A szektavezér Jim Jones 1931-ben született az Indiana állambeli Crete nevű kisvárosban. Nehéz gyerekkora volt: alkoholista, rasszista apja a Ku Klux Klán tagja volt, és nem egyszer zavarta el fia fekete barátait, téveszméktől gyötört anyja azt hitte, hogy ő adott életet a Messiásnak. Maga Jones szadista hajlamokról tett tanúságot, a család macskáit kínozta, szívesen bolyongott a temetőben, sokat olvasott Hitlerről, Mussoliniról, Maóról, Gandhiról, mielőtt érdeklődése a vallás felé fordult volna.    

A kiváló szónoki képességekkel rendelkező, megnyerő személyiségű Jones 1955-ben, Indianapolisban alapította meg a Népek Temploma nevű egyházat. Kezdetben a jó szándék vezérelte, a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolása, a fajok közti egyetértés megteremtése volt a célja, menedéket és munkát kínált javarészt színes bőrű híveinek. Az egyre jobban duzzadó kisegyház a hatvanas évek közepén Kaliforniába, Ukiah városkába tette át székhelyét, Jones befolyásos politikusokkal kötött ismeretséget, emberbaráti tevékenységét kitüntetéssel is elismerték. A problémák akkor kezdődtek, amikor az egyébként is paranoid hajlamú Jones rászokott a kábítószerre. Apostoli szocializmusról, nukleáris világvégéről kezdett többórás szónoklatokat tartani, gondolatolvasónak és gyógyítónak vélte magát. A szekta tagjait megalázták, bántalmazták, zsarolták, vagyonukat az egyháznak kellett felajánlaniuk, a nőknek a szektavezérrel kellett hálniuk. Miután a sajtóban megszaporodtak a bíráló hangvételű cikkek, Jones 1977-ben a Dél-Amerika északkeleti részén fekvő egykori brit gyarmaton, Guyanában felépített Jonestownba települt át mintegy 1200 követőjével.    

A dzsungel mélyén egy teljesen körbekerített, őrtornyokkal felszerelt településen szigorú szabályok szerint éltek a hívek. Mivel a dzsungel talaja alkalmatlan volt bármilyen haszonnövény termesztésére, a kommuna lakói gyakran éheztek. Keményen és fizetség nélkül kellett dolgozniuk, a szöknipróbálókat kígyókkal teli ketrecbe zárták. A hangosbemondókon éjjel-nappal kínai és szovjet típusú propaganda szólt arról, hogy a külvilág veszélyes hely lett a hívek számára, akiknek leveleit cenzúrázták, útlevelüket elkobozták. Jones teljesen elszakadt a valóságtól, trónon ülve szólt híveihez, magát Jézus Krisztushoz és Leninhez hasonlította, s időről időre bizarr öngyilkossági próbákat rendeztetett.    

Az egész világot megrázó események 1978. november 17-én kezdődtek, amikor Leo Ryan republikánus képviselő újságírók és néhány szektatag rokonainak kíséretében Jonestownba érkezett, hogy tisztázza: mi igaz abból, hogy az Egyesült Államokból időközben kitiltott Jones amerikai állampolgárokat bántalmaz és tart akaratuk ellenére szektájában. Jones alaposan felkészült a látogatásra, kioktatta híveit, de néhány szektatag Ryan elé állt, és esdekelve kérték, mentse ki őket a földi pokolból. Mintegy tizenöten csatlakoztak a delegációhoz, amely már a repülőtéren volt, amikor a Jones parancsára utánuk küldött járművekből tüzet nyitottak rájuk. A következményektől tartó Jones egy utolsó közös imára hívta össze híveit, akiknek rémisztő képet vázolt fel: közelítenek az ellenséges erők, akiknek egyetlen céljuk, hogy megkínozzák a Népek Templomának tagjait, majd elrendelte a begyakorolt - szavai szerint "forradalmi" - öngyilkosság végrehajtását. A limonádéból és ciánkáliból kevert halálos italt a többség kérdés nélkül, engedelmesen fogyasztotta el, sokan gyermekeikkel is itattak a méregből, a többieket fegyverrel kényszerítették erre, mindössze 80 embernek sikerült életben maradnia, elszöknie. A Jonestownt másnap elérő guyanai csapatok elé szörnyű kép tárult: 909 holttestet számoltak össze, ezek közül 276 volt a gyerek, a 2001. szeptemberi terrortámadásokig ekkor halt meg egyszerre a legtöbb amerikai állampolgár. Az áldozatok mintegy fele a kaliforniai Oakland temetőjében nyugszik, sírjuk fölé emlékművet emeltek, Jonestown egykori helyét mára belepte a dzsungel.    

A szörnyű tettre nem találtak magyarázatot: bár Jones karizmatikus, gátlástalan és nagy meggyőző erővel rendelkező vezető volt, ennyi embert sem a szörnyű rabságra, sem az öngyilkosságra nem tudott volna egyedül kényszeríteni, követőinek nagy része saját akaratából cselekedett. A Népek Temploma szektának csak egy tagja került amerikai bíróság elé, aki részt vett a repülőtéri lövöldözésben, őt életfogytiglanra ítélték, 2002-ben szabadult.