szerző:
Neuberger Eszter

A Fidesz-KDNP adja a főpolgármestert, kétharmados többsége van a Fővárosi Közgyűlésben, ráadásul a 23-ból 17 kerületben is a kormánypártok delegálják a polgármestert. Egyértelműnek tűnik, hogy Tarlós Istvánnak igaza van, megdőlt a régi feltevés, amely szerint Budapest liberális. Vagy mégsem? Ignácz Károly történész a választói magatartások történeti összehasonlításával foglalkozik. Elemezte a múlt vasárnapi választások eredményét is.

„Úgy látszik, mégsem olyan liberális város Budapest” – indította győzelmi beszédét múlt vasárnap, a 2014-es önkormányzati választások éjszakáján Tarlós István, miután 2010 után másodszorra is megszerezte a Budapest főpolgármestere címet. De mire is utalhatott ezzel? Kik voltak a szavazói? Melyik Budapest választotta meg?

A válaszok mögött politikatörténeti összefüggések (is) állnak. Az 1945 előtt tartott választások eredményeiből például releváns következtetéseket vonhatunk le a jelenkori (értsd az 1994-es országgyűlésivel kezdődő) választásokkal kapcsolatban - legalábbis ezt állítja Ignácz Károly választáskutató, a Politikatörténeti Intézet tudományos munkatársa, aki a Társadalomelméleti Kollégium meghívására Budapest választ! – Fővárosi választások most és száz éve címmel tartott előadást a Corvinus Egyetemen.

A történelmi összevetést ugyanakkor nehezíti, hogy a Fidesz-KDNP röviddel az októberi szavazás előtt átírta a budapesti választások szabályait. A Fővárosi Közgyűlés mostantól a főpolgármesterből, a 23 kerületi polgármesterből és a vesztes kerületi polgármesterjelöltek közül kompenzációs listáról bejutó kilenc főből, így tehát a fővárosi szavazók pártlistákra nem is szavazhattak. Problematikus kérdés, hogy lehet-e a polgármesterjelöltekre leadott szavazatokat pártokra adott szavazatként vizsgálni – magyarázta a történész –, „de most ebből kell kiindulnunk, mert nincs már adat fővárosi pártpreferenciára” – tette hozzá.

 

A Vasas élsportolói szavaznak - 1949-ben
©

Nem kell messzire menni ahhoz, hogy a problémát megértsük: kisebb körben, legyen az falu, kis- és nagyváros vagy kerület, nagyon gyakran inkább a polgármesterjelölt személye számít, mintsem a pártállása (a függetlenként induló jelöltek száma is árulkodó). Ignácz Károly erre Demszky Gábort hozta fel példának, aki 1990 és 2010 között volt Budapest főpolgármestere az SZDSZ színeiben. A 2002-es és a 2006-os országgyűlési és önkormányzati választások adatait összehasonlítva jól látszik, hogy azokban a választási körzetekben, ahol tavasszal, a parlamenti választásokkor az MSZP - helyenként elég nagy fölénnyel - megelőzte a Fideszt, az önkormányzati választásokon ugyanott az SZDSZ szerzett többséget (VIII., IX. kerület).

Erős túlzás azt mondani, hogy „Budapest így akarta”

Túlzottan leegyszerűsítő volna a mostani voksolásból (de akár az összes jelenkori választásról is beszélhetnénk) Budapest teljes lakosságának politikai akaratára következtetni – szögezte le Ignácz. Budapestet liberális vagy nem liberális városnak nevezni először is a részvételi arányok miatt hibás és túlzottan általánosító követeztetés a történész szerint. Budapesten ugyanis most is, mint 2002 és 2006 kivételével mindig, a jogosultak kevesebb mint fele ment el szavazni, 43 százalék lett a részvételi arány.
Választási aktivitás a 2014-es országgyűlési választáson
©

A választáskutató szerint már csak azért sem helyes általánosságban választói akaratról beszélni Budapesten, mert a különböző társadalmi rétegek nagyon egyenlőtlen mértékben képviseltették magukat múlt vasárnap. Nem hangzik újdonságként: az idei országgyűlési választásokhoz hasonlóan az önkormányzatin is a fővárosi lakosság magasabb státuszú része járult nagyobb arányban az urnákhoz. Míg a hagyományosan közép- és felső-középosztálybeliek lakta belső budai kerületekben kicsivel 50 százalék fölé tudott kerülni a részvételi arány, addig a jórészt elszlömösödött városrészekben élő szegényebb vagy marginalizálódott rétegek – például a lakhatási szegénységgel küzdők, bevándorlók, hajléktalanok – jóval az átlag alatti számban nyilvánították ki, milyen városvezetést szeretnének. A kerületek szerinti aktivitási ranglistát így a XII., II., XI. kerületek triója vezette, míg az egyik legrosszabbul Józsefváros ( VIII. kerület) végzett – itt a választók kevesebb, mint egyharmada, 32 százalék voksolt csak. „Körülbelül a rendszerváltás óta ez a helyzet” – mondta Ignácz, majd hozzátette, ez a probléma azzal, hogy a mindenkori győztes jelöltek simán kijelentik: „Budapest ezt meg azt akarta.”

Jobboldali Buda, balos Pest?

Sokkal régebbre nyúlik viszont vissza Budapest felosztása úgynevezett politikai törésvonalak mentén – mutatott rá Ignácz -, ami alapján a közbeszédben „hagyományosan keresztény-jobboldali” Budát és „hagyományosan baloldali-liberális” Pestet szokás emlegetni. A politikatudományban használatos törésvonal-elmélet szerint a társadalmi rétegek, különböző csoportok közötti, vallási-kulturális különbségekből eredeztethető konfliktusok a politikai cselekvés szintjén is megnyilvánulnak. Az persze a pártoktól függ – magyarázta Ignácz -, hogy ezeknek a különbségeknek éppen melyik elemeit emelik ki, és ezeket „mennyire politizálják”. A törésvonalak tehát nem stabilak, „nem öröktől vannak, és nem örökké lesznek” – mondta. Ugyanakkor úgy látja, Budapest választásainak történetéből az az általános kép rajzolódik ki, hogy ezeknek a vallási-kulturális eredetű törésvonalaknak a politizáltsága „természetellenesen nagy”.

Valóban a Budapesten 1920 óta tartott választások térképen ábrázolt eredményeit nézegetve beazonosíthatók olyan városrészek, ahol a jobboldal vagy a baloldal, netán a liberálisok „hagyományosan” jól teljesítenek (Ignácz szerint kerületek helyett inkább a városrészekről érdemes beszélni, ugyanis a kerületek sosem homogén lakosságot takarnak.) Ezek azok a városrészek, ahol a lakosság társadalmi összetétele a Horthy-korszakéhoz képest nem változott jelentős mértékben. Az egyébként elöregedő lakosságú „budai elit kerületek” ilyenek, ahol szinte mindig a keresztény-jobboldali pártok győztek, rendszerint elsöprő fölénnyel – igaz, ez részben azzal magyarázható, hogy 1945 előtt Ignácz szerint a keresztény pártok erősen beágyazottak voltak a fővárosi vallási felekezetekbe.

Budapest választási térképe, 1926. KGSZP: Keresztény Gazdasági és Szociális Párt; EP: Egységes Párt; FNDP: Független Nemzeti Demokrata Párt; MSZDP: Magyar Szociáldemokrata Párt
©

A lakótelepek megosztottak

Már-már közhelyszámba megy az is, hogy a pesti belváros kerületei, a Nagykörúton belüli területeken népszerűbbek a liberális, esetenként a baloldali pártok (noha az utóbbi fogalom ma már korántsem ugyanazt jelenti, mint ’45 előtt). Azonban - ahogy az Ignácz előadásából kiderült - ez sem teljesen fedi a valóságot. "A pesti belvárosi kerületek nagyon különböző városrészekből állnak" - magyarázza. Ignácz úgy véli, az V. kerület és a VIII-IX. kerületek nagykörúton belüli részei a budai magas státuszú városrészekhez hasonlítanak politikai szempontból is. Úgy tűnik tehát, a liberális Pest mítoszát csak néhány városrész élteti még. Újlipótváros, ahol az  Együtt-PM, DK, MSZP összetételű ellenzéki szövetség - együtt és külön-külön indulva is - "kiugróan szerepelt" a 2014-es választásokon, és a VI-VII. kerület valamint a Ferencváros átalakuló középső városrésze, ahol pedig az LMP és az Együtt-PM teljesített a fővárosi átlag felett.

Ignácz Károly a 2014-es országgyűlési és EP választásokról készített, Budapest lakosságának választói magatartását elemző korábbi előadásából (melyet kollégájával, Szabó Balázzsal közösen készített) kiderül az is, hogy a város egyes speciális területeire sajátos politikai viselkedés-mintázatok jellemzőek. Eszerint a volt ipari területek munkásnegyedeiben, munkástelepein a 12 százalékos Budapesti átlagnál jobban, 16-18 százalékon teljesített a Jobbik az országgyűlési választásokon, míg az átlagos 36,7 százaléknál 4-6 százalékkal rosszabbul az ellenzéki összefogás.

Ezzel szemben a nagy budapesti lakótelepek, ahogy társadalmilag, úgy politikailag is megosztottak: míg Rákoskeresztúr, Havanna, Békásmegyer, Újpalota, Pesterzsébet szavazókörei a Jobbik átlagon felüli szereplését hozták, addig Óbuda, Káposztásmegyer, a József Attila, a Füredi úti és a Fiastyúk utcai lakótelepeken épp az ellenzéki összefogás múlta felül a fővárosi átlaghoz képest önmagát.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!