Gyors, biztonságos és olcsó fizetési mód – ez a qvik
Van a kártyás fizetés elfogadásánál jóval olcsóbb megoldás is már a piacon: a qvik rendszer használatával a költségek 30–40 százalékkal mérsékelhetők.
Nagyon gyanús, hogy a pápai húsgyárba öntött milliárdok nagy része ablakon kidobott pénz volt. A társaság megint súlyos helyzetben van, és a legutóbbi érdeklődő már legfeljebb csak egy eurót adott volna érte, de ez az üzlet is kútba esett.
Nagyon úgy fest, hogy a kormány és a pápai önkormányzat sok milliárd forint közpénzt pazarolt el a helyi húsüzem megmentésére az elmúlt években, a cég ugyanis a jelek szerint nem tudott kimászni fenntarthatatlan helyzetéből. Már a gyárat idén júliusig üzemeltető Pápai Vagyonhasznosító és Értékesítő Kft. tavalyi beszámolóját ellenőrző könyvvizsgáló is erős kétségét fejezte ki, hogy a cég egyáltalán képes a további működésre, és képes lesz kifizetni a tartozásait.
A vészjelzés nem alaptalan, amit az is jelez, hogy a pápai önkormányzat már meg is üzente a legnagyobb hitelezőnek, az állami Magyar Fejlesztési Banknak (MFB), hogy a húsgyárat működtető társaság „likviditása és a kölcsön megtérítése veszélyben van”. A további működés a könyvvizsgáló szerint csak külső források bevonásával lenne biztosítható, magyarán további súlyos összegeket kellene önteni a jelentős veszteségeket és adósságot felhalmozó húsgyárba. Erre azonban aligha lesz esély.
Számolatlanul öntötték a pénzt
A kormány 2012 végén döntött úgy, hogy 1,5 milliárd forintot ad Pápának, hogy a város megmenthesse az összeomlástól a nagy múltú húsüzemét, a Pápai Hús 1913 Kft.-t (ezzel együtt Kaposvár és Gyula is milliárdokat kapott az ottani húsüzemek támogatására).
A gyármentés Pápán főként abból állt, hogy önkormányzati tulajdonba vették a céget. A kormánytól kapott 1,5 milliárd forintból tőkeemelést és kölcsönt ígért az önkormányzat, de a pénzek befizetésével több mint egy évet csúszott, és a húsüzem csak 2014. április 19-től kapta meg a mentőövet. Ezt azonban a cég 2013-as beszámolója szerint azonnal el is kellett költeniük a beszállítók kifizetésére. (Elég zavarosan intézték az ügyet, hiszen a húsgyárat üzemeltető cég legfrissebb adatai szerint az önkormányzat még mindig nem fizette be a tőkeemelés közel felét, több mint 600 millió forintot.) A gyár emellett további 400 millió forintot kapott a Vidékfejlesztési Minisztériumtól, ami szintén a beszállítók egy részének kifizetésére ment el.
A mentőakció kudarcát már 2013-ban is nagy biztonsággal meg lehetett jósolni, és ebből hamar valóság is lett. A húsgyár 2,1 milliárd forint veszteséggel zárta a 2013-as évet, magyarán már az első esztendőben bőven elégett a kormányzati támogatás összege. A gyár nem is tudta fizetni az adósságait és finanszírozni a termelést, ezért 2013 közepén csődvédelembe menekült, aminek az lett az eredménye, hogy 2014-ben egy csődegyezség alapján a hitelezők milliárdokat buktak, a követeléseik közel felének búcsút mondhattak. A veszteségek és a csőd ellenére azonban a cégnek 2014 júniusában ismét mentőövet dobott a kormányzat. Ez megint elég kacifántos módon történt, az MFB újabb 4,2 milliárd forintot adott a cégcsoport egyik tagjának, amiből az megvette a Pápai Hús 1913 Kft. eszközeit, és ebből kifizették egy korábbi MFB-hitel egy részét.
Az állam összességében az elmúlt hat évben – különböző csatornákon keresztül – összesen csaknem 11 milliárd forintot öntött ebbe a vállalatba. Ennek azonban a részleges megtérülése is erősen kétséges az eddigi teljesítmény alapján. A társaság legnagyobb hitelezője a Magyar Fejlesztési Bank (MFB), amely 2008-ban közel 5 milliárd forint hitelt adott, akkor is azért, hogy megmentse az összeomlástól.
Egy eurót adtak volna érte
A sorozatos mentőövek ellenére a pápai húsgyár (egészen pontosan: az üzemet idén júliusig üzemeltető cég) megint súlyos helyzetben van. A társaság törzstőkéje a jegyzett tőke alig több mint 20 százaléka, magyarán a cég komoly vagyonvesztést szenvedett el. Emiatt Pápa városának a törvény szerint sürgősen ki kellene pótolnia a hiányt, majd 1,5 milliárd forintot be kellene tennie a cégbe, vagy meg kell szüntetnie azt. A képviselő-testületi határozatokból viszont az derül ki, hogy az önkormányzat egyelőre a törvény által lehetővé tett harmadik lehetőséget választaná, vagyis a törzstőke leszállítását tervezi, ami lényegében annak pénzügyi elismerése, hogy a cég már az ötödére zsugorodott.
Azért kényszerülnek erre, mert évek óta próbálnak túladni a veszteséges üzemen, de eddig senkinek sem kellett. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a kormány, az önkormányzat és az MFB egy olyan üzembe öntött éveken át hatalmas összegeket, amiért más piaci szereplők nem nagyon fizetnének. Ezt példázza kiválóan egy nemrég történt eset. Egy májusi képviselő-testületi határozatból ugyanis kiderül, hogy egy offshore hátterű befektető az elmúlt hónapokban mindössze 1 eurós ajánlatot adott az egész cégcsoport többségi tulajdonáért.
Pápa az egyeurós vételárba nem ment bele, annak alternatívájaként – érthető okokból – azt javasolta, hogy a befektető inkább hajtson végre olyan tőkeemelést a húsgyárat üzemeltető cégekben, amellyel többségi tulajdonossá válik. Vagyis hozzon ténylegesen pénzt, ne csak a megmentés ígéretét. A húsiparban most az a hír járja, hogy az üzlet ezzel kútba is esett, amit egyelőre a cégbírósági adatok is alátámasztanak, a húsgyár még ma is önkormányzati tulajdonban van, és nagyon úgy tűnik, hogy az összes hitellel együtt a nyakán is ragad.
Van a kártyás fizetés elfogadásánál jóval olcsóbb megoldás is már a piacon: a qvik rendszer használatával a költségek 30–40 százalékkal mérsékelhetők.
Az árfolyamingadozás feladja a leckét – főleg, ha importhányadot tartalmazó beruházást kell finanszírozni.
Főszabály szerint a munkabért forintban kell fizetni. Vannak azonban kivételek, amely esetekben ettől el lehet térni.
A papírmentes nyugtaadás mellett egyszerűbb használatot és költségcsökkentést hoz az átállás.
Egy kiadós gombamérgezéssel indul François Ozon új filmje, a Ha megérkezik az ősz. A termékeny francia filmrendezővel az öregkori ráncok szépségéről, az Elemi ösztön nem múló vonzerejéről, egy szexi nagymamáról, egy pusztító családi vacsoráról és Nicole Kidman plasztikai beavatkozásairól is beszélgettünk.
Vasárnap hajnalban megvolt az eszkaláció, két nappal később a kapituláció is – nem így képzelnénk két atomhatalom háborúját. Irán megrogyott, de ennek a háborúnak valójában aligha van vége.
Iránnak az lehet a fő tanulság a most véget érő háborúról, hogy atomfegyver nélkül nem tudja megvédeni magát.
Látványosan távol tartotta magát a közel-keleti konfliktus értékelésétől Orbán Viktor. A kormányfőnek csak hazai használatra van mondása a fejleményekről.
Alapesetben a harcsa félénk állat, azonban ha a fészkét védi vagy fenyegetve érzi magát, támadásba lendül.
Megerősítették, hogy készek a kutatóhálózatról leválasztandó négy központ átvételére.
Elemzésünk a Tisza és a Fidesz első szakpolitikai vitájáról.