szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Elindult az ukrán ellentámadás, de bármennyire is szeretnénk, az eddig látottakból nem lehet hosszú távú következtetéseket levonni. A háború beköltözött mindannyiunk nappalijába, ezért megváltozott a hozzá való viszonyunk, de a háború, mint olyan, ettől még nem változott meg. Ugyanolyan idegörlően lassú és szenvedéssel teli, mint volt mindig is. A mostani ellenoffenzíváról érkező hírek értelmezésében segíthet, ha szem előtt tartjuk, mi vele az ukránok célja.

Háború Ukrajnában
„Különleges katonai műveletnek” nevezett nyílt háborút indított Vlagyimir Putyin Ukrajna ellen. A harcok 2022 február óta tartanak, a Nyugat fegyverszállításokkal és gazdasági szankciókkal nehezíti az oroszok előrenyomulását. Cikksorozatunkban minden fejleményről beszámolunk.
Friss cikkek a témában

Június 11-én Volodimir Zelenszkij elnök hivatalosan is megerősítette, hogy elindult a régóta várt ukrán ellentámadás. Június eleje óta látható mozgolódás a fronton, megszaporodtak mindkét oldalon a logisztikai csomópontok, lőszer-, és üzemanyagraktárak elleni támadások, de hivatalosan nem kommunikáltak semmit az ukránok a terveikről. Sőt, június 4-én az ukrán hadsereg még egy rövid videót is közzétett, amelyen ukrán katonák láthatók mindenféle környezetben, amint a szájuk elé emelt mutatóujjukkal jelzik: „a tervek szeretik a csöndet”.

Csönd azóta nincs, találgatás viszont rengeteg. A nyugati és az orosz média egyaránt igyekszik valami képet adni arról, mégis mi folyik a fronton. Rengeteg állítást lehetetlen ellenőrizni, zajlik az információs háború. Az ukrán ellentámadás nagyon jól halad. Az ukrán ellentámadás nagyon rosszul halad. Az ukrán ellentámadás vegyesen halad.

Mértéktartó katonai szakértők hónapok óta figyelmeztetnek arra, hogy a háború korábbi szakaszai közül a mostani ellenoffenzíva inkább fog hasonlítani arra, ami Herszon körül történt tavaly ősszel – lassú, zavaros előrehaladás, néha jobb, néha rosszabb eredményekkel –, mint Harkiv visszaszerzésére, amely a meglepetés erejével hatott, és tulajdonképpen pár nap alatt lezajlott. Képtelenség ilyen rövid időn belül megítélni, milyen irányba haladnak a dolgok. Az ellentámadás még hetekig, de inkább hónapokig tart, valódi következtetésekre is még heteket, de inkább hónapokat kell várni.

AFP

Szurkolók és katonák

Az orosz-ukrán konfliktus örökre megváltoztatta azt, ahogyan a háborúról gondolkodunk. A tankcsaták és a dróntámadások a tenyerünkön történnek, végtelenül dehumanizált alakok halnak meg nap mint nap a Twitteren, személyes üzenettel ellátott rakétát lehet vásárolni különböző weboldalakon, hogy aztán egy távfűtéses lakás nappalijában valaki HD-ban nézze végig, amint belecsapódik a fagyott fekete földbe valahol Makijivka északi részén. A háború közelebb van, mint valaha, és távolabb, mint valaha, hiszen ki ismer ma már bárkit, aki még volt lövészárokban.

Az emberi szenvedés legkülönbözőbb formáiról kapunk értesítéseket a telefonunkra, a Telegramra feltöltött videókon hadifoglyok torkát vágják át, az árokban merevre fagyott orosz katona már arra sem reagál, ha ráejti a drón a gránátot. Már csak mi reagálunk (like, megosztás, komment).

Amikor a háborút nézők előtt egy játsszák, a hírek a frontról nem jöhetnek elég gyorsan és elég gyakran. Aki nézett már életében focimeccset az tudja, hogy a szurkoló is ott van a pályán, résztvevő, csak másképp.

Aris Roussinos, az UnHerd újságírója, aki korábban évekig tudósított a szíriai polgárháborúról a Vice-nak, a témában írt esszéjében idéz Matthew Ford és Andrew Hoskins „Radical War” című könyvéből: „Az okostelefon és a drónkamera teljesen megváltoztatta a háborút, «felváltva a puskát, mint a háborúban való tömeges részvétel eszközét», és «lerombolva a háborút megfigyelők és a háborúban résztvevők közötti határt»".

Ezt a határt újra felépíteni már nem lehet, és senkit nem hibáztathatunk azért, mert érdeklődik az ukrajnai háború eseményei iránt. Nincs most fontosabb annál, mint ami Ukrajnában történik, mindannyiunk jövője dől ott el ezekben a pillanatokban is.

AFP

Szemed a célon

Ahhoz azonban, hogy világos képet alkossunk arról, mi is az, ami Ukrajnában ezekben a pillanatokban történik, talán érdemes abból kiindulni, mi az ukrán hadsereg célja, ehhez pedig remek sorvezető Jack Watling rövid kommentárja az ellentámadásról. Watling a Royal United Services Institute (RUSI) – egy 1831 óta működő, független brit think tank – szárazföldi hadviselésért felelős tudományos főmunkatársa, korábban többek között a Reuters, az Atlantic, a Foreign Policy és a Guardian újságírója volt.

Watling szerint az ukrán hadseregnek három célja van:

1. Mindkét fél megpróbál csapást mérni egymás logisztikai, parancsnoki, felderítő és tüzérségi rendszereire. Az oroszok Lancet drónokkal vadásznak az ukrán tüzérségre. Az ukránok a Storm Shadow és a GMLRS segítségével próbálják megsemmisíteni az orosz parancsnoki állásokat és lőszerkészleteket.

2. Az ukránok próbálják rávenni az oroszokat arra, hogy vonják be a tartalékaikat a küzdelembe, és a harmadik – egyben utolsó – védelmi vonalról csapatokat mozgassanak át a nyomás alatt álló szektorok megerősítésére. Amint ezeket a csapatokat előrenyomják, könnyebb lesz azonosítani az orosz vonalak gyenge pontjait, ahol egy áttörést nem fog az újrapozícionált erők újabb pajzsa fogadni.

3. Az ukrán hadsereg megpróbál nyomást gyakorolni a teljes frontvonalon, hogy minél több helyen hatoljon át az első védelmi vonalon. Ezt azért csinálják, hogy bizonytalanságban tartsák az orosz erőket azzal kapcsolatban, hol indítják majd a fő támadást.

Egy bizonyos ponton az ukránoknak el kell majd dönteniük, hol kötelezik el fő támadó egységeiket, ekkor az offenzíva döntő szakaszába lép – írja Watling. Ezt a döntést akkor fogják meghozni, amikor adottak hozzá a megfelelő körülmények, tehát nem arról van szó, hogy valamilyen rögzített idővonalhoz kell ragaszkodniuk.

Amikor ezeket az egységeket – a nyugati fegyverzettel felszerelt, fő erőket – elkötelezik, az offenzíva vagy áttörést ér el, vagy kudarcot vall. „A siker bináris, nem lineáris”. Vagy áttörnek az orosz védővonalon, vagy nem. Jelenleg az a feladata az ukrán hadvezetésnek, hogy maximalizálja az áttörés valószínűségét.

A siker mértékét az határozza majd meg, hogy mekkora előrelépés történik az áttörés túloldalán. Ha tehát sikerül áttörést elérni, akkor a kritikus kérdés az lesz, hogy az ukránoknak mennyi tartalékuk marad arra, hogy előrenyomuljanak és kihasználják a sikert.

Ha tehát arról látunk híreket, hogy az ukrán hadsereg nyugati fegyverekkel felszerelt, külföldi kiképzésben részesült fő erői megindulnak valamerre, többet fogunk tudni mondani arról, hogy halad az ellentámadás. Hogy erre meddig kell várni, lehetetlen megmondani.

Mint Watling írja, a jelenlegi offenzíva bizonytalan változója az orosz morál. Az orosz egységek előkészített pozíciókból harcolnak, és a parancsnoki és irányítási infrastruktúrájuk nagyrészt sértetlen, bár néhány kulcsfontosságú parancsnoki állásra sikerült az ukránoknak csapást mérniük. Ha azonban az orosz egységeket átcsoportosításra lehet kényszeríteni, a gyenge kiképzés és fegyelem miatt a védelem koordinálatlanná válhat és összeomolhat. Watling szerint Ukrajna törekedhet egy ilyen helyzet előidézésére, de nem lehet rá bizton számítani.

A szakértő arra figyelmeztet, hogy Ukrajna nemzetközi partnerei számára – és mindenki számára, akinek fontos az ukránok ügye – a nyár valószínűleg roppant nehéz lesz. „A veszteségek növekedni fognak, a siker pedig időbe telik”.

Végezetül fontos szem előtt tartani, hogy bármennyi területet is szabadítanak fel az ukránok a mostani offenzívában, a végső cél az, hogy meggyőzzék a Kremlt arról, hogy a vereség, ha szakaszosan is, de előbb-utóbb bekövetkezik. Valószínűtlen tehát, hogy a mostani ellentámadás véget vet a háborúnak. De ez nem is lehetett a célja.

AFP
HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!

Tóta W. Árpád hvg360

Tóta W.: A békeharc fokozódik

El kell árulnom egy titkot, nem azért nem ért velünk senki egyet, mert mi ennyire bátrak vagyunk, hanem mert ennyire idióták, írja szerzőnk az ukrajnai háborúról és a magyar kormány háborús politikájáról. Vélemény.