szerző:

Egy megújulókon alapuló energiarendszer olcsóbb választás lenne Paks II.-nél - áll az Energiaklub friss tanulmányában. A bizonyításhoz pedig, lám, onnan kaptak a szakmai civilek plusz kompetenciát, ahonnan nem is remélték: a rendszerirányító szaktekintélyétől.

Tavaly a német Wuppertal Institut közreműködésével alternatív energetikai forgatókönyveket készített az Energiaklub Magyarország számára, melyben négy szcenáriót modelleztek. Az eredmények szerint az összes energiafelhasználás akár fele, a termelt áramnak pedig akár 80 százaléka is származhat megújulókból 2050-re, a szükségletek akkor is, atomerőmű nélkül is biztonságosan elláthatóak maradnak.

A forgatókönyvek költségszámításait most egy hiánypótló kutatással egészítették ki azzal a célla, hogy tisztába kerüljön: mik azok a hálózatfejlesztési lépések, amelyeket mindenképpen tervez a szakma a következő évtizedekre, és milyen kiegészítő beruházások lennének szükségesek Paks II., vagy több decentralizált megújuló erőmű esetében? A kutatást a szakma egy neves szakértője, a magyarországi villamos hálózati rendszerirányító (Mavir) korábbi vezérigazgatója, Tari Gábor készítette el az Energiaklub felkérésére.

A tanulmány a hazai villamosenergia-rendszer és a várható fejlesztések áttekintése mellett a modellünk "Atom" és a "Zöld" forgatókönyvének hálózatfejlesztési igényeit vizsgálja meg, külön tárgyalva az átviteli illetve az elosztóhálózat területét. A számítások azt mutatják, hogy az átviteli hálózat esetében a Paks II. megvalósulását tartalmazó "Atom" forgatókönyv esetén lennének magasabbak a költségek. Az elosztóhálózatot pedig a "Zöld" forgatókönyv esetében kellene nagyobb mértékben fejleszteni. A két forgatókönyv összes becsült hálózatfejlesztési költségét összehasonlítva hasonló nagyságrendeket kapunk: a decentralizált energiarendszert megvalósító "Zöld" forgatókönyv esetében kb. 11 milliárd euróba, míg a Paks II.-t megvalósító jelenlegi elképzelés alapján kb. 9 milliárd euróba kerülne a hálózatfejlesztés 2050-ig (világoskék sáv a diagramon).

Természetesen a két forgatókönyv megvalósítása a hálózat fejlesztésén kívül számos egyéb költséggel jár, mind a beruházási, mind az üzemeltetési szakaszban. (Ezeket az Energiaklub az említett korábbi kutatásában számszerűsítette.) A két forgatókönyv összes várható költségét mutatja be a lenti diagram. Jól látható, hogy a magasabb hálózatfejlesztési költségek ellenére a "Zöld" forgatókönyv jelenti az olcsóbb alternatívát Magyarországnak 2050-ig. Az "Atom" forgatókönyv ugyanis elsősorban magas üzemanyagköltségei miatt összesen 132 milliárd eurós, a "Zöld" forgatókönyv pedig az energiahatékonyságnak és a megújulóknak köszönhetően 108 milliárd eurós összköltséggel valósulhatna meg és működhetne 2016 és 2050 között.

©

Mindezek alapján kijelenthető, hogy a zöld alternatíva megvalósítása nem csak környezetvédelmi, hanem gazdasági szempontból is kedvezőbb lenne Magyarország számára egy új atomerőművön alapuló energiarendszernél.