Szégyellem a munkám, elhagyom a közszférát, mihelyt lehet
Igaza van Lázár Jánosnak, tényleg riasztó állapotban van az államigazgatás, a bürokrácia belülről kész káosz, az inkompetens vezetők elől és az értelmetlen elvárások miatt menekülne, ki merre lát. De az ügyintézők is rengeteg bajt, visszásságot jeleztek. Bár egymást érték az államreformok, azok eredménye nem látszik. Itt a Lázár-konzultáció eredménye.
"Riasztó állapotban van az állam", a rendszer nagy, mozgásképtelen, elnehezült, túlszabályozott, bonyolultan adózunk, az állami ügyintézés pedig akadályokat állít az emberek elé – mondta Lázár János egy szekszárdi szakmai fórumon. Egyúttal jelezte azt is, ahhoz, hogy ezeket orvosolni tudja, információra van szüksége.
A nyilatkozattal Lázár lényegében beismerte, hogy az Orbán-kormány az elmúlt öt évben az állam átalakításában kudarcot vallott. Pedig már a 2010-es kormányprogram is a bürokráciacsökkentést tűzte ki célul, és azóta szünet nélkül folyik az átalakítás. Megtörtént az önkormányzati rendszer és a területi közigazgatás átszabása, a kormányhivatalok kialakítása, a járási rendszer létrehozása, az iskolák és egészségügy államosítása. Ezzel együtt zajlott a közigazgatás újabb és újabb fejlesztése, amelynek során a Jó Állam Fórumon bárki kifejthette javaslatait. Érkezett is közel négyezer ötlet, a kormány azt írja, foglalkozott is vele, de a kezdeményezésről sokat elárul, hogy a honlap csupán pár hónapig volt elérhető 2012-ben, azóta ez a kép fogadja a konstruktív állampolgárt:
Ezért aztán arra kértük olvasóinkat, a hvg.hu-n keresztül küldjenek ötleteket Lázár Jánosnak. Most a legérdekesebbek megállapításokból közlünk egy kis ízelítőt. Összeállításunkkal nem akarjuk azt sugallni, hogy teljes képet ad a magyar állam állapotáról, az viszont megállapítható, hogy a levelek alapján igaza van Lázárnak: a magyar állam sok területen valóban nagyon rosszul, gyakran egészen abszurd módon működik.
A bürokrácia belülről
Néhány levélíró arról számolt be, milyen az élet, milyenek a munkakörülmények a hivatalokban. Több kormánytisztviselő megírta, lenne mit mesélnie a miniszternek – ha netán őket kérdeznék meg.
Ahhoz, hogy tényleg csökkenteni lehessen a bürokráciát és hatékonyabbá tenni az ügyintézést, nem az utca emberét kellene megkérdezni, hanem azokat, akik a közigazgatási szerveknél dolgoznak, és nem azokat, akik a csókos helyeken, felülről keserítik meg a munkát.
Egy kormányhivatalnok egyetértett a Miniszterelnökséget vezető miniszterrel, hogy a legnagyobb baj a túlszabályozottság. A legapróbb részletekig le van írva, hogy egy ügyben hogyan kell eljárni, és
nincs mérlegelési lehetősége egy egyszerű ügyintézőnek arra, hogy ne pontosan kövesse az előírt pontokat, még akkor sem, ha tudja, hogy csak az idejét vagy bizonyos esetekben az állam pénzét is pazarolja.
Gyakran előírják, hogy bizonyos ügyekben meg kell keresni egy másik államigazgatási szervet, például valamilyen információért, holott nincs szükség rá. De a szabály az szabály, és általában bonyolítja az ügyintézést, nem szólva az eljárás díjáról és a postaköltségről.
A dolgozók visszajelzése alapján a közigazgatásban minden a statisztikáról szól, arról, hogy egyre szebb számokat kell produkálni. Ezzel azt mutatják be, hogy a dolgozó termelékenysége napról napra nő. Még akkor is, ha egy ponton túl ez már kontraproduktív.
Az lényegtelen, hogy a költségeim is folyamatosan nőnek. A költségeimet pedig, amit az értelmetlen termelésre fordítok, máshonnan veszem el, mert több tőkét nem kapok –
írta egy tisztviselő, kerülve a részleteket, amelyek alapján a személye beazonosítható lenne. Szerinte az értelmetlen teljesítménykövetelmények duzzasztják az elvégzendő ügyek számát:
Több mint 1500 ügy van rajtam. Azt a felsőbb vezetők is belátják, hogy ez rengeteg, több mint az ötszörösével kellene naprakészen lennem annak, amit még normálisan, ésszerűen kezelni lehetne. És minden nap lehordanak mindennek, mert nem vagyok naprakész.
Többen írtak arról, hogy a vezetői és döntéshozói szinteken azok mondják meg, mit, hogyan kellene csinálni, akik nincsenek tisztában a munkafolyamatokkal.
Ezek az emberek úgy kerültek az államigazgatás vezetői posztjaira, hogy nem csak a bürokratikus működést illető érdemi és mélyreható tapasztalatuk és így tudásuk hiányzik, hanem valószínűleg semmilyen olyan munkaszervezetben nem dolgoztak korábban alsóbb, végrehajtói szinteken, ahol a munkavégzésre vonatkozó rendben, az előírt folyamatok betartásával kellett huzamosabb ideig dolgozni, és ez volt az eredményesség záloga. Kicsit másképp fogalmazva, nem bürokráciában, hanem burok-kráciában éltek eddig.
Ám ha valaki jelzi, hogy egy eljárásnak vagy a munkaszervezésnek így semmi értelme, a válasz nagyjából annyi: „Van a helyedre száz másik”.
Ez persze nem minden esetben felelhet meg a valóságnak. Többen úgy vélik ugyanis, hogy a kormányhivatalok átszervezése következtében egyre több tisztviselő lép ki, akik pedig maradnak, két-három korábbi munkatársat helyettesítenek az osztályon belül, de időnként, kampányszerűen, más osztályok feladatait is át kell venni a létszámhiány miatt. Ha pedig sikerül pótolni a kiesett munkatársat, aki a helyére lép, csak egy-két év alatt lesz képben. Emiatt a maradó tisztviselők további munkahátralékot halmoznak fel.
A levélírók beszámolói szerint feletteseik szörnyűségesen bánnak velük. Állítólag a rendes munkaidő mellett van elvárt munkaidő is, a heti 40-en felül túlórázni kell, de nem jár érte se pénz, se szabadidő. Az egyik hivatali dolgozó azt írta, hogy az egyik hónapban körülbelül fél órával elmaradt az elvárt munkaidőtől, másnap már szóltak, hogy ez még egyszer elő ne forduljon.
A keresetek – a topot leszámítva – nem éppen imponálóak. Igaz, a közszférában lényegében 2008 óta bérstop van érvényben, az illetménytábla azóta változatlan.
A havi fizetésem 89.000 ft, 5 év közszolgálat után. Közben a köztudatban az a felfogás, milyen jól élek az adófizetők pénzéből. Már szégyellem a munkám. A külföldi munkavállalással is komolyan foglalkozom. De mindenképpen elhagyom a közszférát, mihelyt lehet. Munkát keresek már egy jó ideje. De nem csak én vagyok így, nagyon sok munkatársam menekülne ebből a káoszból.
A jelek szerint ők nem hallottak arról, hogy a közigazgatás szakmailag, erkölcsében és hivatástudatában is megerősödött, legalábbis az egyik tavalyi kormányzati nyilatkozat szerint.
A bürokrácia kívülről
Megszólaltak az ügyfelek is. Több olvasónk azt javasolja Lázár Jánosnak, hogy a hivatali informatikai rendszereket léptessék át a 21. századba. Egyik olvasónk nemrég ajánlott levelet kapott az egyik önkormányzattól arra a címére, ahonnan hét éve elköltözött – pedig az új címére azonnal átjelentkezett.
Az is megtörtént, hogy valaki végrehajtást kért, mivel évek óta nem tud behajtani egy követelést – erre rá küldték ki a behajtókat. Az ok állítólag az volt, hogy tucatneve van; egyébként egyetlen másik adata sem egyezett az adósáéval, akivel összekeverték. Az ügyet végül hosszas levelezés és telefonálgatás után sikerült megoldani.
De ez csak alapfokú adatelkeverés volt a következő esethez képest:
1978 óta tanítok egy iskolában. Tavaly novemberben a nyugdíjbiztosítótól kaptam egy levelet (aminek darabja 500 forint), hogy egyeztessük az adataim. Kiderült a nyilvántartásukból, hogy 16 helyről kaptam eddig a fizetésemet, és egy másik 500 forintos levélből az is, hogy nem tudják, hol dolgoztam 2012-ben. Én 500 forintos levélben elküldtem a pecsétes írást, hogy hol dolgoztam: ugyanott, ahol 1978-ban kineveztek. Mai napig nem kaptam értesítést, hogy hol tart az ügy.
Furcsa, hogy a nyugdíjbiztosító 2012-re vonatkozóan azt sem tudta, hol dolgozott, amiből olvasónk azt gyanítja, hogy az iskolák államosítása után az oktatást irányító állami szerv, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, a Klik keverhette el az adatokat.
És ha már az oktatásnál tartunk, itt egy másik eset arról, hogy döcög a rendszer. Az elmúlt években előírta a törvény, hogy a szakképzésben tanulóknak négy, illetve hathetes egybefüggő nyári gyakorlatot kell szerezniük. A kulcsszó az egybefüggő, több család belefutott ugyanis abba, hogy szeretne elmenni egy-két hétre nyaralni, vagy a gyereket elküldené nyári táborba, csakhogy a szakképzési szerződést nem tudja módosítani, mert ahhoz négy aláírás kellene beszereznie (a fogadó cégtől, az iskolától, a Kliktől és a kamarától).
Valaki kitalálta, hogy csak akkor érvényes a nyári gyakorlat, ha nem szakítják meg! Megfenyegetik a szülőt, ha a gyerek táborba megy, akkor kidobják a gyereket a gyakorlati helyről. Vagy: azt mondták egyik ismerősömnek, hogy amíg tanul a gyerek, ne menjenek üdülni. Miután 4 aláírás kell, nem lehet módosítani a szerződéseket, nem lehet rugalmasan kezelni.
Vegyünk egy másik sajátos esetet, amiből talán jobban megérthetjük, miért mondta Lázár, hogy mozgásképtelen, elnehezült a magyar állam. Külföldön élő olvasónknak gyereke született lengyel feleségétől, és szeretett volna a fiának magyar útlevelet beszerezni. A nagykövetségen viszont vázolták neki, hogy a házasság magyarországi bejegyzése legalább 2-3 hónapot igényel, a születésé ugyanennyit, és csak utána jöhet az útlevél elkészítése. És mi lett a sztori vége? Ez:
Kérdeztem, hogy mégis mit tehetünk, ha el szeretnénk hagyni az országot az elkövetkezendő fél évben. A hölgy azonnal rávágta, hogy a mi esetünkben ő azt tanácsolja, forduljunk inkább a lengyel nagykövetséghez, mert ő úgy hallotta, hogy ott sokkal gyorsabban mennek a dolgok. Egyébként igaza volt. Ott ugyanis egy hét alatt kiállítanak egy ideiglenes útlevelet, ami aztán egy évig érvényes.
És még sorolhatnánk
Sokszor kényelmetlenséget okoz az egészségügyi rendszer is (például az, hogy szakorvosi vizsgálatokra és kezelésekre gyakorlatilag kizárólag délelőtt, munkaidőben lehet menni), a gépkocsiátírásra azt mondják, kálvária, és gyakran az okmányirodai ügyintézéseket is így jellemzik. A bíróságok szabályozására is ráférne egy ráncfelvarrás, mert rengeteg az elhalasztott tárgyalás.
A munkáltatók még mindig arra panaszkodnak, hogy bonyolult az adózás. Például havonta hét átutalási megbízást kell kitölteni, ennyifelé kell elosztani a fizetendő közterheket, akkor is, ha csak egy alkalmazott van. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal nyomtatványkitöltő programjai is sokszor okoznak bosszúságot: előfordul, hogy hibátlannak ítéli a bevallást, majd az adóhivatal mégis üzen, hogy javítsa ki a hibát a bevalló, de az is előfordul, hogy a program olyan hibát jelez, ami az elektronikus nyomtatványt kitöltő kisvállalkozás esetében nem releváns (ez egy áfabevallás volt, olvasónknak a NAV-nál azt mondták, nyugodtan küldje be a program által hibásnak jelzett bevallást).
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
