Diktál a beteg, felveszi a doktor?

Magyarországon még erős feltűnést keltene, ha egy falusi nyugdíjas néni háziorvosának asztalára a mobilját tenné le, mondván: abba rögzítette az elmúlt héten mért vérnyomás- és pulzusadatait. Szinte biztosan az egész rendelő összefutna. Míg más országokban alig tíz év alatt szinte az egész egészségügyi ellátórendszert átformálta az informatika, ma Magyarországon gond nélkül kihúzzák a konnektorból a kórházi osztály egyetlen wifieszközének a hálózati csatlakozóját is, ha fel kell tölteni a saját mobilt.

Jószerivel minden árammal működő készülékbe lehet chipet telepíteni, és megbízni a készüléket személyre szabható egészségvédelmi feladattal. A fürdőszobamérleg testtömegindexet számol és diétás tanácsokat ad, a WC riasztójeleket küld, ha cukrot észlel a vizeletben, és akár még vizsgálati időpontot is kér a beprogramozott magánorvosnál. A hűtőszekrény tiltakozik, ha este kisurran valaki egy kis nassolásra. A HD felbontású színes tévé gond nélkül levetít a memóriájából egy látásélesség- és látótértesztet, aztán jelzi, hogy ideje szemészhez fordulni. De várja életmódjavaslatainkat a mosógép, a mosogatógép és a lakás vagy a kocsi fűtőrendszere is.

A személyi egészségvédelemben az igazi áttörést a mobiltelefonok és a mobilinternet megjelenése hozta. Magyarországon 2001-ben indult a mobilinternetes szolgáltatás, akkor egy DVD-t 45 nap alatt lehetett volna letölteni. Kezdetben persze csak minden századik mobiltelefon volt internetképes, ma viszont keresni kell azokat, melyek negligálják a netet. Ma bármelyik kütyübarát budapesti családnak nagyobb a zsebben hordható informatikai kapacitása, mint amennyi alig fél évszázada a holdra szálláshoz állt rendelkezésre. Az egyre gyorsabb adatkezelés és -továbbítás, a felhőalapú adattárolás elterjedése lehetővé tette a személyi eszközök rendszerbe szervezését, így a folyamatos adatkezelés, adatelemzés, adatmegosztás végtelen lehetőségeket kínál.

Túry Gergely

Vannak eszközök, amelyek a bajban nyújtanak segítséget. Jobb cégek előcsarnokában van a leállt szívet újraindító automatikus defibrillátor, amely laikusoknak is képes elegendő szóbeli eligazítást adni az életmentéshez. Az újabb gyártmányú gépkocsik pedig már tudják értesíteni a mentőket, a rendőrséget, megadva a bajba került jármű GPS-pozícióját is. Személyes egészségőrünk azonban leginkább a mobiltelefon. Ma egy középkategóriájú, a megfelelő kiegészítőkkel, maga is elvégez egyszerű orvosi vizsgálatokat, képes folyamatos pulzusszámlálásra, vérnyomásmérésre. Kiegészítő szerkezettel EKG készítésére és automata leletezésre is alkalmassá tehető.

A mobiltelefon szól, ha be kell venni a gyógyszert, de jelzéseket adhat maga a gyógyszeres doboz is. Megkérhetjük a mobilt arra is, hogy megadott időhatáron belül a legfelszínesebb álomszakasz közben ébresszen, így sokkal pihentebbek leszünk. Akár a rendelő folyosóján várakozva „lekáderezhetjük” az internetről az éppen ügyeletben lévő orvost és kórházat, olvashatunk a felírt gyógyszerről, a célszerű diétáról, a betegséggel járó tennivalókról. Nézhetünk felvilágosító, tájékoztató filmeket, itt azonban jelentős előny, ha legalább angolul értünk, nem csak magyarul.

Az orvosok munkáját is számos high-tech berendezés segíti – nem okvetlenül a szűkös forrásokkal gazdálkodó közegészségügyben. Mivel a da Vinci robotsebész ára 1,5 millió dollár, elsősorban az USA-ban terjedt el, de Európa nyugati felén is vagy félezer működik – zömében Olaszországban és Németországban. Magyarországon csak bemutatóban járt. Az orvosokat persze nem helyettesíti, de az emberi kéznél pontosabban metsz, aminek kiváltképp az urológiai, a nőgyógyászati és a szívsebészeti beavatkozásoknál van kiemelkedő jelentősége. További előnye, hogy szükség esetén akár földrésznyi távolságból is irányítható.

A jobb házból való diagnosztikai készülékek (EKG-, ultrahang-, CT-, MRI-) valóságos orvosi lexikonok. Gombnyomásra előadják, amit egy-egy kórképről az orvosnak tudnia kell, meghatározzák a tartományt, melyekben még nem tekinthető kórosnak egy adott eltérés. A kórházi szerverek röntgen- és CT-felvételek millióit tárolják, amelyhez az orvos bármikor hozzáférhet. A finn radiológusok – speciális Nokia telefonjaikon – már 15 éve sürgősségi diagnózist adtak több száz kilométer távolságban lévő betegekről. Norvégiában is működik a távdiagnózis: a patológus a szövettani mintát a neten nézi meg, és küldi is tovább a leletet. Ausztráliában videokonferencián ad tanácsot az orvos a távoli farm lakóinak. A nővér azonosító vonalkódokat olvas le a mobiljával, így tudja megnézni a vizsgálatok eredményeit, és a mobiljára kap értesítést arról is, ha a beteg megnyomja az ágya melletti nővérhívót. A rendelőbe érkező páciensek automatikusan regisztrálhatják magukat az intézmény wifihálózatán, így a betegirányító rögtön besorolhatja őket a kezelésre.

A magyar egészségügy jelen állapotáért nem csupán a finanszírozás vagy a kórházszerkezet tehető felelőssé, legalább olyan fontos az is, hogy az informatikai rendszerei jelentősen elavultak, ráadásul egymással alig vannak összehangolva. De hagy kívánni valót maga után a felhasználók informatikai írástudása is, ahogy a rendszerek sem felhasználóbarátok. Így pedig nincsenek valós, naprakész, gyorsan és biztonságosan hozzáférhető adatok a rendszer egészéről vagy bármely tetszőleges kiemelt területéről, az orvosi munka jelentős része az összekaparható régebbi adatok újrarögzítéséről és valamilyen szintű értékeléséről szól, magára a betegre már alig marad valami idő.

A magyar egészségügynek valamikor be kellene lépnie a célszerűen alkalmazott informatika világába. Az egészségügyi ellátási költségek nem jelentéktelen része a világban napjainkban informatikai költség, miközben amikor a magyar egészségügyi finanszírozási tételeket kiszámították, akkor még kórházanként jó, ha a kiemelt rendelőkben volt számítógép, és az internet-hozzáférés az igazgatóság privilégiuma volt. Az egyre fojtogatóbb orvos- és nővérhiány egyik ellenszere a hatékony munkaszervezés lenne, hogy az érintett személyzet a lehető legtöbb időt tölthesse a betegekkel. És persze meg kell találni a betegek csatlakozási pontjait is az egészségügyi informatikai rendszerbe, hiszen szinte mindegyikük zsebében ott lapul a rugalmas személyi egészségügyi adattár és menedzserlehetőség, a mobiltelefon.

Néhány éve Budapesten nemzetközi e-egészségügyi konferenciát rendeztek, ahol Észtország képviselője beszámolt azokról az első eredményekről, amelyeket a kritikusnak ítélt orvoselvándorlás miatt hoztak. Teljesen új alapokra, a korszerű informatika lehetőségeire építették egészségügyi rendszerüket az észtek. Az ottani számvevőszék 2014-es jelentése szerint azonban a program a résztvevők rossz hozzáállása miatt csak részben érte el a kitűzött célokat. Éppen ezért az észt számvevők a program mihamarabbi kiteljesítését, folytatását javasolták.

Az orvoslás alapja az orvos-beteg találkozó, az orvos döntéseihez pedig adatokra és időre van szükség. Magyar betegben nincs hiány, az orvosok száma viszont csökken, azaz csak úgy lehet időt teremteni a betegek ellátására, ha az orvosok gyorsan tudják kezelni és elemezni az adatokat. Ez pedig teljes egészségügyi informatikai szemléletváltást igényel, mely nem a finanszírozás, hanem a betegellátás szempontjaira optimalizálja a hazai egészségügyi informatikát. Jövőkutatók 2020-ra teszik az 5G-s mobilinternet bevezetésének lehetséges időpontját. Az adattovábbítás tervezett sebessége egy mozifilm letöltését 5-6 másodperc alatt tenné lehetővé, a hatalmas adattovábbítási potenciál a házi okoseszközök további elterjedése mellett ugrásszerű változást jelenthet az egészségügyi alkalmazás területein is, hiszen valós idejű, mozgó hologramok továbbítása válhat lehetségessé.

POLLER IMRE