1916 - ez az év volt az utolsó, amikor egy ország viszonylag jelentős méretű földet vásárolt meg egy másiktól. 103 esztendővel ezelőtt az USA volt a vevő, s éppen Koppenhága adta el 25 millió dollárért (mai áron 550 millióért) az észak-amerikai országhoz közel fekvő Dán Nyugat-Indiát, így nem került a terület az arra ugyancsak szemet vető, ám inkább hódításra készülő Németország kezébe.

Korábban jóval gyakoribbak voltak az államok közötti földvásárlások, s jellemzően azok a területek cseréltek gazdát, amelyek megtartására csökkenő esélyei voltak az eladónak. Mint például a francia Bonaparte Napóleonnak, aki 1803-ban adta el az USA-nak Lousianát, ami jóval nagyobb területet érintett, mint a mostani USA-tagállam területe. Az amerikaiak egy kisebb területért 10 millió dollárt ajánlottak, ám végül igent mondtak a leendő császár azon javaslatára, amely értelmében sokkal nagyobb területet kaptak 15 millióért.

Napóleon ebben az időben Európára koncentrált, s valószínűleg az is megfordult a fejében, hogy ha az USA megerősödik Lousiana megszerzése révén, az nem segíti a franciák egyik fő ellenségének számító Nagy-Britanniát.

Vesztes háborúk, komoly bevételek

45 évvel később Mexikó – igaz, egy vesztes háború után – ment bele egy földeladásba: az ország 15 millió dollárért adta el Washingtonnak az ország területének 55 százalékát, 1,4 millió négyzetkilométert. Az ügyletet a Guadalupe-Hidalgó-i békében szentesítették, s az elvesztett területek csak néhány évig tartoztak Mexikóhoz: 1821-ben, a spanyolok ellen vívott mexikói függetlenségi háború után nőtt meg Mexikó, s az USA-val kitört háború előtt az amerikaiak több alkalommal vételi ajánlatot tettek a később elfoglalt területek egy részére.

Az oroszok is szükségből adták el az USA-nak 1867-ben az észak-amerikai kontinens észak-nyugati szegletében lévő Alaszkát, amelyet pár száz évvel korábban orosz prémkereskedők gyarmatosítottak a cári birodalom számára. Az USA 7,2 millió dollárt (2018-as árakon 109 milliót) adott a súlyos katonai vereségekből lábadozó Oroszországnak a területért, s mivel az amerikaiak jó része úgy gondolta, a hideg északi vidékre egyáltalán nincs szüksége az országnak, el is nevezték azt Seward jégszekrényének. Willam Seward külügyminiszter volt ugyanis az, aki a leginkább erőltette az ügyletet, amelyért utólag hálásak lehettek honfitársai: Alaszka gazdag ásványi kincsekben, és USA-nak igencsak jól jött a hidegháború éveiben, hogy a Szovjetuniónak nincsenek hatalmas területei az amerikai kontinensen.

Mai gyakorlat

Manapság viszont inkább annak ellenére a lizing- és bérlet dívik, hogy néhány éve komolyan felmerült annak a lehetősége, hogy az adósságcsapdába került Görögország néhány szigetének eladásával teremtse elő a hitelek visszafizetéséhez szükséges dollármilliárdokat.

A kínai állam tulajdonában lévő Heilongjiang Beidahuang Nongken csoport például 800 ezer hektárnyi földet vásárolt Argentínában, hogy az ott termelt élelmiszert az ázsiai országba szállítsák, míg a dél-koreai Daewoo logisztikával foglalkozó cége 3,2 millió hektárnyi területet lízingelt Madagaszkártól. Igaz, az Afrika mellett fekvő sziget termőterületének felére kiterjedő ügylet nem sokáig volt érvényben, azt 2009-ben felmondták az ország éppen hatalomra került új vezetői.

Egy időben az is napirendre került, hogy egyes fejlődő országok lízingbe adnának területeket a fejlett országoknak, s megosztoznának a remélt hasznon. Honduras jutott a legtovább ezen az úton, ám végül nem valósult meg az a terv, amely szerint kanadai vállalatok vennének bérbe egész városokat.

Oroszország a még a Szovjetunió létezésének éveiben Ukrajnának átadott Krím félszigeten bérelte az orosz Fekete-tengeri flottának otthont adó Szevasztopolt és környékét, ám Moszkvában 2014-ben úgy döntöttek, biztosabb az, ha Oroszország magához csatolja a félsziget egészét. Az akciót sikeresen végre is hajtották, a meglepetésszerűen érkezett „udvarias zöld emberkék” – az orosz hadsereg jelzéseket nem viselő katonái – gyakorlatilag egy puskalövés nélkül megszállták a területet.

Jobb, mint a háború

Bár a Grönland megvásárlására irányuló amerikai terv tényleg elég abszurdnak tűnik – Koppenhágának joga sem lenne eladni a világ legnagyobb szigetét, és az ott élő 56 ezer embert, mert Grönland széleskörű autonómiával rendelkezik Dánián belül – valószínűleg sokkal jobb lenne a nemzetközi klíma, ha nem csak háborúkkal lehetne elintézni az államok közötti területi vitákat.

Felmerülhetne például az, hogy Japán megvásárolná Oroszországtól a mindkét állam által magának követelt, jelenleg orosz fennhatóság alatt lévő Kuril-szigetek egy részét, vagy akár Kína is megvehetne a Fülöp-szigetektől, illetve Vietnámtól néhány szigetet a Dél-kínai tengeren.

A klímaváltozás által végveszélybe sodort Nauru is vásárolhatna a tengerből magasabbra kiemelkedett szigeteket a környező államoktól, s akár Chile is eladhatna egy földsávot a tengeri kijáratra ácsingózó Bolíviának.