Fülöp Máté

Kaderják Péter: Ha megnézzük, hol csapódik le a 10 százalék hatása az áramszektorban, akkor azt látjuk, ennek a számlának a döntő részét a nagyfogyasztók fizetik meg. Részben azáltal, hogy a korábban minden fogyasztóra terhelt, a zöldenergia-termelést támogató kötelező átvételi és támogatási rendszert (KÁT) januártól már csak ők fizetik (igaz, azt a plusz 9 milliárd forintot is, amivel a kormány a lakossági oldalt könnyítette). Másrészt pedig egy hasonló lépéssel az elosztói díjak lakossági oldali 23 milliárd forintos csökkentésével egy időben több mint 18 milliárdot a nagyfogyasztók rendszerhasználati díjába zsuppoltak be. Ez összesen mintegy 27 milliárd forintos pluszteher megjelenését jelenti a nagyfogyasztói számlákban – ami a lakossági villamosenergia-számla áfa nélküli nettó értékének 2011-ben mutatkozó 273 milliárd forintjának valóban a tizede. Ez a transzfer e két tételből lényegében teljesült.

A 2008–2012 közötti időszakban az áramár-szabályozás kudarcának tekinthető az, hogy miközben a piaci ár a válság hatására komoly mértékben esett, és ezt a piaci fogyasztókhoz – ha kis késéssel is, de – el tudta juttatni a szabályozás, ám a lakossági áramár tavaly év végéig lényegében folyamatosan emelkedett. Ilyen értelemben a 10 százalékos vágást lehet úgy is értelmezni, hogy az a lakossági árakban érvényesítette a régi tartozását.

hvg.hu: A gázszektorban más volt a költségátcsoportosítási szisztéma. Ott is simán belefért?

K. P.: A földgázszektorban azt látjuk, hogy egyenletesebb a lakossági csökkentésnek a másik oldalon lévő szereplők közötti szétterítése. A terhek döntő részét a gázforrás költségcsökkentését célozó megoldásra hárították – vagyis a kormány a nagykereskedőt célozza meg azzal, hogy a beszerzési oldalon az törekedjen olcsóbb ár elérésére. A kormányzat ezzel a módszerrel szorította rá arra az E.On-t arra, hogy a Gazpromnál olcsóbb árért kilincseljen – vagy oldja meg ezt a kérdést másképpen. De ez a folyamat nem új, valójában már 2010 elején elkezdődött.

Miután a válság hatására csökkenő gázfogyasztás miatt a túlkínálattal küzdő nyugat-európai piacon estek a gázárak, az oroszokkal hosszú távú szerződésekben álló, és olajindexált árral dolgozó területen egyre inkább megjelent az igény, hogy a spot árat (a pillanatnyi piaci árat) is érvényesítsék az árban. A szabályozó azonban nem volt abban a helyzetben, hogy az árat tulajdonosként befolyásolja (mert volt egy "ügynök" ebben a történetben – az E.On), de azt kérte szabályozóként, hogy a spot árat részben, legalább az egyetemes szolgáltatásban érvényesítsék. Ez 30 százalékról indult, és azóta fokozatosan nőtt. Ilyen értelemben ez egyfajta üzenet is a nagykereskedőnek, hogy vagy elviseli ezt a veszteséget, vagy a saját beszerzésénél ő is alkuszik.

Fülöp Máté

Úgy láttuk, hogy a piaci folyamatok ezt a törekvést megalapozzák, és a mostani intézkedés jelentős darabja ennek a lépésnek egy következő lépése. Az E.On mellett a hazai földgázkitermelést is érintette, és a januári árszabályozás már azt a költségszintet próbálja megtalálni, ahol az a Molnak még megéri. Ez is több milliárd forintos költségmegtakarítást eredményez a lakossági oldalon – még ha a másik oldalról nézve ennyit ki is vesz az olajtársaság zsebéből.

Végeredményben a 2011-ben a földgázszektor egyetemes szolgáltatásából származó 460 milliárd forintos árbevételét számításaink szerint az elosztóra, szállítóra és tárolóra átterhelt 45,5–46,2 milliárd forintos transzferrel súlyosbítják. A lakossági oldalon ennyivel könnyítik meg a rendszert.

hvg.hu: Tehát akkor az érintett cégeknek, bár nem örülnek a pluszterheknek, de a 10 százalék még tolerálható?

K. P: A mi állításunk az, hogy önmagában ez a 10 százalék nem zilálja szét a rendszereket. Azt azonban nem állítjuk, hogy a bevezetés módja, és az, ahogyan ezzel az energiaszektorban bizonytalanságot teremt, az minden aggálytól mentes volna. Azt ma, a bírósági ítéletek tükrében valójában senki sem tudja, hogy ezeket a rendeleteket hogyan lehet majd ténylegesen végrehajtani.

hvg.hu: Az energiacégek felháborodását nem inkább az táplálja, hogy a döntések csak a magántulajdonú energiacégeket érintik hátrányosan?

K. P.: Ha a helyzetet onnan nézem, hogy válság van, csökken az energiafogyasztás, rosszabb anyagi helyzetben vannak az emberek, és ezért valaki azt mondja, keressük meg azt a 10 százalék tartalékot a rendszer egészében, amit még abból ki lehet abból szedni anélkül, hogy az összeroppanna, akkor azt gondolom, hogy ez lehet megoldás. Pontosan ugyanez történik akkor, amikor egy nagyvállalat saját válsághelyzetében úgy dönt, hogy 10 százalékkal csökkenti a költségeit. Megkeresi a tartalékokat. Az energiaszektorban a kormány szerint csak ott voltak tartalékok.

Ez azonban nem arról szól, hogy ettől jobb lenne a rendszer, vagy hogy ezzel bármiféle balansz jobban a helyére kerülne; hanem azt jelenti, hogy ennyit még anélkül vissza lehet fogni az adott szereplőkön, hogy az az egész struktúra létét veszélyeztetné. Ez úgy látszik, működik – akkor is, ha a nagy kérdőjelek igazából a részletekben vannak. Illetve: azokban a további tételekben, amiket a cégek nyakába akasztottak. Például a megemelt mértékű Robin Hood-adóban, a többletadóteherben, a közműadóban, és főként abban, hogy ezek közül mi az, amit a cégeknek viselniük kell. Mert ez inkább megterheli a szektort, mint a 10 százalék.

Fülöp Máté

hvg.hu: A kormány deklarálta: további csökkentések lehetőségét keresi. Lát-e esélyt újabb 5-10 százalék faragásra a gáz- és áramszektorban?

K. P.: Nem látok. A spanyolcsizmát szerintem nem lehet tovább szorítani, mert a többletkötelezettségek miatt így is nagyon szétfeszül a rendszer. Az már látszik, hogy az érintett cégek a fejlesztési előirányzataikat visszavágták, és nem fogják visszaintegrálni a kiszervezett tevékenységet, hanem inkább egyszerűen nem kötik meg azokat a szerződéseket, amivel karbantartottak, berendezéseket cseréltek stb. Ez a szolgáltatói minőségre és a rendszerbiztonságra is kihathat.

hvg.hu: Ha a további csökkentés mégis prioritás, mi úgy láttuk, hogy ehhez az állami tulajdonú MVM és Mavir védettségének felszámolásán keresztül vezethet út.

K. P.: Ha mindenképp találni kell további tartalékokat, akkor ilyen rendszerszintű tartalék már csak a struktúrákban van. Nagy kérdés persze, hogy ha a gázszektorban további árcsökkentést terveznek, akkor az E.On helyére lépő MVM-et is sarokba szorítja-e majd az állami szabályozó. Mert leginkább az állam saját tulajdonában lévő cégénél, illetve a költségvetésben (adó- és áfacsökkentés formájában) látok további rezsifaragásra lehetőséget. De mindkét esetben az a döntés következménye, hogy az állam számára így kieső tételeket – legyen az a megkurtított MVM-profit vagy az áfakulcscsökkentés miatt kieső kincstári bevétel – valahonnan pótolni kell majd tudni. Ez pedig innentől fogva fiskális szempontból válik nehéz feladvánnyá.