Július elsejéig minden Ukrajnában harcoló orosz „önkéntes egységnek” szerződést kellett kötnie az oroszországi védelmi minisztériummal Szergej Sojgu védelmi miniszter utasítására. A tárca ezt azzal magyarázta, hogy az alakulatoknak rendezni kell a jogi státuszát.

Összesen több mint 40 ilyen katonai egység van Oroszországban – bocsátotta előre az orosz védelmiminiszter-helyettes, Nyikolaj Pankov, anélkül, hogy pontosította volna, konkrétan kikre gondol. A minisztérium a háború kezdete óta „önkénteseknek” nevezi azoknak a katonai magánvállalkozásoknak a tagjait is, akiket bevetnek az ukrajnai orosz invázióban. A sajtóban pedig előszeretettel hívják „zsoldosoknak” az ilyen alakulatokat, melyek közül a leghíresebb a Jevgenyij Prigozsin vezette Wagner-csoport.

Katonai magáncégek – csak orosz módra

Ha már a meghatározásnál tartunk, valójában egyik megjelölés sem pontos. A Genfi Egyezmény hat pontban definiálja, mit tekint a nemzetközi jog zsoldosnak. E szerint nem számít például zsoldosnak, aki olyan országból származik, amely része a konfliktusnak, illetve aki nem kap jóval nagyobb szolgálati díjat, mint a reguláris hadsereg tagjai. Már e két pont alapján sem beszélhetünk atz orosz magánhadtestek esetében zsoldosseregről. Ha ezeket a minihadseregeket kategorizálni kell, leginkább katonai magáncégeknek tekinthetők (private military companies, pmc), melyek a világban a hidegháborút követően a reguláris nemzeti hadseregek méretének csökkentésével terjedtek el nagyobb számban.

Általában ugyanazok az államoktól kapják a megbízást, amelyek hagyományos hadseregéből a tagjaik kiváltak (Oroszország és az egykori Szovjetunió utódállamai, Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Izrael, Dél-Afrika). Előnyük, hogy úgy tudnak „szakértő módon” beavatkozni kisebb intenzitású konfliktusokba, hogy maguk az államok el tudják kerülni, hogy közvetlenül ők is a katonai-titkosszolgálati akció részesei legyenek – nyilatkozta a Deutsche Wellének Katharina Stein, a freiburgi Albert-Ludwigs Egyetem Közjogi Intézetének tudományos munkatársa.

"A magán katonai szolgáltatók néha olyan vállalatok, amelyek nagyvállalati struktúrákba ágyazódnak, és sok mindent tudnak kínálni. Bemegyünk, kiszabadítunk egy túszt és kijövünk. Vagy kiképezzük a katonaságot, hogy a NATO kézikönyvnek megfelelően hajtson végre támadást.” – magyarázta a kutató, aki szerint esetükben a költséghatékonysági szempontok is fontosak. Csak a feladatellátást kell megfizetni, nem kell őket kiképezni, betegszabadságot vagy nyugdíjat fizetni. Bemennek és elvégzik a piszkos munkát.

Szerződéskötés és ami mögötte van

Oroszországban hivatalosan nincsenek katonai magáncégek, ennek megfelelően működésük nem is volt megfelelően szabályozva. Létük és beolvadásuk is hordoz magában kockázatokat, akár a lojalitásukat, akár a reguláris katonai erőkkel való együttműködésüket nézzük. Mindez épp a legismertebb magánhadsereg, a „Wagner” esetében igazolódott be látványosan, amikor június 24-én Jevgenyij Prigozsin vezetésével a fegyveres csoport több ezer emberrel megindult Moszkva ellen, hogy felelősségre vonja az állami szerződéskötésüket forszírozó védelmi minisztert. Bár egy nap alatt – belarusz közvetítéssel – sikerült kiegyezni Prigozsinnal, a „Wagnerről” azóta kiderült, hogy nem köt szerződést az állammal, és nem is fog kapni állami támogatást, így valószínűleg feloszlik. A Prigozsint támogatók körül pedig szorul a hurok.

Ahogy a Financial Times ukrán és nyugati hírszerző szolgálatokra hivatkozva írta: ezek az oligarchák irányította privát osztagok az orosz védelmi erőket könnyen katonai alakulatok kaotikus hálózatává változtathatják. A mélyebb veszélyekről maga Prigozsin is nyilatkozott korábban: „Ezzel azt érjük el, hogy ha egy nap hatalmi harc alakul ki az országban, akkor mindenkinek szüksége lesz a saját militáns egységére. A pénzemberek szemében most az egyik legfontosabb téma a magánhadseregek felépítése.” Vagyis ezek létrejöttét legalább annyira az oligarchák önvédelme ösztönzi, mint az állami erőszakszervezetek bázisának leplezett szélesítése.

Amit hivatalos forrásból a szerződéskötésekről lehet tudni, hogy elsőként megállapodást a védelmi minisztériummal az „Akhmat” nevű egység írt alá, amelyet Ramzan Kadirov csecsen vezető magánhadseregének tartanak. Június 22-ig több mint húsz másik osztag követte a példáját, mielőtt Prigozsin belekezdett volna az egynapos puccskísérletébe.

A „Wagner” alakulatot vezető Jevgenyij Prigozsin (középen) két harcosával az ukrajnai Bahmutban.

Milyen magánhadseregek léteznek a Wagneren kívül?

Az első irreguláris egység, amelyről kitudódott, hogy részt vett az Ukrajna elleni nagyszabású támadásban, a „Redut” volt, melyhez Kijev szerint 7000 katona tartozott. Ahogy azt a Meduza nevű orosz hírportál – időközben lettországi száműzetésből jelentkező – szerkesztői különböző forrásokra hivatkozva írták, a katonái ott voltak az első alakulatok között, amelyek megszállták Ukrajnát és részt vettek a Kijev és Harkiv környéki harcokban.

Gennagyij Timcsenko orosz oligarcha egy Putyin elnökkel folytatott megbszélésen.

A Redutról a Novaja Gazeta nevű, független oroszországi oknyomozó lap tudósított először, 2019-ben. A beszámoló szerint a haderőt 2008-ban hozták létre, és elsőként Szíriában vetették be, hogy megvédje a Sztrojtranszgaz nevű orosz vállalat ottani létesítményeit. Az alakulatot Gennagyij Timcsenko, Vlagyimir Putyin orosz elnök barátja irányítja. A „Meduza” és a „Novaja Gazeta” forrásai a védelmi minisztériummal is kapcsolatba hozták ezt a fegyveres erőt. Ugyanezt állítja az Oroszország Ukrajna elleni háborúját támogató orosz Telegram-csatorna, a „Ribar” („Halász”) is.

Annak ellenére, hogy Oroszországban hivatalosan tilos magánhadseregek bevetése, a Redut részvételét az Ukrajna elleni háborúban még a bíróság is elismerte: a belgorodi régióban egy vádlott büntetését azzal az indokkal enyhítették, hogy a Redut tagjaként harcolt Ukrajnában.

A Gazpromnak is van saját hadereje

2023 februárjában az ukrán titkosszolgálat elsőként számolt be arról, hogy állítólag a Gazprom gázipari vállalat is saját katonai alakulatot hozott létre. Kijev arra alapozta ezt a feltevését, hogy Mihail Misztyin orosz miniszterelnök engedélyezte az energetikai vállalatnak egy privát biztonsági szervezet létrehozását. A Financial Times forrásai szerint az állami vállalat tavaly augusztusban kezdett „önkénteseket” toborozni a háborúba. Az alakulatokat „Potok” („Folyam”) és „Fakel” („Fáklya”) néven emlegetik.

A lap azt is megtudta, hogy egy közép-oroszországi Gazprom-kirendeltség munkatársainak azt mondták: két emberüknek önkéntesnek kell jelentkeznie a háborúba. „Azt ígérték nekik, hogy a Gazprom felfegyverzi őket, és több pénzt fizetnek nekik, mint amennyit a normál szerződéses katonák kapnak” – mondta egy biztonsági őr, aki jelen volt a megbeszélésen. A lap szerint ilyen találkozót hívtak össze a szibériai Gazpromnál is, ahonnan ezt követően hat embert három hónapra szóló szerződéssel a donbászi Szoledarba, egy másik csoportot pedig fél évre Bahmutba küldtek.

Szürke betonfelhőkarcoló – az orosz állami vállalat moszkvai székháza, Gazprom felirattal a tetején.

Hogy a Potok és Fakel erői és a Gazprom között kapcsolat van, az már több forrásból is kiderült. Egy idén áprilisban közzétett videóban egy orosz hadifogoly úgy mutatkozott be, hogy ő Alekszandr Tkacsenkó Orenburgból. A BBC orosz szerkesztősége megtalálta a férfi profilját az orosz Facebooknak is nevezett VKontakte nevű közösségi oldalon, ahol Tkacsenkó munkaadójaként egy orenburgi Gazprom kirendeltség szerepelt. Rábukkantak egy háborúban elesett orosz katona nekrológjára is, amelyben az elhunyt férfi katonai egységeként a Potokot említették. Emellett tavaly decemberben az orosz állami televízió „a Fakel zászlóalj önkénteseiről” számolt be, akik a Donyecktől délre zajló ütközetekben teljesítettek szolgálatot. Idén áprilisban a Wagner-főnök Prigozsin azt nyilatkozta, hogy a Gazpromhoz köthető osztagok vesznek részt a háborúban, és nem győzte bírálni azokat, akik efféle katonai egységeket állítanak fel, mondván: sem megfelelő képzettségük, sem felszerelésük, sem pedig vezetői tapasztalatuk nincs e feladatkör ellátásához. Májusban egy Putyinnak címzett videó jelent meg a Telegram-csatornákon, amelyben magukat a Potok tagjainak kiadó katonák mutatkoztak.

Nincsenek pontos adatok az állítólagos Gazprom-egységek katonai erejéről. Mindenesetre az orosz harcterek feletti befolyásukat egy korábbi magas rangú orosz tisztviselő a Financial Times-nak adott interjújában jelentéktelennek minősítette. A Wall Street Journal „több ezres” létszámúra becsülte ezeket az osztagokat. Csak összehasonlításképpen: brit és amerikai titkosszolgálati adatok szerint Prigozsin Ukrajnába küldött Wagner-csoportjában mintegy 50 ezer fizetett katona szolgált. Közülük akár 40 ezren is lehettek a fogvatartottakból toborzott katonák.

Minek ennyi magánhadsereg?

Az orosz kül- és védelempolitika egyik szakértője, Pavel Lusin szerint a Redut és a hozzá hasonló csapatok nem teljesen privát katonai vállalkozások, hanem mind kapcsolatba hozhatók a védelmi minisztériummal: „A zsoldosokat eredetileg három fő céllal használta Oroszország: egyrészt a hivatalos állami hadsereg kiegészítéseként, másrészt, hogy ezek a bürokratikus rendszeren és a bevett adminisztratív eljárásokon kívül, spontán is bevethetők legyenek, és nem utolsósorban, hogy megvédjék a politikai és katonai vezetést az esetleges felelősségre vonástól”.

Ezek a privát katonai egységek lehetővé teszik, hogy katonáikkal kijátsszák a reguláris fegyveres erőkre vonatkozó korlátozásokat. Katharina Stein, a freiburgi egyetem munkatársa szerint a katonai magáncégekről általánosságban elmondható, bárhol is tevékenykednek a világban, hogy nehezebben tudják őket ellenőrizni, gyakran jogi szürke zónában tevékenykednek, és kevésbé érzik magukat kötve a normákhoz, törvényekhez és a nemzetközi háborús joghoz. „Az ENSZ szintjén már több nemzetközi kezdeményezés is született a katonai magáncégeket szabályozó kötelező érvényű szerződés létrehozására. Ezeket elsősorban az USA, az Egyesült Királyság, Dél-Afrika és Izrael akadályozta - ez az a négy állam, amelyik a legtöbbet használ ilyen magáncégekből." A 2008-ban elfogadott Montreux-i dokumentum ezeknek a katonai magáncégeknek a szabályozására jött létre. Számos ország csatlakozott, de a normák átvétele nem kötelező, Oroszország pedig kimaradt már az alapdokumentum aláírásából is.

Magánhadseregek hivatalos mozgósítás helyett?

A katonai magánalakulatok elszaporodását Mark Galeotti történész azzal magyarázza, hogy az államnak így nem kell újabb mozgósításba kezdenie, ha több katonára van szüksége – ezt kötelező sorozás nélkül is bizonyos határig meg tudja oldani.

Orosz újoncok katonai szolgálatuk megkezdésére készülnek 2022 novemberében. Vajon a Kreml most már el akarja kerülni a hivatalos mozgósítást?

Egy korábban magas rangú tisztviselőként dolgozó orosz férfi a Financial Times-nak úgy nyilatkozott: „Utasításba adták az önkéntesek toborzását – különböző módokon, többek között olyan gazdag állami és magánvállalatokon keresztül, amelyeknek van elég pénzük az emberek mozgósítására”. Az ilyen struktúrák finanszírozása az oligarchák és cégek számára lehetőség volt arra, hogy kifejezzék a Kreml iránti lojalitásukat” – mondta a lapnak a névtelen informátor.

Az Oroszország rácsok mögött nevű civil szervezet száműzött vezetője, Olga Romanova mindezt megerősítette, amikor egy 2022. szeptemberi titkos találkozóról nyilatkozott, ahol Putyin elnök az üzleti élet képviselőit arra biztatta, hogy mozgósítsanak és finanszírozzanak önkénteseket ukrajnai bevetésre.

Oroszország most ezeket a csapatokat az állami hadseregbe integrálná. Amellett, hogy ez jelenheti az oligarchákkal szembeni megrendült bizalmat és a hadvezetés további centralizációját, azzal is jár, hogy az esetleges háborús bűncselekményeket könnyebb lesz a reguláris erőkön számon kérni.

Szerző: Daniil Szotnyikov és Oliver Pieper. A fordítást Valaczkay Gabriella készítette. A cikket Bogár Zsolt szerkesztette.

További Deutsche Welle-tartalmak a DW magyar nyelvű Facebook-oldalán találhatóak.