Így vázolja fel a problémát a kérdés egyik legfőbb amerikai szakértője. Bryan Robinson könyvet is írt a témáról: Chained to the Desk (Odaláncolva az íróasztalhoz/) Ő saját magáról is elismeri: enyhén munkaőrült, de már gyógyulóban.

Nem sok jó következik abból, ha valaki szinte betegesen kötődik a munkájához- állapítja meg a Georgia egyetem (USA) friss tanulmánya. Megsínyli az egyén maga, a családja és maga a cég sem jár jól. Azt hihetnénk, hogy a munkaőrült dolgozó jót tesz a cégnek, hiszen rengeteget dolgozik. De nem így van. A sok munka nem igazán hatékony. A normális munkatársak sokkal eredményesebbek, mint a munkaőrültek-derül ki a tanulmányból, amelyből a BBC szemezgetett.

A ráfordított idő és energia a munkaőrültek esetében általában nem kamatozik igazán. A bergeni egyetem (Norvégia) szerint a munkaőrült tulajdonképp szenvedélybeteg. Azt javasolják: a pszichiáterek kezeljék a munkaőrülteket éppúgy, mint mondjuk a depressziósokat. Ma ez még nincs így, a munkaőrült nem számít betegnek még Japánban sem.

A távol-keleti szigetországban minden ötödik munkavállalónak jó esélye van arra, hogy halálra dolgozza magát. A helyzet annyira komoly, hogy a kormány javasolta a nagyvállalatoknak, figyeljenek oda dolgozóikra. Van már segítség, ez a névtelen alkoholisták és kábítószeresek mintájára megszervezett névtelen munkaőrült szervezet: a Workaholics Anonymous. Júniusban már világkonferenciát tartottak Londonban.

12 lépcsős programot dolgoztak ki arra, hogy miképp lehet leszoktatni a munkaőrülteket a túlzásba vitt munkáról! Mindez persze a gazdagabb országokra érvényes. Ott, ahol az emberek már nemcsak a megélhetésért robotolnak. Kínában és Indiában senki sem beszél a munkaőrültekről, hiszen ott általános elvárás az, hogy a munkavállaló több mint nyolc órát dolgozik naponta, olykor heti pihenőnap nélkül. A gazdag országokban más a helyzet: a munkavállalók jelentős része rászorulna a névtelen munkaőrültek 12 lépcsős leszoktató programjára. A közepesen fejlett országokban - mint Magyarország- az a kérdés: meg tud-e élni a munkavállaló a fizetéséből? Ha igen, akkor már elkezdhet azon gondolkodni: miért nem a sípályán vagyok, hanem a munkahelyemen?