Ez nem lopás, hanem verseny
Nem kell azon csodálkozni, ha a dolgozó átmegy a szemben lévő céghez, ha ott több pénzt, jobb körülményeket, esetleg karrierlehetőséget kínálnak neki. Ez nem lopás, ez a piaci verseny. Az alkalmazkodáshoz pedig nem sértődésre, hanem hosszú távú munkaerő-stratégiára lenne szükség. Ennek hiányában hiába töltenek be hirtelen minden üres pozíciót a munkaadók, holnapra újratermelődik a hiány.
Az ipari parkokban „farkastörvények uralkodnak”, a cégek egymás embereit próbálják lenyúlni – nyilatkozta nemrég a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke, ezzel is jelezve, hogy a munkaerőhiány ipari méretű problémává duzzadt. Nagyjából ezzel egy időben jelent meg a gyáriparosok (MGYOSZ) elemzése arról, hogy harmadik országból érkező munkavállalókkal lehetne enyhíteni a gondokon.(Ezt a javaslatot egyébként Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter elvetette). Szinte minden nap kijön egy friss statisztika vagy becslés a betöltetlen állások számáról, csak az informatikai szektorban 22 ezer szakember hiányzik.
„Az, hogy 22 ezer informatikus vagy 250 ezer dolgozó hiányzik a magyar munkaerőpiacról, csak a tünet” – mondta a hvg.hu-nak G. Nagy Balázs, a Manpower Bisuness Solutoin Kft. cégvezetője.
Aki szerint a probléma sokkal összetettebb annál, hogy az üres munkahelyek egyszerű feltöltésével megoldható lenne. Komoly strukturális gondok vannak. Éppen ezért jogos a kérdés, biztos, hogy ennyi ember hiányzik a munkaerőpiacról?
A széthúzás mint magyar átok
Általános jelenség, hogy egy irodaházban 30-50 cég is működik. Mindegyiknek van saját rendszergazdája vagy szeretné, hogy legyen, mert valamiért ezt fontosnak tartja. Viszont annyi feladattal nem jár a munkakör, hogy az teljes embert igényelne, főfoglalkozásban. Ha ezek a cégek képesek lennének a házon belül együttműködni, akkor közösen alkalmaznának informatikust. Vagyis könnyen lehet, hogy a racionalizálás után kiderülne, nem 22 hanem csak 15 ezer informatikus hiányzik.
Rések a tervezésben
„A cégek a pénzügyi döntéseik kapcsán nagyon pontos tervet, stratégiát készítenek, teljesen egyértelmű, hogy van pénzügyi erőforrás-menedzsment, de valahogy ha a humánerő-gazdálkodásról van szó, ezt a házi feladatot már nem végzik el” – mondja a szakértő. A cégek jelentős részének egyszerűen nincs munkaerő-stratégiája. „Kérdezzük meg egy középvállalat vezetőjétől, hogy a nála dolgozó emberek miben jók, milyen kompetenciáik vannak, milyen nyelveket beszélnek, a többség biztos nem tud erre válaszolni.”
Márpedig hogyan akar tervezni az embereivel hosszú távon, ha azt sem tudja, miben jók? Milyen karrierlehetőséget tud nekik így kínálni? A fizetés fontos, de azért egy cégvezetőnek kész válasszal kel rendelkeznie, ha az egyik dolgozója megkérdi tőle: mi lesz velem tíz év múlva?
A válaszra akkor is szükség van, ha egyre többen gondolkodnak úgy, hogy nem feltétlenül egy helyen akarják a negyven évüket ledolgozni. Az Y és Z generáció tagjainak sokkal kevésbé problémás munkahelyet váltani. Egyáltalán nem érzik magukat kellemetlenül, ha odébb állnak, és meg is teszik, ha valami nem úgy alakul, ahogy várnák. Márpedig számukra nem csak a megélhetés fontos, hanem a karrier, a magánélet–munka egyensúly, a rugalmasság. Állítólag a Z generációnál nem ritka, hogy tagjai 7-8 havonta váltanak munkahelyet. A munkáltatók egy része ezt még mindig sértésnek veszi, a lojalitás hiányát emlegeti. Holott lehet, hogy eljött az idő változtatni: perspektívát mutatni, stratégiában gondolkodni.
Az SSC-szektor elszívó hatása
Az SSC (Shared Service Center) cégek hatalmas felszívó erővel rendelkeznek és számos munkára egyébként arra túlképzett emberek jelentkeznek náluk, mert ezeknél a vállalatoknál legalább jó a fizetés és normálisak a munkakörülmények. Nem kell például azzal küzdeni, hogy csak minimálbérre jelentik be a dolgozót, a fizetése nagy részét pedig zsebbe kapja. Mégis ebben a szektorban a legerősebb a fluktuáció, nem ritka, hogy egy év alatt a munkavállalók 25-30 százaléka is lecserélődik. Ennek egyik oka, hogy nagyon sok pályakezdő dolgozik az ágazatban és az SSC-s tapasztalat remek ugródeszka a karrierépítésben, éppen ezért ezeknél a cégeknél különösen erősen jelentkezik a szakemberhiány és a munkaerő-megtartás problémája.
„Valóban nagy a verseny a munkavállalókért és ez komoly feladat elé állítja a cégeket. Ez nem csak azt jelenti, hogy versenyképes fizetést kell adni, ugyanilyen fontos a karrierlehetőség, hiszen egyértelmű, hogy a kollégák szeretnének továbblépni, fejlődni” – mondta a hvg.hu-nak Szabó Zoltán, a BT ügyvezetője. Hozzátette, azt is világossá kell tenni, hogy a képzésnek és ezen belül az idegen nyelvek ismeretének óriási jelentősége van. Már nem csak arról van szó, hogy angolul tud-e a helpdeskben ülő informatikus, de egyre inkább elvárt a német vagy francia nyelv ismerete is.
Oktatási bajok, eltájolt centrumok
Gond, hogy az oktatás nem felel meg a piaci elvárásoknak. Alapkészségeket kellene tanítani, hogy egy érettségizett ember tudjon értelmezni egy számlát, beszéljen nyelveket, be tudja kapcsolni a számítógépet. Most az oktatási rendszerből vagy túl- vagy alulképzett emberek jönnek ki és nem találnak megfelelő munkát, miközben a munkaerőhiány szemmel látható.
G. Nagy Balázs szerint a munkaerő-probléma másik oka, hogy Magyarországra nem hoztak európai központokat a cégek.
Az itteni leányvállalatok vagy gyárak egyik napról a másikra bezárhatók.
Mert a központból csak a számok látszanak, a bértömeg ennyi, a profit meg annyi, és ha nem jönnek az eredmények, akkor egyszer csak megszületik a döntés: csomagolunk és megyünk oda, ahol olcsóbban tudjuk ezt csinálni. És ezért senkit sem lehet kárhoztatni, az átlagember is abban a közértben vásárol, ahol a legolcsóbban kapja meg azt a minőséget, amit elvár. Írország például elérte azt, hogy a Google és Micrososft is oda telepítette az európai központját, ez odavonzott számos más céget is. Ez már komoly stabilitást jelent. Az ilyen központokat ugyanis nem szokás csak úgy felszámolni, ráadásul az országnak is stratégiai fontosságú, hiszen az adott cég adót is ott fizet. Ezek a központok ráadásul munkáltatóként is vonzóak.
„A munkáltatók 34 százaléka mondja Magyarországon, hogy kulcspozíciókba nem talál embert, az íreknél ez az arány 2 százalék. És nem azért, mert Írországban sokan élnek, hanem mert ezek a központok mágnesként működnek, érdemes oda menni. Ezek a cégek megépítik az ökoszisztémájukat” – mondja a szakértő.
Azon sem nagyon kell csodálkozni, ha ezek után a cégek igyekeznek elhalászni egymás elől a munkavállalókat, azok pedig ezt kihasználják. Miért ne menne el valaki a kétszáz méterre lévő szomszédos ipari parkba dolgozni, ha ott tízezer forinttal többet ígérnek. Ezt ugyan a munkaáltatók hajlamosak levadászásnak vagy munkaerőlopásnak nevezni, de a humánerőforrás-menedzsment szakemberek másként látják. Szerintük az a verseny.
Negyedmillió vendégmunkásra van szükség azonnal?
Súlyos munkaerőhiány, rugalmatlan munkaerő, alacsony bérek, magas járulékok, emellett rosszul szervezett, rossz hatékonysággal működő cégek - nem állnak túl jól a magyar vállalkozások. A MGYOSZ rögtön 250 ezer vendégmunkással kezelné a helyzetet, mások szerint alapvető változásokra van szükség.