Sokba került az orosz Artyom Uszsz olaszországi szökése, ám valószínűleg még így is megérte a 40 éves férfinak: ha nem menekül el a házi őrizetből és nem csempészik őt vissza Oroszországba, akkor az USA-ban minden bizonnyal hosszú börtön várt volna rá. Uszsz ugyanis mindent megtett, hogy az amerikaiak látókörébe kerüljön: az orosz elithez tartozó, jogász végzettségű kalandor Washington vádjai szerint kijátszva a hazája elleni szankciókat fegyvereket és venezuelai kőolajat csempészett Oroszországba és ráadásként még különféle pénzmosási akciókban is részt vett.

AFP / Yuri Kadobnov

Az amerikaiak hivatalosan „csupán” a pénzmosási és olajcsempészeti vádak alapján kérték a tavaly októberben a milánói repülőtéren őrizetbe vett Uszsz kiadatását – a fegyverügyletekre állítólag nem volt annyi bizonyíték, ami meggyőzte volna az olaszokat – ám így is kinézett neki legalább tíz év a rácsok mögött. A házi őrizetben lévő csempész az utolsó pillanatig várt a szökéssel: egy nappal az után szerelte le a bokájára jeladót, hogy az olasz hatóságok jóváhagyták az amerikai kiadatási kérelmet. Uszsz – aki a Milánóhoz közeli Cascina Vione di Basiglióban lévő villájában várt a hatóságok döntésére – valószínűleg már jó előre készült a lelépésre: Szlovénia felé indult, menet közben többször is autót váltott, s Triesztnél lépett be Szlovéniába hamis útlevéllel.

Kémfilm a valóságban

Közben a kémfilmekre jellemző manővert is végrehajtott: az egyik járműváltásnál négy egyforma kocsi várta, s miután átült az egyikbe, a négy jármű különböző irányba indult el. Szlovéniából Szerbiába ment tovább és egy magánrepülővel utazott vissza hazájába. Az is a készülődésre utal, hogy az üzletember felesége és gyermeke már tíz nappal korábban elhagyta Olaszországot és visszatért Moszkvába. Lapjelentések szerint a szökésben az orosz titkosszolgálatok is segítették Uszszt, állítólag hat-hét ügynök kísérte őt a repülőgép ajtajáig.

S hogy miért került sokba Uszsz szökése? Elsősorban azért, mert az olasz hatóságok a napokban befagyasztották az üzletember helyi vagyonát: egy olaszországi szállodákat működtető vállalatban való részesedését, a basigliói villa tulajdonjogát, illetve egy 160 ezer eurót tartalmazó bankszámlát.

A szökés belpolitikai vihart kavart Olaszországban, az olasz igazságügyi miniszter fegyelmi eljárást indított azon bírák ellen, akik engedélyezték, hogy Uszsz házőrizetben maradhasson. Carlo Nordio „súlyos és megbocsájthatatlan hanyagságnak” nevezte a bírók döntését, amellyel szembe mentek a főügyészi hivatal javaslatával. A miniszter szerint ugyanis egyértelmű volt, hogy a vádlott olyan anyagi lehetőségekkel rendelkezik, amelyek lehetővé teszik számára a szökést.

Carlo Nodio olasz igazságügyi miniszter

AFP / Tiziana Fabi

Az olasz bírók szervezete azonnal elítélte a miniszter közbelépését, és azt hangsúlyozta, Nordio megsértette a bírói függetlenség elvét, és csak azért szólalt meg, hogy elleplezze a kormány által az ügyben elkövetett hibákat. A testület példaként megemlítette: a miniszter annak ellenére nem lépett közbe a házi őrizet engedélyezésekor, hogy erre meglett volna a joga.

Hála és lemondás

A szökevény apja, Alekszandr Uszsz – akkor még a krasznojarszki terület kormányzója – köszönetet mondott azoknak a „bátor férfiaknak”, akik segítettek fia menekülésében, s a politikus külön háláját fejezte ki Vlagyimir Putyin orosz államfőnek is, aki „nagy és nyitott szívű embernek” nevezett. A hálálkodás azonban nem mentette meg: pár nappal később lemondott tisztségéről, s azt állította, Putyin úgy döntött, a szövetségi szint más területén számít a munkájára. Egyelőre nem világos, hogy mi az összefüggés a szökés és a lemondás között: Artyom Uszszt ugyanis olyan hősként tartják számon hazájában, akinek sikerült megszöknie a „NATO fogságából”. Lehet, hogy az volt a baj, hogy Uszsz kormányzó mondataival egyértelművé tette, hogy az orosz titkosszolgálatok keze is benne volt fia szökésében.

Magyar előjáték

Néhány évvel ezelőtt Magyarországon is történt egy hasonló eset. 2016-ban a magyar hatóságok két Vlagyimir Ljubisint – apát és fiát – vettek őrizetbe a tököli repülőtéren, amint éppen magukat mexikói fegyverkereskedőnek kiadó amerikai ügynökökkel tárgyaltak fegyverek eladásáról. A magyar és az olasz eset közötti fő különbség az, hogy a tököli letartóztatás után nem volt szükség az orosz titkosszolgálat közbelépésére. A magyar hatsóágok ugyanis – Washington bánatára – nem az USA-nak adták ki a két fegyverkereskedőt, hanem Oroszországnak, amely szintén kérte az átadásukat.

Már akkor lehetett azonban sejteni, hogy az orosz vádemelés csak trükk: ma már mind a két Ljubisin szabadlábon van és folytathatja áldásosnak aligha nevezhető tevékenységét. Uszsz esetében viszont kellettek az ügynökök: bár Moszkva is kérte a kiadatását – pénzmosás vádjával –, ám Róma inkább az amerikai kérést teljesítette.

Orosz befolyásszervező

Az USA egy másik keresett oroszt is „elvesztett”, mégpedig Natalja Burlinovát, akit azért szeretnének az amerikaiak felelősségre vonni, mert az FBI bizonyítékai szerint az orosz állampolgárságú nő éveken át szervezett kiscsoportos találkozókat amerikai egyetemistákkal és oktatókkal, hogy lehetséges orosz ügynökjelölteket találjon. Miután több egyetemen is fellépett – egyebek mellett a George Washingtonon, illetve a Harvardon – Burlinova rendszeresen elküldte az orosz titkosszolgálatnak, az FSZB-nek a résztvevők fényképeit és adatait és még kisebb jellemrajzokkal is segítette megbízóit, hogy megtalálják a lehetséges ügynököket, vagy akik hajlandóak az USA-ban terjeszteni az orosz hivatalos álláspontot.

Az FSZB épülete

AFP / Vasily Maximov

A Burlinova által képviselt intézet, a Creative Diplomacy Oroszországba is meghívott amerikai diákokat és tanárokat, s ezeket a látogatásokat is az FSZB finanszírozta. Az FBI azonban későn lépett: ugyan a napokban vádat emeltek ellene, Burlinova már időben visszautazott Oroszországba.