szerző:
Tossenberger Adél
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Az erkölcstan és a hazafias nevelés becsepegtetése mellett a nemzeti lovaskultúra is bekerülhet a magyar közoktatásba, miután az Orbán-kormány a „lovak iránt érdeklődő generációk felnevelését” tűzte ki célul. Kérdés, hogy jutnak el a gyerekek a lóhoz, illetve hogy valóban ez-e az a terület, amibe most a legfontosabb pénzt invesztálni. A miniszterelnöki megbízott szerint mindez nem diktátumszerű, a pedagógusok mégis értetlenül állnak az ötlet előtt, és másra költenék a pénzt.

Anatómia, etológia, takarmányozás, tenyésztés, élettan – csak néhány azok közül az ismeretek közül, amelyeket a Nemzeti Lovas Program szerint a 3-5. osztályos gyerekeknek a lovaskultúra keretében tanítanának, a miniszterelnöki megbízott szerint „a ló mellett, saját élményként”. Emellett a lovaglás gyakorlati alapjaival is megismerkedhetnének az alsósok.

A program kidolgozói szerint erre azért van szükség, mert „az emberek többsége mesterséges környezetben él, ami már olyan fokú elszakadást jelent a természetes környezettől, hogy a gyermekek között nem ritka, aki még nem is látott lovat, holott Magyarországon a lovak felnevelésének és tenyésztésének évezredes hagyományai vannak.”

Nem diktátumszerűen

„Nem erővel, valakinek a rovására, vagy diktátumszerűen akarjuk mindezt bevezetni, egyszerűen megadjuk az iskoláknak a lehetőséget arra, hogy a több ezer éves lovaskultúránkat beépítsék a pedagógia programjukba” – mondta a hvg.hu-nak Horváth László, a Nemzeti Lovas Program kidolgozásáért felelős miniszterelnöki megbízott.

©

Horváth szerint mindez uniós pályázati pénzekből valósulna meg, ahogy fogalmazott, „nem kell gigantikus beruházásokra gondolni”. Azok, akik nem ismerik a ló világát, egyszerre vonzódnak és félnek tőle, a programmal pedig többek között ezen is változtatnának. „Nem az a cél, hogy kiváló lovasokat neveljünk, hanem hogy a gyerekek biztonságosan mozogjanak ebben a közegben, és barátságban legyenek a lóval” – magyarázta lapunknak a miniszterelnöki megbízott. Horváth azt mondta, 2012 a tervek szerint még kísérleti év lesz, az egységesített tanmenet csak 2013-ban lépne életbe. Ezzel a kötelezően választható tárggyal tehát közelebb kerülhetnénk ahhoz, hogy megint valódi lovas nemzet legyünk. Kérdés, miből, és hogyan.

Leventeképzés a láthatáron?

„A Nagykörúton fognak lovagolni a gyerekek, vagy az iskolaudvaron?” – tette fel a kérdést a hvg.hu-nak Szüdi János volt oktatási államtitkár, majd némi iróniával hozzátette: valamikor a leventeképzés is kötelezően választható tárgy lesz. Az oktatási szakértő nem érti, miért nem például az úszáson, vagy a futballon (Orbán Viktor erről a fókuszról is gondoskodott a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiával – a szerk.) van ekkora hangsúly. Azt mondja, bizonyos érdekkörök tíz éve próbálják behozni a lovassportot az oktatásba, és most is az a lobbi ér célba, aki a legközelebb van a tűzhöz.

A másik probléma a szakember szerint az, hogy a gyerekek már most is túlterheltek, az új Nemzeti Alaptanterv szerint pedig több lesz a „munkaidejük”, mint egyes felnőtteknek. „Nem tudom, még hány bőrt lehet lehúzni a gyerekekről” – mondta Szüdi, aki szerint bár a lovaskultúra oktatása elméletileg beleférhet a kerettantervbe, a kérdés, hogy ki fogja tanítani, hol, és a gyerekeket hogy szállítják el a lovakhoz.

A miniszterelnöki megbízott szerint ez nem kardinális probléma, hiszen most is járnak iskolabuszok, s bár felmerül a benzinköltség kérdése, szerinte ezt is meg lehet oldani. Horváth ugyanakkor alapvetően nem arra számít, hogy nagyvárosi iskolákban merül fel az igény a lovaskultúra oktatására. „Ahol nincs lovasszolgáltató, ott nem kell lovardát építeni” – mondta.

Sokadlagos kérdés

Azt a program ellenzői is elismerik, hogy a lovaglásnak és a lótartásnak sok előnye és pozitív hatása van, a fogyatékkal élő gyerekek számára kiváló terápia, és az egészséges iskolások személyiségfejlődésében is sokat segít, azt viszont Szüdihez hasonlóan mások sem tudják, hogy lehetne mindezt megvalósítani. „Lehet, hogy ezzel megbántom a lovas szakmát, de ez most egy sokadlagos kérdés” – mondta a hvg.hu-nak Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke, aki mint az egyik békásmegyeri lakótelepi iskola pedagógusa, nem tudja elképzelni, hogy juttatnák el a gyerekeket a lovardába.

„Fontos a mindennapos testmozgás és a lovaskultúra megismerése is, de erre most nem költenék, hiszen hihetetlen összegeket kéne még a közoktatás fontosabb területein befektetni” – magyarázta Mendrey, aki szerint bár ez szép cél, jelenleg az úszásoktatás megszervezése is nehézséget okoz.

A lovaglás nagyon jó dolog, de hihetetlen költségei vannak – mondta a hvg.hu-nak Vég Zoltán Ákos, az Equity Méltányos Közoktatásért Egyesület munkatársa. A szakember úgy látja, a terv költségvetési szempontból teljesen átláthatatlan, és inkább tűnik a fontosabb kérdéseket elfedő kirakatprogramnak. A mindennapos testnevelés sem ördögtől való gondolat Vég szerint, de a gyakorlatban az is kivitelezhetetlen, így azt sem tudja elképzelni, egész osztályokat hogyan lehetne elutaztatni és meglovagoltatni.

„El vagyok képedve”

Hasonlóképp látja a helyzetet Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke is, aki, bár tízéves kora óta lovagol, és csodálatos dolognak tartja ezt a sportágat, elrugaszkodott és a valóságtól távol álló elképzelésként tekint a Nemzeti Lovas Programban leírtakra. Egyrészt nem érti, miért kell „nemzeti mázzal leönteni” ezt a sportágat, másrészt azért van elképedve, mert szerinte olyan súlyos gondok vannak a közoktatásban, hogy ezt maximum néhány elit iskola engedhetné meg magának, miközben a közoktatást az összes gyerekhez kéne igazítani. „Egy szabolcsi falu összerottyant iskolájában a gázszámlát sem tudják kifizetni, az úszásoktatásból pedig azért maradnak ki a gyerekek, mert nincs uszoda” – sorolta a felmerülő nehézségeket.

©

Nem is drága?

Páska Ildikó, a Semmelweis Egyetem lovaskultúra szakcsoportjának tanára ugyanakkor a hvg.hu-nak azt mondta, a lovaglás csak élsportként drága, alapszinten nem kerül többe, mintha vennénk egy úszóbérletet. Páska szerint jelenleg 35-40 olyan lovarda van Magyarországon, ahol fogadni tudnak gyerekeket – van, ahol húsz osztály is megfordul, másutt csak egy-egy. A miniszterelnöki megbízott szerint ez „veszélyes üzem”, ezért csak minősített lovasszolgáltatók fogadhatnának gyerekeket.

Megtermeli a család

A lovassport népszerűsítésének egyik húzóembere a CBA elnökhelyettese, Lázár Vilmos, a Magyar Lovassport Szövetség elnöke, aki nemrég a Nemzeti Sportnak adott interjújában ismerte el, hogy a lovaglás nem olcsó, és a válság sem segít. Ennek ellenére úgy látja, sok drága sportág van még, amelyeket mégis űznek. „Mennyien járnak például síelni Ausztriába, Franciaországba”. Lázár szerint viszont egy vidéki háztáji gazdaságban nem túl magasak a költségek ahhoz, hogy valaki lovat tartson, ott az istálló, épp a válság miatt viszonylag alacsony a lovak ára, a takarmányt pedig megtermelheti a család.

 

Ez a fajta kommunikáció egyébként a kormányzaton belül is jellemző. Amikor a Corvinus Egyetemen Pintér Sándortól megkérdezték, meg lehet-e élni 47 ezer forintból, a belügyminiszter azt mondta: "ha megtermeli a saját településén azokat a javakat, amelyek az élelmezéséhez szükségesek, mert kap hozzá magot, kap hozzá megfelelő nevelt állatot először, kap hozzá még esetleg malacot, vagy kecskéket kérnek sokan, hogy a tej is meglegyen minden nap, akkor meg".

Sok iskola már most is él ezzel a lehetőséggel, többségében a szülők pénzéből, bár helyenként az is előfordul, hogy valamilyen szponzor által az önkormányzat, vagy az iskola finanszírozza a lovas oktatást. Páska szerint ez az új lehetőség részben tehermentesíthetné azokat az általános iskolákat, akik - miután kötelezővé vált a mindennapos testmozgás – nem tudnak tornatermet biztosítani minden osztályuk számára. Nahalka István oktatáskutató is a támogatók között van, szerinte kifejezetten jó, hogy a gyerekek több lehetőség közül választhatnak. „Ha kötelező lenne, vagy ez lenne az egyedüli sportlehetőség, én lennék az első, aki tiltakozna, így viszont a lovaskultúra oktatása csak egy a zeneiskolához, vagy a síeléshez hasonló plusz lehetőség, így nem veti fel az esélyegyenlőtlenség problémáját” – magyarázta a szakember a hvg.hu-nak.

Ki fogja tanítani?

Páska Ildikó szerint a lovasprojekt megvalósításában az oktatói háttér megteremtése a legfontosabb, ma Magyarországon ugyanis csak két helyen képeznek lovaskultúra oktatására alkalmas szakembereket, mindkét esetben szakirányú továbbképzésről van szó.

Míg a Semmelweis Egyetem (SE) Testnevelési és Sporttudományi Szakán sportolói oldalról közelítik meg a kérdést, addig a gödöllői Szent István Egyetemen inkább agrárszemszögből oktatnak – mondta a hvg.hu-nak Dóka Ágnes, a SE Lovaskultúra Szakcsoport szervezője, akitől azt is megtudtuk: tavaly itt 18-an végeztek, átlagban pedig évente 15-20 fő jelentkezik levelezős, fizetős képzésükre. Idáig összesen körülbelül százan végeztek náluk, a képzés így megelőzte a korát, hiszen mikor elkezdődött, még nem volt nemzeti lovas stratégia.

A Nemzeti Lovas Program az elképzelések szerint tovább duzzaszthatja a lovaskultúrában jártas szakemberek számát, hiszen már a tanárképzés keretein belül, a testnevelés szakon is beindítanák a lovaskultúra fakultációt. Erre Páska szerint például az egri tanárképző főiskola is nyitottnak mutatkozott.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!