Zhvg
A világ egyik legsürgetőbb problémája a környezet védelme, a klímaválság, a fenntarthatóság. Ezekre nekünk különös figyelmet kell fordítanunk, ezért kiemelt helyen is kell kezelnünk. Innen új alrovatunk címe is: Zhvg.
Nem egyszerű kivonni az ózonkárosító gázokat: a légkör szempontjából zöldebb alternatívák ugyanis akár egészségre károsak is lehetnek, és nem minden esetben biztonságosak. Még ha az EU be is tilt egy káros gázt, a fejlődő országokba helyezett gyártás miatt nem jelent mindenható megoldást.
2019. december 31-je lett volna a végső határideje az ózonréteget károsító anyagok, a klórozott-fluorozott szénhidrogének (pontosabban a halogénezett szénhidrogének, a CFC-k és részben klórozott-fluorozott szénhidrogének, vagyis HCFC-k) kivezetésére.
Ezeket az anyagokat rendkívül széles körben használták: elsősorban habosító anyagként, továbbá hűtőberendezésekben és aeroszolos szórópalackokban is. Ma is sok területen alkalmazzák a hűtőgépektől kezdve a hőszivattyúkon keresztül a légkondicionálókig.
Ezek az anyagok nem csak az ózon károsításában vesznek részt, hanem erősen üvegházhatású gázok is: van közöttük a szén-dioxidnál 12 ezerszer üvegházhatásúbb gáz is. Ráadásul a betiltásuk után is még több száz évig a légkörben maradnak.
A kivezetésüket fokozatosan tervezték, mely végeredményeként nem lehetne használni ezeket 2019. december 31-étől. Ám módosításokat (könnyítéseket) vezettek be, és mint a hasonló esetekben lenni szokott, ez főleg a fejlődő országokat érintette.
Az alapot a szabályozásokhoz egyébként az 1987-es montreáli egyezmény adta, amely a baj okának felfedezésétől számítva, környezetvédelemben soha nem tapasztalt gyorsasággal hozott tiltó rendelkezéseket nemzetközi szinten. Míg a CFC-k és az ózon ritkulása közötti kapcsolatot 1987-re bizonyították, az anyagok tiltása 2 évre rá hatályba is lépett. Az azbesztnél ugyanerre több mint 100 évet kellett várni az első vészjósló orvosi jelentésektől számítva.
António Guterres, ENSZ főtitkár az ózonkárosító anyagok tiltásának 35-dik évfordulóján, 2020 szeptemberében megjegyezte, hogy még a módosításokkal is sikerült az ózonkárosító anyagok 99 százalékát kivonni a felhasználás alól (így már csak pár száz évig tart, mire eltűnnek a légkörből), és ezzel 0.4 Celsius fokos átlagos globális felmelegedéstől kíméltük meg a bolygót.
A halonok, azaz halogénezett alkánok, a másik nagy csoport, melyek az ózonréteget nagy mértékben pusztítják, ezek a vegyületek azzal a fontos jellemzővel bírnak az előzőekhez képest, hogy nem tartalmaznak hidrogént, ezért nem gyúlékonyak, tűzvédelmi szempontból biztonságosak. Ezeknek az anyagoknak a kivezetésére is a 2020-as év részhatáridő: idéntől új eszközben már nem használhatják.
Azokon a területeken, ahol az ózonkárosító anyagok nem helyettesíthetőek, szigorú szabályok érvényesek a behozatalra, kivitelre az EU-ból, illetve az előállításra, így például minden olyan üzem, laboratórium, amely használja ezeket az anyagokat, köteles volt 2018. júniusig regisztrálni egy engedélyezési rendszerbe, s kitölteni egy kvótaigénylési űrlapot.
Ózonréteg vagy üvegházhatás?
Az ózonréteget károsító anyagok két típusának (a halonok és a halogénezett szénhidrogének) kiváltására fejlesztették ki az ún. részben klórozott-fluorozott szénhidrogéneket, más néven hidrogénezett vagy lágy freonokat (HCFC-k). Bár a HCFC-k nagy mennyiségben egészségkárosító hatásúak, aggodalomra nincs ok, abban a koncentrációban, amiben jelenleg használják, nem jelentenek közvetlen veszélyt az egészségre. Azonban valamennyi ózonbontási potenciállal ezek a helyettesítő vegyületek is bírnak. Ennék azonban nagyobb gond, hogy erősen üvegházhatásúak, ezért a használatuk nem végleges megoldás.
1992-ben és 1999-ben olyan egyezmények léptek érvénybe, amelyekben már a HCFC-k is szerepelnek, tehát ezek káros hatását is minimalizálni igyekeztek. Európában 2000 óta új készülékekbe (például hűtőgépekbe) nem töltenek HCFC-t, 2010-ig még a szervizekben hivatalosan használták ezeket a gázokat, majd az újrahasznosítás még öt évig engedélyezett volt. Az úgynevezett fejlett országoknak 2004-re 35 százalékkal kellett csökkenteniük HCFC-fogyasztásukat, 2010-re 65 százalékos, 2015-re 90 százalékos csökkenést kellett elérniük, 2020-ra pedig teljesen ki kellett volna vonniuk ezeket a gázokat is a forgalomból. A fejlődő országoknak 2016-ban kellett elkezdeniük a részben halogénezett szénhidrogének felhasználásának csökkentését, és 2040-ig kell beszüntetniük teljesen a felhasználást.
Ezeknek a gázoknak a helyettesítésére vezették be az F-gázokat, azaz fluorozott szén-hidrogéneket. Ám üvegházhatásuk ezeknek is magas: a szén-dioxidnál 23 ezerszer nagyobb üvegházhatású potenciállal bírnak.
Az F-gázokat a légkondik és a hűtők mellett a mikrochip gyártásban ragasztó anyagként, hűtő és szigetelő közegként is használják. Bár 2015 óta fokozatosan csökken az EU-ban a használatuk, ahogy a gyártási folyamatok nagy része az elmúlt évtizedekben a fejlődő országokba helyeződött, úgy természetesen az európai szabványokra, szabályozásokra is kevesebb a rálátásunk. Így hiába tesz lépéseket az EU a csökkentésre, jelenleg is használatban vannak ezek az éghajlatra erősen ható, sőt még az ózont is károsító anyagok is.
Így hiába telt el több mint 3 évtized, összességében az ózonkárosító gázok még mindig használatban vannak. A Földet egyszer már „megmentették” az intézkedések az UV káros hatásától, mert az ózonréteg vékonyodása meglehetősen gyorsan visszafordult a kibocsátás hirtelen lecsökkenésével. Ám a légkörben még mindig jelen vannak üvegházhatásukkal.
Az Euractiv egy cikkéből az is kiderült, hogy Európában a hivatalos kibocsátáson bőven túlmutató mértékű a HCFC gázok kibocsátása az illegális behozatal és felhasználás miatt.
Mi lehet a megoldás?
Ezeknek a káros anyagok a kiváltása a 80-as évek óta állandóan napirenden van, nagy remények fűződnek a szén-dioxidhoz, vízhez, ám a biztonsági szempontok számos területen egyelőre kérdésessé teszik az alkalmazhatóságukat.
Bár a dezodorokban hajtógázként már propán-butánt, pentánt és szén-dioxidot használnak, illetve a legjobb a sűrített levegővel működtetett vagy a pumpás megoldás. Igen, a fenti nem elírás: a légkör szén-dioxid tartalmát szén-dioxid alkalmazásával kívánja csökkenteni az emberiség, a legígéretesebb ilyen hűtőközeg az R-744 néven vált ismertté, ennek az anyagnak az üvegházhatása még mindig sokkal kisebb, mint elődeié. Veszélyes, mert bár nem gyúlékony, mint a korábban említett halogénezett szén-hidrogének, de nagyon nagy nyomáson kell tartani, és ez az oka annak is, hogy a szén-dioxidot alkalmazó hűtési eljárás jóval költségesebb jelenleg a korábbi változatoknál.
A szakértők azonban arra is felhívták a figyelmet, hogy a környezetvédők hiába szeretnék elérni, hogy teljesen betiltsák az F-gázokat, a zöldebb alternatívák nem olyan biztonságosak és korlátozott, hogy és hol lehet ezeket használni.
A cikk szerzője Szegő Judit környezetkutató, a Levegő Munkacsoport projektvezetője.
