Még február elején a moszkvai Steklov Matematikai Intézet kutatói vetették fel, hogy a CERN júliusra tervezett részecskeütköztetési kísérlete feltépheti az univerzum szövetét, március 21-én Luis Sancho és Walter L. Wagner indított pert a CERN és annak amerikai tudományos munkatársai ellen.

Sancho és Wagner úgy tartja, hogy a CERN hadron-ütköztető gyűrűje olyan részecskéket szabadíthat fel, amelyek felfalhatják a földet. Az általuk csak strangeletnek nevezett elméleti szinten létező anyagcsomók veszélyesek lehetnek, ha stabil állapotban vannak, töltésük pedig negatív: a normális anyag atommagjait felfalva képesek azokat szintén "furcsa anyaggá" átalakítani, a kialakuló láncreakció következtében pedig az egész bolygót a részecskék falóhadjáratának maradéka lehet.

James Gillies, a CERN sajtóképviselője szerint nonszensz a részecskegyorsító ellen indított hadjárat, elmondása szerint a világ egy év múlva még mindig a helyén lesz. Szerinte ezt támasztja alá a svájci intézet 2003-as, online is megtalálható biztonsági jelentése is. A jelentés szerint az LHC nem jelent semmilyen veszélyt bolygónkra, bár van arra esély, hogy rövid ideig élő fekete lyukak, vagy az atomok protonjait elpusztító különleges mágneses jelenségek jelennek meg a kísérlet során - egyik eshetőség sem vezet krízishez.

Az első részecskenyaláb a genfi székhelyű Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) nagy hadronütköztetőjében (LHC - Large Hadron Collider) szeptember 10-én indul el, s a  27 kilométeres földalatti köralagútban eddig kivihetetlen kísérletek válnak megvalósíthatóvá. Így a kutatók az anyag eredetére, a sötét anyag mibenlétére kereshetik a választ, s megtudhatják, hogy milyen állapotok uralkodtak az Univerzumban röviddel annak keletkezése után - olvasható a New Scientist összeállításában.

Hogy megválaszolják ezeket a kérdéseket, a csaknem a fény sebességével (a fény sebességének 99, 9999991 százalékával) száguldó két protonnyalábot az alagút négy pontján ütköztetik. E pontokon négy óriásdetektort helyeztek el, amelyek "figyelik" az ütközés során keletkező részecskéket. A tudósok az ütköztetések "törmeléke" között új részecskéket remélnek felfedezni, amelynek révén alapvetően új információhoz juthatnak a világűr természetéről, s arról, hogy hogyan jött létre az Univerzum.

Az ütközés energiája 14 terraelektronvolt (TeV), ami hétszer nagyobb, mint amit a  világ jelenlegi legnagyobb gyorsítójában, a Chicago mellett működő Fermilab Tevatronján elértek. Ami különlegessé teszi a nagy hadronütköztetőt az az, hogy ez az energia a porszemnél ezermilliárdszor kisebb terültre összpontosul. Az energia ily nagyfokú koncentrációja révén újrateremtődnek az ősrobbanás (a Big  Bang, avagy a "Nagy Bumm") után közvetlenül kialakuló feltételek.

A kutatók reményei szerint a nagy hadronütköztető révén megtalálhatóvá és tanulmányozhatóvá válik a modern fizikai elméletekben a részecskék tömegének kialakulásáért felelős Higgs-bozon. Ezen kívül esetleg választ kaphatnak olyan kérdésekre, mint a gravitációs erő relatív gyengesége, a térdimenziók száma, vagy az úgynevezett szuperszimmetria. Utóbbi elmélet azt feltételezi, hogy minden ismert részecskének létezik egy eddig még fel nem fedezett nagytömegű szuperpartnere.

A nagy hadronütköztető segítségével méréseket végezhetnek az úgynevezett B-mezonokkal is, amelyek révén esetleg megfejthető az anyag és az antianyag közötti különbség. A létesítményben hatezernél több tudós dolgozik, s a kísérletek 10 milliárd dollárba, azaz 1692 milliárd forintba kerülnek.