szerző:
Szlavkovits Rita
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Az iraki háború elől 30 éve menekült egyetemi oktató lánya tolmácsol, mások az ingyen WC használat fejében mosdót takarítanak, vagy segítenek hivatalos ügyeket intézni a szegedi állomáson rekedt menekülteknek. Megalakult a MigSzol Szeged csoport, melynek az esti „eligazításán” egy szegedi taxis is elmondta, hogy ők nem hiénák.

Eltűnt fiukat várja egy szír család már második napja a szegedi vasútállomáson, nem tudnak arról, hogy a kezükben levő igazolások szombat éjszaka már érvényüket veszítik, ha tovább várnak, ismét előállíthatják őket. Mindez csak azután derült ki, amikor a Szegeden ad hoc szerveződő civilek között feltűnt Aida, az Irakból 30 évvel ezelőtt Magyarországra menekült Ibrahim lánya, aki megpróbálja tisztázni a helyzetet.

„Már fel akartam velük venni a kapcsolatot, de le kellett tennem a vizsgáimat, utolsó éves vagyok az iparművészetin. Édesapám iraki, a nyolcvanas években menekült a háború elől, egyetemi oktató, még vizsgáztat, de hamarosan ő is jön segíteni.”- magyarázta a hvg.hu-nak szombat este Aida.

A szír családnak lényegében fogalma sincs, mi történik velük. Egy biztos: addig egy tapodtat sem mozdulnak, amíg meg nem találják az egyébként enyhén fogyatékos fiukat, aki  a családtól a kétnapos eljárás  során szakadt el. Mivel a papírjaik csak szombat éjfélig érvényesek, ezért a civilek azt beszélték meg, hogy előkerítik a Magyar Helsinki Bizottsággal szerződött ügyvédnőt, aki segít abban, hogy a Bevándorlási Hivatalnál meghosszabbítsák az igazolások érvényességét, és hogy a menekültek be tudják várni családtagjukat.

©

A két napja szerveződő segítő csoport tagjainak száma már 30 körül van, a közösségi oldalon létrehozták a MigSzol Szeged csoportot, így nem csak élelemhez jutnak a menekültek, hanem tolmácsot, eligazítást, magyarázatot, tanácsokat is kaphatnak. Mindenben megpróbálnak segíteni, amiben hiány van, s amiben a hivatalok már nem tudnak segíteni.

„Nem kell 150 forintot fizetni, ha kitakarítjuk a WC-t”

Már napközben is sok család hozott élelmiszert a szegedi állomásra, de az két nap alatt kiderült, amióta szegedi civilek megjelentek itt, hogy az élelem is fontos, de sok más dologban is elkel a segítség. Az állomáson egy vállalkozó üzemelteti a mosdókat, amiért –amint másutt is – fizetni kell. A napokban szerveződő csoport tagjai „üzletet” kötöttek: a vállalkozó nyitva hagyja a mosdókat, cserébe az önkéntesek alaposan kitakarítják azokat.

Így tegnap este már gumikesztyűket, fertőtlenítőt hoztak, s nekiláttak a takarításnak is, de az állomás környékét is rendbe tették. A „tolmács” segítségével tisztázták, hogy kinek merre kell mennie, mikor indulnak a vonatok, hol kell átszállni, mivel kiderült, hogy ennek megértése is nehézkes a menekültek számára, akiknek jelentős része nem beszél európai nyelvet.

A szombat esti „eligazításon”, ahol mintegy 20-25 segíteni szándékozó gyűlt össze, megbeszélték, hogy a közösségi oldal segítségével minden napra megszervezik, hogy néhány ember folyamatosan kint lesz az állomáson, hogy segítsenek az ideérkezőknek tájékozódni, hogy felhívják a figyelmüket arra is, hogy ne vásároljanak SIM-kártyákat tízszeres áron, s hogy a taxikba se üljenek be horribilis összegekért.

„Most kicsit jobb, aztán jönnek maguk”

Szombat este 11 után, a spontán szerveződött eligazításra, odajött egy az állomás előtt már akkora nagy számban felsorakozó taxik sofőrjei közül az egyik, aki szót kért. „Nem vagyunk hiénák, becsületes magyar emberek vagyunk, akik szeretnénk megélni, ez eddig nem sikerült, most egy kicsit jobb, erre jönnek maguk.” Gyorsan tisztázódott, hogy a civilek nem a taxisok ellen szerveznek „embargót”, csupán arra hívják fel a menekültek figyelmét, hogy míg vonattal ingyenesen eljuthatnak a befogadó táborokig, addig a fuvarért sokan 120-150 ezer forintot is fizetni kell.

„Itt minden menekült szabadon mozoghat az igazolásokban meghatározott feltételekkel, szabadon dönthetnek, ha ők úgy akarják és van pénzük, menjenek taxival, de nem kell lerohanni őket” – magyarázta a taxisnak a csoport „vezetője”, Szőke-Nagy Ágnes. „Döntsenek erről ők, szabadon. Mi csak azt szeretnénk megakadályozni, hogy például használhatatlan SIM-kártyákat adjanak el nekik tízszeres áron, vagy pénzt váltsanak számukra 250 Ft/euró árfolyamon.”

Úgy tűnt, ebben békésen megállapodtak, nem lesz háború a taxisok és civilek között, majd mindenki ment a dolgára: az önkéntesek takarítottak, játszottak a gyerekekkel, beszélgettek, majd előkerült egy üveg lecsó is. Szombaton nagy mennyiségű élelem is összegyűlt, mivel nem csak az estére megszerveződött MigSzol Szeged tagjai hoztak ennivalót, hanem egész nap folyamatosan hordták azt az állomásra a szegediek. Ezért a csoport azt is felvetette, hogy a napokban megpróbálják megszervezni, amennyiben ezt lehetővé teszik számukra a hatóságok, hogy akár az ideiglenes, akár a befogadó táborokba folyamatosan eljuttassák azokat.