Jelentős változások várhatóak a közigazgatásban is

„A térképrajzolgatás talán abbamarad és a megye lesz a fő területi egység” – mondta az eseményen Pálné Dr. Kovács Ilona, a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának intézetvezetője, a Pécsi Tudományegyetem Politikai Tanulmányok Tanszékének egyetemi tanára.

Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter arra hívta fel a figyelmet, hogy 1996-1997-ben a területfejlesztési törvénnyel létrejöttek a statisztikai régiók. A nagy gond szerinte az volt, hogy 2006 nyarán az akkori kormány önkormányzati, majd államigazgatási régiókat akart létrehozni. „Ez volt a kisiklás szerintem” – fogalmazott. Úgy vélte: politikai intézményrendszert csak identitásra lehet építeni, márpedig megyei identitás létezik, regionális azonban nem. Hozzátette: a közigazgatásban ma nem tartaná jónak a regionális berendezkedést, de ez nem jelenti azt, hogy ötven év múlva sem lenne értelme. „Most a megyei szint a megfelelő” – jelentette ki.

Ugyanezt erősítette meg Pesti Imre, a Fővárosi Kormányhivatal vezetője, aki - a közönség derültsége mellett - hozzátette: nem azért ért egyet Navracsiccsal, mert a miniszterelnök-helyettes a főnöke. „Megyei provincializmus van, regionális pedig nincs” – fogalmazott Pesti.

Ötvenkilenc kormányablak nyílt Magyarországon, ebből négy Budapesten. Ezek a kormányablakok huszonkilenc ügyben intézkednek – folytatta Pesti. Hangsúlyozta: eddig Budapesten közel kilencezren használták a kormányablakokat és „rendkívül pozitívak az első benyomások”. Mint mondta, az ügyintézőknek felsőfokú végzettségük van és nyelveket tudnak. Szerinte attól ügyintézőbarát a hozzáállás, hogy ezeken a helyen gyereksarkok is vannak.

Navracsics mindezt azzal egészítette ki, hogy a kormányzat gondolkozik a kormányablakok bővítésén, az alkalmazottakat pedig folyamatosan képzik. A kormányablakok munkatársainak átlagéletkora harminc év körül van – tette hozzá. „A területi bővítésben is gondolkodunk, azzal párhuzamosan, hogy 2013-ban bevezetjük a járási rendszert”. Hangsúlyozta: a kormányablakok nyolctól nyolcig – tehát munkaidő után is – nyitva vannak. A némileg kevésbé lelkes Pálné Kovács Ilona szerint az egységes közigazgatás kiépítésbe már „többeknek beletört a bicskája”, de ő „szurkol az ügynek”.

Navracsics megemlítette a leendő Közszolgálati Egyetemet, amely azért jön létre, hogy az állampolgárok magas színvonalú állami szolgáltatásokat kapjanak, s „ehhez kell egy speciális felsőoktatási intézmény”. Az idevonatkozó alapismereteket más állami alkalmazottaknak – például katonatiszteknek, rendőrtiszteknek – is szeretnék tanítani. A cél egy egységes egyetemet kialakítása a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemből, a Rendőrtiszti Főiskolából és a volt Államigazgatási Főiskolából, hogy minden állami alkalmazottnak átfogó ismerete legyen az államról. Pesti Imre mindehhez hozzátette, hogy ez a fiatalok számára hatalmas pálya lehet.

A kívülállóságát finoman továbbra is érzékeltető Pálné szerint az irány valószínűleg jó, „de ez egy nagyon komplex tudást igényel”. Úgy vélte: jó, ha az állam mögött felkészült, a közpolitikát formáló intézmények vannak, márpedig ma ez a magyar állam egyik leggyengébb pontja.

A területi államigazgatás minden más problémának alárendelődött a rendszerváltás óta – vélte Navracsics, hozzátéve: „a professzionális, üzemszerű államigazgatás hívei vagyunk”. Az államreformot a kormányzat „Magyary Zoltán szellemében” kívánja végrehajtani – mondta a miniszterelnök-helyettes. Pálné szerint „Magyary igazi technokrata volt”, vizsgálta a közigazgatásnak az emberre gyakorolt hatását és odafigyelt a helyi viszonyokra.

A közigazgatás negyedik hatalmi ágként jelenik meg – közölte, a sajtót némileg zárójelbe téve Pesti Imre. Úgy folytatta: szeretnék megszüntetni az államigazgatásban működő teljes káoszt.

Eddig nem létezett a közigazgatási miniszteri poszt, ez pedig jól mutatja, hogy Magyarországon mennyire volt fontos a közigazgatás – mondta Navracsics Tibor. Szerinte egységes közigazgatási politikára van szükség. Ezért is hoztak létre egységes, nagy minisztériumokat. Azt akarták ezzel elkerülni, hogy a miniszterek ágazati lobbisták legyenek – tette hozzá. A miniszter az ágazatokon belüli vitákat már a minisztériumán belül intézze el – fogalmazott, hozzátéve, hogy neki miniszterelnök-helyettesként feladata segíteni ezeket az egyeztetéseket. Egy kérdésre válaszolva a miniszter úgy felelt: ha létrejönnek és számos feladatot átvesznek a járások, akkor megmaradhat a mostani háromezer önkormányzat. Az állami feladatokat azonban a kétszáz-kétszázötven járás látja majd el. Ezáltal megmaradnak és életképesek lesznek az aprófalvak – tette hozzá.

Nem baj, hogy a régiók nem jönnek létre, de ha az erősen Budapest-központú országot a kormányzat decentralizálni akarja, hatékonyabb eszköz lenne hat régióközpont, mint tizenkilenc megyeszékhely. Így továbbra is számolni kell azzal, hogy az ország nagyon erősen fővárosközpontú marad – jelentette ki Pálné Dr. Kovács Ilona.

Budapest közigazgatási átalakításáról Pesti Imre azt mondta: van olyan elképzelés, hogy legyen egy nagyon erős főváros, de a kerületek szerepe csökkenjen. Egy másik elképzelés szerint azonban erősek maradnának a kerületek. Emellett szól az erős kerületi identitás, hátránya viszont, hogy össze kell hangolni a főváros működését. „Döntés még nincs” – tette hozzá Pesti.

 A hvg.hu-nak interjút adó Pesti Imre szerint egy olcsó, sikeres, a közpénzeket hatékonyan felhasználó főváros kialakítása a cél. Úgy vélte, az is járható út, hogy a kerületek közül – a londoni City mintájára – jelentőségében kiemelkedjék egy központi kerület. Kérdésünkre, hogy ez az V. kerület lenne-e, úgy felelt: nem biztos; történelmi hagyományai miatt az I. kerület is szóba jöhet. Az „erős főváros – gyenge kerületek” koncepció is elképzelhető. Hogy végül melyik elképzelés válik valóra, annak eldöntésében a szakmai, a tudományos és a politikai élet résztvevőinek is lesz szavuk – közölte a Fővárosi Kormányhivatal vezetője. Kérdésünkre azt mondta: egy ilyen súlyú kérdésről „még a kétharmad birtokában is” indokolt az ellenzéknek véleményének „legalább meghallgatása”.