Jan és Martina bizonyos fokon mindenütt jelen van, ahol Szlovákia közügyeiről vitáznak az emberek. Szerdán traktorok zárták le Pozsony legfontosabb hídját, miután az ország keleti feléből érkező gazdák tárgyalása eredménytelenül zárult a fővárosban. A miniszter egyenesen bűnözőnek nevezte a sárga mellényt viselő tiltakozókat. Pozsonyban azonban az autósok meglepő türelemmel fogadják a helyzetet. A Tisztességes Szlovákiáért mozgalom tagjai pedig szállást szerveznek estére a tüntetőknek. Fogadj be ingyen egy tüntetőt – kérik fórumaikon.

AFP / Vladimir Simicek

A traktorok ugyanis maradnak csütörtök estig, amikor a Kuciak-gyilkosság első évfordulóján tömegtüntetéssel emlékeznek az újságíró Janra és régész mennyasszonyára, Martina Kusnirovára. Addig is leparkoltak az elnöki palota vagy a menő, belvárosi gasztrocsarnok elé.

Nem a kormányellenesség az összekötő kapocs a tüntetők és a traktorosok között, hanem a maffiaszerű struktúrák megváltoztatásának az igénye. Jan Kuciak még a pályája (és élete) elején állt, amikor Sz. Tamás végzett vele. Oknyomozó újságíróként a szervezett bűnözés és a politika összefonódása érdekelte, és megannyi visszaélésnek próbált utánajárni. Ennek az egyik leágazása az EU által finanszírozott földalapú támogatások sorsa. Ami pénz a gazdálkodót hivatott segíteni, az oligarchák és maffiózók zsebébe vándorol.

Az orgyilkosság, amely egész Szlovákiát megváltoztatta

Egy éve végeztek otthonában Ján Kuciak oknyomozó újságíróval és menyasszonyával. A gyilkosokat elfogták, de a megbízó személye a mai napig ismeretlen. Van, aki szerint Szlovákiában a politikai és a szervezett bűnözés összefonódása miatt bármikor előfordulhat hasonló tragédia.

Jan for all – érzik a tüntetők

Amit Jan elkezdett, az ott van tehát a mostani gazdatüntetésben és a pozsonyi hídzárban, tetten érhető szakmai önszerveződésekben és közösségek öntudatra ébredésében. Az elmúlt egy év jelszava „All for Jan”, ami Dumas híres testőrmottójának az enyhén elváltoztatott kezdete: „mindenki egyért”. De lehet, hogy hozzá kéne tenni a második részt is: Jan for all.

Jan Kuciak a meggyilkolt újságíró fényképét vetítik ki a pozsonyi városháza homlokzatára 2019. február 19-én

AFP / Vladimir Simicek

 Mintha azt érezné a Tisztességes Szlovákiáért mozgalom minden híve, hogy Jan értük tett valamit. És ezt nekik viszonozniuk kell.

Furcsa ezt kimondani, de a kettős gyilkosságot követő egy évben jobb országgá vált Szlovákia, és az újságíróknak is elfogadottabb a munkája

– mondja Zuzana Petkova a gyilkosság évfordulója előtti estén megrendezett beszélgetésen a pozsonyi Goethe Intézetben (hasonló rendezvényből három is futott párhuzamosan csütörtökön). Megosztott társadalom a szlovák is, és a politika igyekszik saját túlélése érdekében fenntartani ezt a helyzetet, mégis megmozdult valami. Az emberek sok szakmában és számtalan városban teszik fel maguknak a kérdést, hogy rendben van-e az, ahogy eddig mentek a dolgok, tűrni kell, vagy lehet változtatni rajtuk? A földalapú támogatásokat például nem csak Szlovákiában nyúlják le oligarchák (lásd NER-lovagok). De traktorokat mégis csak Pozsonyban látni.

Petkova szerint az is a változás jele, hogy a nyilvánosság kikényszerítette a gyilkosság feltárását. Az egyéves évforduló előtt némi csodálkozással állapítják meg a pozsonyi német kulturális intézetben összegyűlt újságírók, hogy a nyomozás eredményre vezetett. Nem hitték volna. Pedig a gyilkosság elkövetője, Sz. Tamás épp úgy előzetes letartóztatásba került, mint a végrehajtásban őt segítő Miroslav M. és A. Zoltán. Szintén rács mögött várja a nyárra ígért vádemelést Alena Zs., aki megrendelte Jan megölését, és kifizette az előre kialkudott díjat azután is, hogy a gyilkosok bevallották, az újságírón kívül mennyasszonyát is lelőtték nagymácsédi házukban.

Jan Kuciak gyilkossági ügyében meggyanúsított Sz. Tamás letartóztatása 2018. szeptember 30-án

AFP / Vladimir Simicek

Egyedül a felbujtó nincs még hivatalosan megnevezve. A gyilkosságot elvállaló és megszervező A. Zoltán azonban együttműködik a hatóságokkal, és azt állítja, Alena Zs. neki Marian Kocner oligarchát nevezte meg a valódi megrendelőként. Ha a vád megáll a bíróság előtt, akkor az elkövetők a büntetési tétel enyhítésére még felhozhatnak bizonyítékokat a politikai kapcsolatokkal rendelkező nagyvállalkozó ellen.

Most látják, mekkora volt a veszély

Bármennyire megnyugtató Zuzana Petkova és Zuzana Wienk számára, hogy a nyomozás a várakozásaikat felülmúló eredményre jutott, vannak aggodalomra okot adó információk is. Kiderült, hogy nem Jan Kuciak volt az egyetlen újságíró, akinek meggyilkolását tervbe vették. Azt is tudni, hogy az időközben lemondott országos rendőrfőkapitány, Tibor Gáspár nem vette komolyan Kuciak félelmeit. És többen is feltételezik, hogy az újságíró úgy kerülhetett a felbujtó látókörébe, hogy valaki kijátszotta Kuciak hatóságoknak megküldött adatigényléseit.

A szlovák állam nemhogy Jan védelmét képtelen volt garantálni, még növelte is a veszély mértékét

– mondják a Goethe Intézetben. Ha ez így van, akkor az újságíróknak kell összefognia, hogy ezt a védelmet megoldják maguknak. A szlovák szerkesztőségek éppen ezt tették. Összeálltak, hogy együtt vigyék tovább Kuciak munkáját. Egyszerre védték egymást, és tisztelegtek ezzel megölt kollégájuk előtt. Jan egykori főnöke, Peter Bárdy, az Aktuality portál főszerkesztője minden nap egyeztetett a többi lapvezetővel – többek között Balog Beátával (SME) és Matus Kostolnyval (Dennik N). A sajtótól teljesen szokatlan módon megosztották egymás között, amit tudtak, és másnap minden lap hozta az újdonságokat. Nem volt verseny.

Soltész Árpád (ő ma a kassai tüntetésen mond beszédet) megalakította a Jan Kuciak Oknyomozó Központot, amelyben a meggyilkolt újságíró testvére a felügyelőtanács tagja, ő ellenőrzi majd, hogy az Átlátszóhoz hasonló csapat Janhoz méltó munkát végezzen. Az egységet mutatja az is, hogy a Kuciak-gyilkosság évfordulóján közös nyilatkozattal jelentek meg az újságok, köztük a magyar kisebbség lapja, az Új szó.

Egy éve ölték meg kollégánkat és mennyasszonyát. Mi sem felejtünk. És nem hátrálunk meg

– zárul a kiáltvány. Ehhez illik majd az esti megemlékezés is, amelynek színpadán megfér egymás mellett főszerkesztő és traktoros. A tüntetést a pozsonyi óvárost határoló főtéren tartják, ahol a bársonyos forradalom nagy megmozdulásai voltak, és ahol 50-60 ezres tömeg gyűlt össze több héten át a Kuciak-gyilkosság utáni felháborodásban (itt van azóta is Kuciakék rögtönzött emlékhelye, mindig friss virágokkal és üzenetekkel). A demonstrálók tavaly tavasszal elérték, hogy Robert Fico lemondjon, hogy bukjon a belügyminiszter és a rendőrfőkapitány. Ősszel pedig az önkormányzati választásokon a parlamenten kívüli liberális ellenzék tagja nyerte el a főpolgármesteri posztot a fővárosban. Messze jutottak, de még nem értek célba.

Az álhírgyártók már a spájzban vannak

Fico pártja, a Smer még kapaszkodik a hatalomba, és közben a széleken erősödik a radikalizáció. "A politikai szélsőségek megjelenése aggasztó folyamat", mondja Zuzana Wienk. Pozsonyban gyakran kérdezik maguktól, hogy az oknyomozások erőltetésével, a korrupcióról és a szervezett bűnözésről szóló cikkekkel nem ássák-e akaratlanul maguk is alá a politikai rendszert? Nem segítenek-e etetni a vadakat? Petkova rávágja: a felelősség azé, aki a bűnt elköveti.

Néma megemlékezés Jan Kuciak emlékére Pozsonyban 2018. február 28-án

AFP / Vladimir Simicek

A dilemmához azonban hozzátartozik, hogy gyanús orosz pénzekkel Szlovákiában is kiépült egy alternatív médiavalóság. Ahol a migránsok és Soros-ügynökök ássák alá a nemzetállamot. Épp ezek a felületek azok, amelyek Szlovákiában egyedüliként a kormánynak kedves olvasatát terjesztik a Kuciak-gyilkosságnak. Megkérdőjelezik a tényeket, és konfliktusokat láttatnak Jan környezetén belül. És visszaélve mások tényfeltárásaival aláássák a jogállamot.

A szlovák újságírók nem csak cikkeikkel érnek el nagyobb hatást, mint magyarországi kollégáik, de a munkájukat biztosító üzleti modell is stabilabb lábakon áll. A szlovák hírfogyasztó ugyanis elfogadta, hogy az interneten is fizet a minőségi tartalomért. A digitális előfizetésekben élen járó SME idén nagyjából elérheti azt a szintet, amelyet az Index volt főszerkesztője célzott meg Politis nevű projektjével. A szlovák napilap egy lényegesen kisebb piacon kitermelhet internetes bevételekből annyit, hogy a Dudás Gergely által megcélzott 30 embert egyedül ebből a forrásból eltartsa. Mi lesz azonban Szlovákiából, ha minden minőségi tartalom fizetőssé vált, és csak az orosz befolyást erősítő álhíroldalak fogyaszthatók ingyenesen?

Mi az újságírás feladata? Felelősséget kell-e vállalnia egy demokratikus közélet fenntartásáért?

– az egy évvel ezelőtti gyilkosság nem csak véd- és dacszövetséget hozott létre az újságírók között, de az eddiginél mélyebb reflexióra is ösztönözte őket a szakmájukkal kapcsolatban.

Ma este, miután véget ért a hangos tüntetés, az Aktuality szerkesztősége összeül egy csendes megemlékezésre. Pavol Strba – aki a gyilkosság után csatlakozott a csapathoz – azt mondja, nincs nap, hogy Jan ne lenne a beszélgetéseikben, ne utalna rá egy téma, egy szófordulat, egy bútordarab. Furcsa, nehezen leírható állapot ez az újságíró szerint. A fájdalmat azonban ellensúlyozza az a szeretet, megbecsülés és törődés, amit az emberektől az elmúlt egy év alatt kapott.

Janra és Martinára emlékezve a tisztességes Szlovákia drukkerei nem csak dühöt és fájdalmat érezhetnek, de hálát is. Kuciak rövid élete sokaknak iránymutatást adott.

Vezetőkép: Robert Fico szlovák miniszterelnök lemondását ünneplik tüntetők, akik Ján Kuciak szlovák tényfeltáró újságíró és élettársa, Martina Kusnirová meggyilkolásának alapos kivizsgálását követelik Pozsonyban 2018. március 16-án MTI / EPA / Jakub Gavlak