Koronavírus-járvány
Fellélegezhet kicsit a világ, a Covid-19 ugyan nem tűnt el, de nem keseríti meg a mindennapokat. Ám visszatér-e? És mi van a betegség utóhatásaival? Cikksorozatunkban megtalál mindent, ami a koronavírus-járványról tudnia kell.
Emmanuel Macron éjszakai kijárási tilalmat rendelt el szerda este Párizsban, illetve nyolc másik francia nagyvárosban: este kilenc és hajnali hat óra között senki nem tartózkodhat közterületen. A francia elnök újra bevezette az egészségügyi vészhelyzetet is, miután már naponta húszezernél több új koronavírus-fertőzöttet találtak. Az intézkedések célja az, hogy ez a szám 2-3 ezer környékére essen vissza, amihez a találkozások jelentős csökkentése szükséges.
A koronavírus-járvány második hullámának legnagyobb kihívása az, hogy megtalálják az egyensúlyt a gazdaság életben tartása és a polgárok biztonságának garantálása között. Az Európában nyár végén újra növekedésnek indult fertőzésszámok döntéskényszerbe hozták a kormányokat, akik reflektálva a tavaszi tapasztalatokra olyan intézkedéseket hoztak, amelyek minimális korlátozások mellett inkább a társadalom fegyelmezettségére bízták a járványvédelmet, és a tesztelésre nagyobb figyelmet fordítva életben tartották a gazdaságot.
Ezeknek a döntéseknek volt a próbarepülése a szeptember, és most úgy tűnik, kényszerleszállásra készül Európa: egyes országokban 5-10 ezer új fertőzést regisztrálnak naponta, a nagyvárosok pedig kiemelt gócpontokká váltak.
Nagy-Britanniában szerdán vezettek be háromlépcsős korlátozási rendszert. A közepes kategóriába sorolt területeken hat fő találkozhat kül- vagy beltéren különböző háztartásokból, valamint 10 órakor minden vendéglátóipari egységnek be kell zárnia. Az ország többsége ebbe a kategóriába tartozik. A magas szintű veszélyzónákban beltéren tilos találkoznia különböző háztartásban élő embereknek, a nagyon magas szinten pedig minden kül- és beltéri vendéglátóipari egységben tilos a vegyülés, az ételt nem áruló kocsmákat bezárják, és fokozottan kérnek mindenkit, hogy ne hagyja el a területet. Csütörtökre többek közt London is a magas veszélyzónába került, a döntést az egészségügyi miniszter Matt Hancock mellett a polgármester Sadiq Khan is támogatja. A munkáspárti Khan szerint egyébként indokolt lenne megfontolni a pártelnök Sir Keir Starmer ötletét is, aki szerint egy két-három hetes teljes lezárás megszakítaná a fertőzésláncokat. A briteknél 15 ezer az új napi fertőzések egyhetes átlaga.
Madridban szombaton 15 napos egészségügyi vészhelyzet vette kezdetét. A spanyol kormány tíz városban vezetett be kijárási korlátozásokat az október 12-i nemzeti ünnepet megelőzően, így ezeken a helyeken csak indokolt esetben (munka, iskola, vásárlás, stb.) szabad elhagyni az otthonokat, és az üzletek és vendéglátóegységek működését is korlátozzák. Bár a helyi hatóságok szerint túlzásba esett a kormány, a döntést igazolja, hogy az andalúziai régióban ezrek ünnepeltek az utcákon, ami miatt a helyi kormány máris újabb intézkedéseket vezetett be. Spanyolországban szeptember közepe óta 10 ezer körül van a napi új megbetegedések száma, igaz, ez a szám azóta nem nőtt számottevően.
A kisebb országokban is nagy a baj: Csehország, Belgium és Hollandia produkálják az EU legmagasabb számait népességarányosan. A cseheknél szerdán rendeltek el háromhetes részleges leállást: átálltak a digitális oktatásra, leállt a sportélet, bezárt a vendéglátás, és megtiltották a kültéri alkoholfogyasztást is. Hollandiában szintén szerdán léptek életbe szigorúbb korlátozások: szinte nullára szorították a háztartások közti érintkezéseket, indítványozták a home office visszavezetését, ahol lehet, és bár az iskolák nyitva maradtak, itt is bezárták az éttermeket és kávézókat a házhoz szállítást leszámítva. Az érintkezéseket már korábban 4 főre korlátozták Belgiumban, de ezen a héten már nem zárták ki a hatóságok a teljes leállás lehetőségét sem.
Ugyanez a helyzet a hasonló méretű Portugáliában is, a Magyarországgal szomszédos Románia pedig harmincnapos veszélyhelyzetet vezetett be csütörtöktől, és megtiltanak minden kül- és beltéri magáneseményt azokban a városokban, ahol az ezer főre lebontott fertőzések aránya meghaladja a hármat. Hasonló helyzetben van Írország is: bár a kisebbik szigetországban a halálozások száma nagyon alacsony, a legszűkebb családi eseményeken kívül mindennemű találkozást megtiltottak, és a vendéglátóiparnak is csak minimális lehetősége van a kiszolgálásra.
Az első hullám alatt Olaszország és Svédország rengeteget szerepelt a hírekben, előbbi Európa első nagy gócpontja volt, utóbbi pedig a korlátozások nélküli „svéd modell” miatt lett híres. A második hullám általában magasabb fertőzésszámmal jár, mint az első: ez Olaszországban beigazolódott, bár tény, hogy most sokkal többet tesztelnek naponta, mint tavasszal. Viszont Svédország kivételnek számít, ahol kora nyáron tetőzött a járvány, most pedig az akkori számok csupán fele látható a statisztikákon. A svédek kitartanak a társadalmi fegyelembe vetett bizalmuk mellett, Olaszországban október 13-tól egy hónapig viszont este kilenckor be kell zárnia a vendéglátóhelyeknek, maximum hat fő találkozhat egymással különböző háztartásokból, valamint csökkentik az utasok létszámát a tömegközlekedési járatokon. Az olasz lakosság és a gazdaság szereplői egyaránt felháborodással fogadták az intézkedéseket, pedig a helyzet még súlyosbodhat: a kiemelt veszélyzónákba kerülő városokban akár az utcai beszélgetést is megtilthatják, így történt például Genovában. Az olasz kormány ezekkel a korlátozásokkal, illetve a tavaszihoz képest meghétszerezett tesztkapacitással igyekszik megakadályozni az első hullámban látott katasztrófa megismétlődését.
Miért lehet ez érdekes a mi szemszögünkből?
Magyarországon szeptember eleje óta alig szigorodott a járványügyi készültség, igaz, nálunk már akkor bevezették a vendéglátóhelyek 11 órás zárását és hangsúlyosabb lett a maszkviselés is, a ki- és beutazást pedig komolyan megnehezítették, és a miniszterelnök szavaiból az következik, hogy ez egy darabig így is marad. De belföldön az imént említett országokhoz képest nálunk szinte háborítatlanul végezhető bármilyen tevékenység, még a focimeccseket is nézőkkel rendezik meg.
Ahhoz, hogy különböző országok járványhelyzetét össze lehessen hasonlítani, lakosságarányosan kell megnézni az adatokat. Napi fertőzések terén szeptemberben mindössze három EU-tagállam állt rosszabbul nálunk: Spanyolország, Franciaország és Csehország.
A korábban felsorolt országok intézkedései azért érdekesek, mert Olaszországon és Svédországon kívül lakosságarányosan mindenhol többen betegszenek meg a második hullámban, mint Magyarországon. Ha ezt a statisztikát nézzük, az uniós átlag alatt vagyunk: míg nálunk átlagosan 113 megbetegedést regisztrálnak naponta egymillió főre levetítve, addig a legsúlyosabban érintett országokban négy-ötszáz fertőzöttet is találnak. Érdekesség, hogy a régió több országa; Ausztria, Horvátország és Lengyelország is szinte azonos számokat produkál, mint Magyarország.
A magyar helyzet valójában egyáltalán nem biztató
Bár jó lenne azt hinni, hogy az előző grafikon javuló tendenciát mutat (legalább nemzetközi viszonylatban), a statisztikákon túli valóságban sokkal rosszabb lehet itthon a helyzet, mint bárhol az Unióban. Ennek legfőbb oka a sokat kritizált tesztelés: Magyarországon egymillió főre lebontva napi 1030 tesztet végeznek átlagosan, ami negyede a belga, közel harmada a francia, és majdnem fele a cseh vagy holland számoknak. Az alacsony tesztkapacitás miatt már stabilan 10 százalék felett van a hazai pozitív eredmények aránya (ez az EU-ban mindössze hat országra igaz), ami a grafikonon látható adatokkal párosítva arra a következtetésre vezet, hogy Magyarország jó eséllyel azért nincs az európai „élmezőnyben” fertőzések terén, mert jelentős részük folyamatosan a radar alatt marad. (A teljes EU-átlagra nincs kimutatás.)
A magyarországi tesztelés elégtelensége más megközelítésben is aggasztó. Az alábbi grafikonon összevetettük, miként aránylik egymáshoz az elvégzett tesztek arányos mennyisége a napi új fertőzésekével. Minél jobban tesztel és hatékonyabban védekezik egy ország, annál közelebb kell lennie a bal felső sarokhoz. Magyarország az alacsony tesztelés miatt ettől jócskán elmarad.
A halálozások is kezdenek súlyossá válni
Orbán Viktor nem egyszer hangsúlyozta, hogy legfőképp a halálozások számát figyeli a járvány második hullámában. Bár szeptemberben tény, hogy nem volt magas az elhunytak aránya, ahogy beköszöntött az október, a számok már meghaladták a tavaszi napi maximumot, mostanra pedig európai viszonylatban is magas arányról beszélhetünk: egymillió főre lebontva mindennap átlagosan 2,28-an haltak meg koronavírus-fertőzés miatt Magyarországon az elmúlt héten, ezzel pedig bőven az EU negatív élmezőnyében járunk. Ez a fertőzések számához képest is drámai: a hasonló arányú megbetegedéseket regisztráló Ausztriában és Horvátországban fele ennyien halnak meg lakosságarányosan, nem beszélve arról, hogy ezen a skálán Belgium, az Egyesült Királyság és Franciaország is mögöttünk van.
Az Orbán által belengetett december-januári tetőzés még messze van, így aggasztó a tudat, hogy Budapesten például már 50-70 százalék között van a koronavírusos betegek számára fenntartott kórházi ágyak kihasználtsága.
Párizsban 90 százalékos terheltség felett vannak a kórházak, így Emmanuel Macron korábban említett szerdai szigorítása jócskán időszerű volt. Magyarországon az alacsony tesztelés egyelőre megakadályozza azt, hogy a hivatalos számok megközelítsék a nyugat-európai szintet, de azt belőni, hogy a valóságban meddig tarthatóak a jelenlegi intézkedések, szinte lehetetlen.
