Schiffer András: "nem bűnbánatot, nem bocsánatkérést várunk"
Hatalmi játszmák folynak az ellenzék oldalán, amikben nem akar részt venni az LMP – mondta a hvg.hu-nak adott interjújában Schiffer András. Az ökopárt régi-új frakcióvezetője szerint az LMP válságát „másfél év lebegtetései” okozták, amiért a pártban létező minden politikai irány felelős.
hvg.hu: Konjunktúrája van az összefogások meghirdetésének, önök is próbálkoztak már ezzel korábban, akkor nem nagyon jött be. Most nem akarnak újra nekifutni?
Schiffer András: Az LMP mindig is nyitott volt a tárgyalásokra és a párbeszédre, nem csak most, hogy már platformunk is van ilyen néven. Szívesen beszélgetünk – a híresztelésekkel ellentétben feltételek nélkül. Az alkotmányosság helyreállításának programjáról például nem elég, ha az LMP és az MSZP csak 2014 tavaszán kezd tárgyalásokat. De azt is gondolom, hogy felelős ellenzéki erő most nem hatalomtechnikai kérdésekkel van elfoglalva. Minket jobban izgat az, hogyan lehet 2014-ben az ország sorsán fordítani. Csekély mértékben hoznak lázba ezek a játszadozások.
hvg.hu: Bármennyi új kezdeményezés is van egyelőre, azért elég sok régi arcot is látni mögöttük. Ez taszítja önöket?
S. A.: Ez nem vonzás vagy taszítás kérdése. Erre született az a mondásunk, hogy bárkivel feltétel nélkül hajlandóak vagyunk tárgyalni, de kormányviselt szereplőkkel kapcsolatban első lépésben azt szeretnénk megtudni, ma hogyan látják azokat a korabeli intézkedéseiket, melyek például az államadósság megugrásához, a szociális kettészakadásához, a devizahitelesek ellehetetlenüléséhez, a kistelepülések elnyomorodásához vezettek.
hvg.hu: Tehát Veres János vagy Katona Tamás kérjen bocsánatot, és vallja be, hogy „Igen, trükköztünk a hiányszámokkal Brüsszel felé!”?
S. A.: Nem bűnbánatot, nem bocsánatkérést várunk, egyszerűen azt látjuk, amit ők kormányon tettek, az ellentéte az LMP gazdasági, társadalompolitikai elképzeléseinek, így mielőtt közpolitikai iratokról beszélünk egymással, kíváncsiak vagyunk, ma is úgy látják-e ezeket a kérdéseket, mint akkor, helyes volt-e a Banki Magatartáskódex, helyes volt-e kezdeményezni a társadalombiztosítás privatizációját, helyes volt-e kistelepülések tömegeit elvágni a vasúttól.
hvg.hu: Róna Péterre számít még az LMP?
S. A.: Természetesen. És ő is ránk. Ezt Róna Péter meg is erősítette nekem. Amit Róna Péter az elmúlt években a magyar gazdaság kettészakítottságáról, a rendszerváltás utáni gazdaságpolitikai paradigma kifulladásáról írt, tehát arról, hogy a külföldi tőke és az olcsó magyar munkaerő házasságát üdvözítő gazdaságpolitikák – az álbaloldali kormányoktól Orbán Viktorig – miért teszik lehetetlenné a munkahelyteremtést, a helyi gazdaság megerősítését, na ezek a gondolatok számunkra továbbra is iránymutatóak.
hvg.hu: Megtanult már késsel, villával enni?
S. A.: Nagyon remélem, s azt is, hogy a megfelelő evőeszközök kerültek a kezembe, ezt majd az idő eldönti.
hvg.hu: Mivel magyarázható, hogy a frakció ilyen kis része adott volna önnek felhatalmazást múlt pénteken?
S. A.: Nem akarom megkerülni a kérdést: amikor hétfőn elvállaltam a jelölést, már az is feszültséget okozott a párton belül, de még a kongresszus többségi oldalának tagjai között, hogy elvállalnám a frakció vezetését. Bízom benne, hogy mindenki megérti: egy demokratikus párt parlamenti frakciójában mindenki tartja magát egy demokratikusan meghozott döntéshez, és nem megy vele szembe, mindenkinek az elfogadott stratégia megvalósításán kell dolgoznia.
hvg.hu: Mi történt a hétvégén, a két frakcióülés között?
S. A.: Nem tudom, mert tényleg nem történt semmilyen tárgyalás, vagy „alkudozás” a két oldal között. Azt el tudom képzelni, hogy képviselők beszéltek egymással, és többen belátták: nemcsak a pártnak, de az egész országnak rossz, ha két-három havonta oda-visszavágó meccseket játszunk párton belül. Magyarországnak arra van szüksége, hogy legyen egy olyan politikai erő, amely alternatívát hirdet nem csak Orbán Viktorral, hanem az elmúlt két évtized úttévesztéseivel szemben. Erre akkor van esély, ha van olyan kormányképes erő, amelyik úgy kínál esélyt az Orbán-kormány leváltására, hogy közben nem nyúl vissza a megelőző ciklusok panoptikumához.
hvg.hu: Mire utalt akkor Ertsey Katalin, amikor piszkos alkukról beszélt?
S. A.: Erre már csak azért sem szeretnék semmit válaszolni, mert nem először kerülnek ki az LMP-ből belső közlésre szánt levelek, ami a hatályba lépő Btk. alapján legalábbis felvet érdekes kérdéseket. Ráadásul nem is a teljes szöveg került ki.
hvg.hu: De egy olyan helyzetben, ahol a képviselők kiabálnak egymással frakcióüléseken, hihetetlen indulattal beszélnek egymásról, hogy lehet normális munkát végezni?
S. A.: Természetes, hogy nehezen. Januárban megpróbáltuk szőnyeg alá söpörni ezeket a vitákat, de nyilván nem lehet már ezen a ponton. Arra azért számos példa van az európai politikatörténetben, hogy nagyon éles stratégiai, ideológiai viták vannak egy párton belül, akár évtizedeken keresztül is, és a párt ettől függetlenül sikeres: elég csak az angol Munkáspártra és Tony Bennre gondolni. Ezek a belső platformok nem szakadtak ki, ezért is fogalmaztam úgy, hogy a platform megalakulása erősítheti is akár a pártot, hiszen ha a konfliktusok nem elfojtódnak, hanem láthatóvá válnak, akkor az esélyt nyújt a kezelésükre is. Ráadásul egy pártnál erőt adhat, ha szélesebb ideológiai spektrumot tud átfogni, egy ökopártnál pedig kifejezetten érték a sokféleség. Azok a pártok sikeresek, amelyek nem bezárkóznak, nem egy szubkultúrát képviselnek csak, hanem nyitottak.
hvg.hu: Három út látszik az LMP előtt: elfogadja Bajnai Gordonék felkérését a tárgyalásokra – ez a kongresszusi határozattal nagyjából kiesett. Új pólust hoz létre parlamenten kívüli civil szervezetekkel, vagy pártokkal, a harmadik pedig, amiről ön is beszélt, hogy pártként kell úgy megerősödni, hogy kormányváltó tényező legyen 2014-ben az LMP. Hol tartanak most?
S. A.: Akkor mondok egy negyediket: az az Új Pólus, amit a nyáron is képviseltünk, nem áll ellentétben azzal, hogy pártként is meg kell erősödnünk. Ezt megerősítette a kongresszusi döntés is. Első lépésben attól válik egy párt új pólussá, hogy egy másoktól világosan megkülönböztethető víziót mutat fel a XXI. század Magyarországáról. Az más kérdés, hogy egy ilyen pártnak is érdeke együttműködni olyan szervezetekkel, melyek közel állnak az értékrendjéhez. Számunkra ez most elsősorban a 4K! lehet.
hvg.hu: Elég súlytalan szervezetről van szó.
S. A.: Ezzel vitatkoznék. A 4K!-t a múlt hónapban már mérték a közvélemény-kutatók. Másrészt az előző választások alkalmával más pártok – akár győztes pártok is – kötöttek szövetségeket, olyan szervezetekkel, melyek súlya még a 4K!-hoz sem mérhető. A 4K! esetében számomra nem is a nettó szavazatszerző képességük a legfontosabb, már csak azért sem, mert a politika nem úgy működik, hogy sötét szobában pártvezetők előhúznak a zsebükből néhány százezer bábfigurát és összeadogatják őket. Sokkal fontosabb a „négykások” a mienknél olykor bátrabb, bevállalósabb rendszerkritikája, s lehet, hogy például a frissen belépő generáció felé ők hatékonyabbak, mint egy parlamenti párt.
hvg.hu: Nincs túl jó állapotban az LMP, elég sok szavazót veszített a mérések alapján. Az ilyen szövetségekkel vissza tud hozni valamit?
S. A.: Ezért mondtam azt, hogy az együttműködés nem választói csoportok automatikus összeadásáról szól. Nincsenek illúzióim azzal kapcsolatban, hogy esik az LMP támogatottsága, lehet, hogy ez még a következő egy-két hónapban is így lesz. De abban hiszek, hogy ha el tudunk indulni a kongresszus által kijelölt úton, és a következő időszakban nem hatalomtechnikai játszadozásokról szólnak a hírek az LMP-vel kapcsolatban, hogy ki, kivel, mikor, milyen ajánlatra mond igent, vagy nemet; hanem arról, hogy hogyan lesz több munkahely és kevesebb korrupció ebben az országban a nemzeti cinizmus rendszerének bukása után, tavasztól meg tud indulni a párt fölfelé.
hvg.hu: Mégis biztosan van egy választási matek a fejében, hogy hogyan kellene állnia az LMP-nek 2014-re.
S. A.: Szerintem éppen az a baj, hogy túl sokat matekoztunk az elmúlt másfél évben. Nem feltétlenül a mögöttünk hagyott egy-két hónap turbulenciái ártottak sokat az LMP-nek, hanem másfél év lebegtetései. Amiben mindannyian benne vagyunk.
hvg.hu: Mik voltak ezek a lebegtetések?
S. A.: Az, hogy a hírek arról szóltak, hogy mikor, kivel, hogyan fog össze vagy nem fog össze.
hvg.hu: Ezt önök generálták.
S. A.: Nyilván mi vagyunk elsősorban a felelősök, az LMP politikusai. Ezért mondom, hogy úgy lehet Jobbik nélküli kormányváltást végrehajtani, ha legalább egymillió szavazót átcsábítunk az ellenzéki térfélre. Pontosan akkor van esély Orbán Viktor leváltására, ha azoknak az Orbán Viktorból kiábrándult szavazóknak is van kire adni voksukat, akik nem akarnak a megelőző ciklusok figuráihoz visszatérni, és azoknak az első szavazóknak is, akik nem akarnak a rendszerpártokra szavazni.
hvg.hu: A következő választást nyilván az nyeri meg, aki a 106 egyéni választókerület többségét hozza, ez nyilván a listás helyekre is komoly hatással lesz. Utóbbiakon durván meglátszik majd, ha az ellenzéki oldalon egy-egy választókerületben mondjuk öt felé oszlanak a szavazatok. Ennek fényében is az önállóság a követendő út?
S. A.: Ennek fényében is így gondolom. Ezt a választási térképet pont úgy alakították ki, hogy az a választói blokk, aminek a tengelyében egy szocialista, vagy volt szocialista miniszterelnök vezette blokk áll, hiába szerez előnyt listán, nagyon nehezen tud többséget szerezni. Ha egyetlen választói blokk sorakozik fel a Fidesszel szemben 2014-ben, akkor – hacsak nincs tektonikus mozgás a választói magatartásban, amire egyébként meghagytuk a lehetőséget az elfogadott stratégiánkban is – egy ilyen alakulat nem tudja megnyerni a választókerületek többségét. A Kubatov-térkép erre fókuszál.
hvg.hu: Viszont, ha nincsenek „tektonikus mozgások”, az LMP is jó eséllyel egy 3-4 fős törpe frakciót tud majd csak alakítani az új parlamentben, ha bejut.
S. A.: Erre mondtam, hogy én most nem matekozni akarok egyelőre. Egyelőre erősödjünk meg, nyerjük meg minél több ember bizalmát, minden egyébbel ráérünk később foglalkozni.
hvg.hu: Vagyis jönnek az akciók? Legközelebb hova láncolják le magukat?
S. A.: Nem tervezzük egyelőre, hogy leláncoljuk magunkat, de persze nem tudni, mit hoz a jövő. Felelős ellenzéki pártnak 2013-ban azzal kell foglalkoznia, hogy felvázol egy szerethető képet a 2014 utáni Magyarországról. Ez nem alkukról és mandátumkalkulációkról szól, hanem arról: hogyan lesz több munkahely, kevesebb korrupció, hogyan alakítjuk át úgy a magyar gazdaság szerkezetét, hogy megőrizhessük természeti erőforrásainkat, hogyan szabadítjuk ki a politikát az oligarchák fogságából, hogyan erősítjük meg a helyi gazdaságot és a vidék kultúra- és népességmegtartó erejét, hogyan csökkentjük az ország és a munkavállalók kiszolgáltatottságát.