az orosz államfő későbbi hivatalvezetője irányította. Moszkvai források szerint Jevdokimov arra készült, hogy lerántsa a leplet a szentpétervári korrupt „csekisták” – titkosszolgálati vezetők – viselt ügyeiről. A KGB-ből indult Putyin, illetve a szövetségesévé vált, titkosszolgálati múltú politikusok zöme Szentpétervárott kezdte a pályafutását.
Néhány nappal később Nyikolaj Gorohov ügyvéd „esett ki” negyedik emeleti moszkvai lakásának ablakán. Míg a kormányzathoz közel álló médiumok azt állítják, hogy baleset történhetett, mert éppen egy jakuzzit emeltek be az ablakon keresztül, az ismert jogász környezetében merényletről beszélnek. Gorohov ugyanis annak a Szergej Magnyitszkijnek a családját képviselte a bíróságokon, aki milliárdos csalással és sikkasztással vádolta meg az orosz állami vezetőket. A moszkvai hatóságok annak idején ahelyett, hogy valóban kivizsgálták volna a vádakat, Magnyitszkijt vették őrizetbe, aki tisztázatlan körülmények között 2009-ben meghalt a börtönben. Halála néhány nappal az előtt következett be, hogy lejárt volna az előzetes letartóztatás utolsó törvényes határideje.
Gorohov, aki a zuhanást csodával határos módon túlélte, egy nappal az előtt esett ki lakása ablakán, hogy vallomást kellett volna tennie egy moszkvai bíróságon. Arról akart beszélni, miképpen mostak tisztára pénzeket az USA-ban a korrupt orosz illetékesek, akiknek üzelmeiről Magnyitszkij számolt be még 2008-ban. Szakértők szerint a halála után még sikkasztásért el is ítélt Magnyitszkij ügyében indított fellebbezési eljárás részeként tervezett tanúvallomás nagyon fontos lett volna. Donald Trump elnökké választása után az USA-ban is többen vannak, akik érvénytelenítenék azokat a szankciókat, amelyeket még Barack Obama idején vezettek be a Magnyitszkij-gyilkosságban állítólag érintett orosz hivatalnokok ellen. Gorohovnak közben egy amerikai eljárásban is részt kellett vennie tanúként. A New York-i hatóságok is arra kíváncsiak, honnan származtak azok a pénzek, amelyekből gazdag oroszok drága ingatlanokat vettek az amerikai metropoliszban.
Míg Gorohov még életben van – egy moszkvai kórház intenzív osztályán életveszélyes állapotban ápolják –, Gyenisz Voronyenkov volt orosz parlamenti képviselőnek nem volt ekkora szerencséje. Az Oroszországból Ukrajnába szökött kommunista politikust Kijev belvárosában, fényes nappal lőtte agyon egy merénylő. Valószínűleg azért kellett meghalnia, mert együttműködött a kijevi kormánnyal. Részletesen beszámolt arról, hogyan zajlott le az Ukrajnához tartozó Krím félsziget 2014-es orosz annektálása, s milyen szerepet játszott ebben Viktor Janukovics, a 2014 februárjában elűzött ukrán államfő. A 45 éves exképviselő éppen találkozóra indult, amelyen Ilja Ponomarjevvel, a Krím elfoglalását elutasító orosz parlamenti képviselővel tárgyalt volna.
Az is igaz, hogy Voronyenkov tevékenysége korántsem volt egyértelmű. Oroszországban sikkasztással vádolták, s mielőtt Ukrajnába menekült volna, nem lázadt a Putyin-rezsim ellen. Engedelmesen megszavazta például a Krím Oroszországhoz csatolásáról hozott törvényt, s egyike volt azon képviselőknek, akik azt követelték, hogy korlátozzák az oroszországi médiumokban engedélyezett külföldi tulajdoni hányadot.
Míg az ukrán vezetők államilag támogatott terrorakciónak minősítették Voronyenkov megölését, a Kreml tagadja az érintettségét. Dmitrij Peszkov elnöki szóvivő abszurdnak nevezte a kijevi vádakat, s hozzátette: a feltételezett krími orosz beavatkozással kapcsolatos összes ukrán állítás hazugság.
Oroszország közel száz városában tiltakoztak vasárnap az ellenzékiek, mert Dmitrij Medvegyev miniszterelnök válaszra sem méltatja azokat a vádakat, amelyek szerint olyan hatalmas ingatlanvagyont halmozott fel, amelynek értéke köszönőviszonyban sincs a kormányfői jövedelem nagyságával. A Moszkva és Szentpétervár mellett egyebek mellett Vlagyivosztokban, Omszkban és Rosztovban is megtartott akciót Alekszej Navalnij ellenzéki blogger szervezte. Ő volt az is, aki több hónapig tartó kutatómunka után nyilvánosságra hozta a Medvegyev állítólagos vagyonával kapcsolatos beszámolót.
A tüntetéseken minden helyszínen több ezren vettek részt, s a rendőrség – miután a helyi önkormányzatok megtiltották, hogy az ellenzékiek belvárosi területeken vonuljanak az utcákra – sorra vette őrizetbe az embereket. Moszkvában mintegy ötszáz embert vittek el az egyenruhások, s a letartóztatottak között volt Navalnij is, aki még a rabszállítóból is azt üzente támogatóinak, hogy folytassák a tiltakozást. Navalnij aktív kampányt folytat, és új demonstrációkat ígér. Emellett annak ellenére indulni akar a 2018-as elnökválasztáson, hogy gazdasági bűncselekmények miatt felfüggesztett börtönre ítélték, s így a törvények szerint nem vehetne részt a megméretésen. A következő demonstrációra viszont várni kell, mert a bloggert az engedély nélküli tüntetés szervezéséért kiszabható legsúlyosabb büntetésre, 15 napos elzárásra ítélték.
A hivatalos médiumok – ha egyáltalán beszámoltak róla – hazugságok alapján szervezett provokációnak nevezték a történteket. Az ellenzékiek viszont azt hangsúlyozzák, hogy a megmozdulásokon feltűnően sok fiatal vett részt. Ez pedig arra utal, hogy a legifjabb korosztálynak kezd elege lenni Vlagyimir Putyin államfő rendszeréből.
A kezdet mindenesetre sokat ígér, Oroszországban legutóbb 2013 tavaszán rendeztek nagyszabású ellenzéki gyűlést: azon az ötvenezres moszkvai demonstráción még Borisz Nyemcov is felszólalt. Az egykori miniszterelnök-helyettest másfél évvel később meggyilkolták, a merénylők a Kreml közvetlen közelében lőtték agyon. Nyemcov halála után Navalnij maradt az egyedüli jelentős ellenzéki aktivista, s a támogatottságát bizonyítja, hogy 2013 szeptemberében – teljes médiaellenszélben – 27 százalékot szerzett a moszkvai polgármester-választáson. Navalnij – aki tagadja, hogy elkövette volna a terhére rótt bűncselekményeket – részben azért is népszerű, mert nacionalista politikusként ő is helyesli, hogy Oroszország 2014-ben annektálta a Krím félszigetet. Ő a vesztegetések és az elit által elkövetett bűncselekmények elleni harcra összpontosít, s rendszeresen tesz közzé olyan beszámolókat, amelyek a hatalomhoz közel állók korruptságát bizonyítják.
Egy lecsúszott zsákfaluban játszódik, ahhoz képest mégis meglepően pozitív kicsengésű a Loupe Színházi Társulás Az éjjel soha nem érhet véget című bemutatója. De mit jelent itt a fociultrák kedvenc dala? Kritika.
Parázs vita zajlott az EP-ben Magyarországról – Pride, gyülekezési jogok, sátánizmus.
Ami valójában egy kármentesítésre szoruló ipartelep.
A kamatok egyelőre nem érkeztek meg.
A Zippert a szélsőjobboldali AUR párt köreiből bízták meg a feladattal.
