A nagyrészt változatlan közjogi szerkezetet új ideológiai térbe helyezi át 2012. január 1-jétől az új alaptörvény. A középkori magyar állam hatalmi jelvényének, a Szent Koronának a közjogi aktualizálását, a kereszténység többszöri emlegetését, a királyság államformájához kötődő történeti alkotmány jogfolytonosságának a deklarálását kifejezett idegenkedéssel figyelte az utóbbi hónapokban a közvélemény nem jelentéktelen része.

Az ideológiai premisszák kijelölésének a joga általában persze az alkotmányozó többséggel bíró politikai erőket illeti meg. Így volt ez már akkor is, amikor például a kilencvenes évek derekán a kereszténydemokraták a „szeretet, türelem, megértés, szolidaritás” felebaráti erényeit javasolták belefoglalni az akkor készülő alaptörvénybe, a parlamenti darálóból azonban végül az éppen aktuális többség ízlésének megfelelően, a nagy francia forradalom jelszavai – szabadság, egyenlőség, testvériség – jöttek ki. Most a köztársaság mint államforma jelentősége látszik retorikai értelemben határozottan háttérbe szorulni. Az új alaptörvény e kifejezést egyetlen egy helyen használja csupán, miközben a hatályos alkotmányban – elsősorban a törvény alanya, a Magyar Köztársaság révén – nem kevesebb mint 96 esetben szerepel ez a fogalom.

Az elemzés a HVG Társadalom rovatában található.