szerző:

Többek között Jézus borát is megkóstolhatták a Hotel Corinthiában immár hetedszer megrendezett monstre boreseményen az érdeklődők, akik sokféle program és több mint ezer bor között válogathattak a múlt héten.

A hagyományokkal szakítva, az idén illően betartották a vasárnapi pihenőnapot a vincések. Nem mintha baj lett volna, mert bőven volt mit kipihennie a borkedvelőnek, ki becsülettel átkortyolta a három napot múlt csütörtök kora délelőttjétől szombat estig. Eőre elkelt minden jegy az idei VinCE-re, ami két dolgot is jelez: egyrészt előkelő szerepet vívott ki magának a hazai boresemények között, másrészt sikerült elkerülni a tumultuózus jeleneteket, s bár voltak szép számmal vendégek, a bor és a levegő sem fogyott el. A tavalyi évhez képest sokkal szélesebb szortimenttel jelent meg egy-egy pincészet. Bár az információs könyvecskében egy-egy kiállító csak hat borral szerepelhetett, számos borász hozott ennél jóval több tételt. Szerencsére.

©

Rendkívül érdekes mesterkurzusok hiányára sem lehetett panaszkodni. Többek között  tokaji pezsgőkről, az elegáns Veuve Clicquot-ról, cavákról, a Mumm pezsgőkről, cabernet franc-okról, a világhódító Nagy Sándor útjának borairól is lehetett mesterkurzust hallgatni – és természetesen kiváló borokat kóstolni. Ráadásul a rafinált szervezők még az utolsó pillanatokban is iktattak be újabb workshopokat a háromnapos programba. A szakmai napon, csütörtökön például a korán kelők megtudhatták Elisabeth Gabay Master of Wine-tól, Michael Schaefer amerikai borkereskedőtől és Kovács Nimród egri borosgazdától (korábbi sikeres amerikai-magyar üzletembertől), hogyan lehet érvényesülni a magyar boroknak külföldi borversenyeken és piacokon.

A Provence-ban élő MW olyan nüanszokra is felhívta a figyelmet, hogy sokmilliós marketingmunka mehet a levesbe, ha a borászok a boroscímke fordításán, netán a kulturális kontextus figyelmen kívül hagyásán spórolnak: izgi lehet egy szekszárdi kadarkára azt írni, hogy kiválóan megy a pörkölthöz, ám ez a Lajtán túl csak rontja nemzeti büszkeségünk érvényesülési esélyét. A Pannon Bormíves Céh számára rendezett, tulajdonképpen zártkörű workshopon Michael Schaefer felvetését, miszerint a bor nemcsak hivatás, hanem biznisz is, kisebb ováció fogadta. A veterán borkereskedő arra biztatta a megjelent csúcsborászokat, köztük Bock Józsefet, Lőrincz Györgyöt és Frittmann Jánost, hogy nagy ívben kerüljék el a New York-i piacot, mivel mindenki ott akarja eladni a borát. Schaefer szerint sokkal kifizetődőbb a nem New Yorkban élő 315 millió amerikait megcélozni. Kovács Nimród még olyan legális kiskapukat is megemlített a két és fél órán át feszülten figyelő közönségnek, hogy amennyiben Kaliforniában bortermelőként regisztrálja magát a borász (ehhez elég néhány sor szőlőt bérelni például a Napa-völgyben), akkor sokkal könnyebben tudja importálni a Magyarországon termelt borait.

Okos stratégia lehet ilyen rendezvényeken az előadásokról megismert Master of Wine-ok nyomába szegődni. Ahol a borvilág Jedi-lovagjai feltűnően sokat kóstolnak, nyilván a borivásban kevésbé tájékozott műkedvelő is gyöngyszemekre, vagyis inkább gyöngycseppekre bukkanhat. Ezt a taktikát követve feltűnt, hogy irreálisan megnőtt a Heumann stand előtt az egy négyzetméterre jutó Master of Wine-ok száma. A rajnai rizlinggel és cabernet franc-nal teli palackok gyorsan ürültek, és nincs is mit csodálkozni ezen, mivel még alap vörös házasításuk, a 2012-es Lagona is 90 pontot kapott a világ egyik legtekintélyesebb boros szakmai lapjától, a Decantertől.

Más tekintetben is szolgált meglepetésekkel a VinCe Budapest. A zalai kistermelők összefogtak, és közös standon mutatták be például az igen izgalmas Valentint (László Pince). Ezt a fajtát is a nemesítései okán halhatatlanná lett Bakonyi Károly alkotta meg az 1970-es években a Nektár és a Zenit fajtákból, gazdag zamatú, fűszeres ízű, könnyen iható bor.

Néhány standdal arrébb, bibliai pátriárka kinézetű, ősz hajú, ősz szakállú borász fogadta az izraeli Sea Horse standjánál az érdeklődőket, s olyan Chenin Blanc-t, valamint Syrah alapú cuvée-t öntött a poharakba, hogy még a sokat kóstolt mátrai borászok is padlót fogtak. A Szeremley Pincénél nemcsak a budai zöld volt meggyőző, hanem a tízéves kéknyelű is – ennek korát az értő közönség csupán négy-öt évesre becsülte.

S még néhány utolsó megfigyelés: nem ájultak el a résztvevők az ősi marawi szőlőből készült bortól, (ezt hirdették Jézus boraként), ellenben Bock József a szintén egy szótagos vezetéknevű Koch Csaba kadarkáját sokat forgatta a poharában, és a mátrai borászok standjánál is nagy volt a tolongás. A Csernyik Pince 2014-es szürkebarátja a friss VinCE Magazin tesztjét magabiztosan megnyerte, Babiczki László második helyezett lett a Corinthiában megrendezett Wine Star tehetségkutatón, míg a Molnár és Fiai 2015-ös reduktív abasári olaszrizlingje az utolsó cseppig elfogyott. Mindezt úgy mondjuk, hogy mind a három napon déltől este nyolcig derekasan kóstoltunk, ám annyi új befogadnivaló élménnyel találkoztunk, hogy már-már nehéz munka volt végigmenni a "kötelező", leginkább évről évre kihagyhatatlan körökön, a Tiffán-, Bock-, Gere-, Balla-, Vida-, Bolyki-, Frittmann-soron. Soha rosszabb dolgunk ne legyen!