szerző:
Hann Endre, Róna Dániel

A kormányzati kampány elérte a célját: a félelem és a bevándorlás fogalma szervesen összekapcsolódott a magyarokban, akiknek a többsége ma már hitelt ad a menekültáradat megindulásával kapcsolatos ilyen-olyan konspirációs teóriának is – derül ki a Medián HVG számára készített kutatásából.

A legtöbben a gazdasági helyzetet és a munkanélküliséget tették a napjainkat leginkább meghatározó problémalista elejére (a válaszadók 30, illetve 28 százaléka) a Medián november végi felmérése során. Ennél valamivel kevesebben, a válaszadók 21 százaléka érzékelte úgy, hogy a menekültügy a legfontosabb társadalmi probléma, szemben például az egészségüggyel (15 százalék).

Ennél is élesebben világít rá a téma közhangulati jelentőségére és a lakosság migránsokhoz való viszonyára az, amikor – még az interjú elején – a kérdezőbiztosok azt kérdezték a válaszadóktól, hogy mi jut elsőként eszükbe a „félelem” szóról. A legtöbben – értelemszerűen – nem politikai válaszokat adtak (sötétség, egyedüllét, horrorfilm, kígyó, világvége). Ám a 2015 végére kialakult légkört jól jellemzi, hogy a válaszadók 23 százaléka rögtön a terrortámadásokra, a migránsokra asszociált, és további 9 százalék az ezektől aligha független háborúra. A menekültválság mint fenyegetés olyan súlyos problémákat is háttérbe szorított, mint a betegségek, a bűnözés vagy az elszegényedés. Ráadásul ez az aggodalom szinte politikai hovatartozástól függetlenül uralja a közhangulatot: még a menekültekkel leginkább empatikus DK-s szavazók körében is az ilyen reakciók voltak a leggyakoribbak. A kormányzati kampány a jelek szerint elérte a hatását: a félelem és a bevándorlás fogalmát annak ellenére tartósan összekapcsolják az állampolgárok, hogy jelentős létszámban már hónapok óta nincsenek migránsok Magyarországon.

Kormányplakát, Ellenplakát. Felszított indulatok
©

A menekültekkel szembeni távolságtartás a Medián hasonló tárgyú szeptemberi felméréséhez képest is erősödött. Mégpedig úgy, hogy közben a magyar társadalom általában véve nem vált intoleránsabbá, hiszen például a melegek és a zsidók megítélése nem változott számottevően. Csak azoktól idegenkedik jobban a magyar társadalom, akikben bevándorlót lát: az itt élő színes bőrűek számát korlátozni kívánók aránya egy év alatt 47-ről 60 százalékra, a menekültek befogadását elutasítóké 66-ról 83 százalékra nőtt. Ezzel teljes összhangban egy másik attitűdkérdésben, amely a Magyarországon élő különböző „népek, nemzetiségek, csoportok” iránti szimpátiát vizsgálja, az utóbbi években tapasztalt értékekhez viszonyítva két csoport rokonszenvindexe változott statisztikailag is jelentős mértékben negatív irányba: az arabok pontszáma 12 év átlagában 38 pont volt, most novemberben már csak 30, a „feketéké” pedig 42-ről 37-re csökkent.

A rendőrség vizsgázott a legjobban – legalábbis ezt tükrözi a Magyarországon átutazó menekültekkel hivatalból vagy önszorgalomból foglalkozók tevékenységének, hozzáállásának megítélése. A közvélemény leginkább a rendőrök munkájával van megelégedve, a legelégedetlenebb pedig a baloldal és az Egyesült Államok szerepével. A magyar kormány megítélése az ősz eleje óta e szempontból is javult, miközben a civil szervezeteké – és az általános véleményklímát tekintve nem meglepő módon – Németországé valamelyest romlott.

Összességében a közvélemény 2015. november végén valamivel még nagyobb ellenszenvvel tekint a menekültekre, még nagyobb arányban gondolja őket agresszívnak és követelődzőnek, mint tette azt szeptember közepén. E tekintetben a pártok támogatói közötti sorrend nem változott: a migránsoktól legfőképpen idegenkedő Jobbik- és Fidesz-szavazóktól a középen lévő szocialista és bizonytalan választókon át a menekültekkel leginkább empatikus kispárti baloldali szavazókig terjed a skála. Hasonlóan alakul a vélemények pártállás szerinti megoszlása az esetleges muszlim térhódítás megítélésében, amely a magyar társadalom abszolút többségét jellemző vízió.

A kormányzati és általában a jobboldali kommunikáció kulcseleme, hogy egyértelmű összefüggést sugall a terrorizmus erősödése és a menekülthullám között. Ezt a narratívát követi a magyar társadalom többségének a véleménye. Figyelemre méltó, hogy a szocialista párt erősen lecsökkent tábora ebben a kérdésben közelebb áll a jobboldalhoz, mint a DK fémjelezte menekültbarát blokkhoz.

Beérni látszik a kormányzati propagandának a terrortámadások elkövetőit a migránsokkal azonosító üzenete is: a többség maga is hajlamossá vált effajta összemosásra. „A párizsi terrormerényletek elkövetői minden bizonnyal a mostani menekültek közül kerültek ki” – ezt a mondatot a kutatók azzal állították szembe, hogy „erre nincs bizonyíték, nem lehet ezt állítani”. Az első állítással az emberek 56 százaléka, a másodikkal 40 százalék értett egyet. Sőt a relatív többség (46 százalék) azzal a jóval erősebb – és a miniszterelnök egyik közelmúltbeli kijelentésére hajazó - állítással is egyetért, hogy „akárki akármit mond, minden terrorista a migránsok közül kerül ki”. Abban pedig már szinte senki sem kételkedik, hogy „a menekültáradat jelentősen növeli a terrorizmus veszélyét”.

©

Ami a menekültekkel való bánásmódot illeti, a mérsékelt többség helyesli az „emberséges” eljárást, bár jóval szélesebb támogatást élvező nézet, hogy börtönbüntetéssel kellene sújtani az illegális határátlépőket. Az egészségügyi kockázatra utaló állításokat pedig szinte teljes egyetértés övezi.

A menekültek befogadásának esetleges pozitívumait a válaszadók elsöprő többsége nemcsak nem látja, hanem egyenesen tiltakozik is az ellen, hogy lennének ilyenek. Az igazi kérdés tehát a társadalom számára már egyre kevésbé az, hogy támogatja-e a kormány menekültpolitikáját (hiszen abban nagyon széles a konszenzus), hanem inkább az, hogy a menekültek távol tartására milyen eszközök megengedhetők. Nemcsak az emberséges bánásmód támogatottsága esett vissza jelentősen az utóbbi két hónapban, hanem – ahogy már utaltunk rá – az erre törekvő civilek munkájának elismerése is.

A kormányzati kommunikáció sikerének leglátványosabb bizonyítéka az uniós kvótákkal szembeni ellenérzés látványos megugrása. Szeptemberben az EU kvótajavaslata még egyenlő arányban osztotta meg a közönséget, novemberben viszont már az elsöprő többség ellenezte. A fordulat mértékét jelzi, hogy míg ősz elején még a Fidesz tábora is megosztott volt a kérdésben, körükben – nyilván az aláírásgyűjtésnek is köszönhetően – novemberben már pontosan kétszer annyian ellenezték, mint ahányan támogatták a menekültek országok közötti központi elosztását.

A kerítés támogatottsága is hasonló, mint a kvótáé. Sőt az elmozdulás ebben a témában is jóval nagyobb, mint ami az általános közhangulati változásból következne: a szeptemberi 68 helyett novemberben már a teljes népesség 87 százaléka értett egyet a fizikai határzár létesítésével. Viszont – a kvótakérdéssel ellentétben – a meggyőzött, „átállt” szavazók nagy része a kerítésügyben a baloldaliakhoz sorolható. A két jobboldali párt hívei már szeptemberben is szinte egy emberként sorakoztak fel a kerítésépítés mögé, így esetükben nem is lehet szó nagy változásról, viszont az ellenzéki választók körében a kerítés támogatottsága több mint 30 százalékponttal emelkedett, annak ellenére, hogy a Medián által ezzel kapcsolatban feltett kérdés tartalmazta az utalást a kormány szerepére is.

©

A nyugtalansággal teli társadalom táptalaja az összeesküvés-elméleteknek. Amikor a Medián kérdezőbiztosai azt tudakolták, hogy a válaszadók szerint elsősorban minek tulajdonítható, hogy ugrásszerűen megnőtt a menekültek száma, három felkínált lehetőség közül 37 százalék választotta azt, hogy „bizonyos személyek, érdekcsoportok vagy országok szervezik, támogatják” (ugyanennyien magyarázták a polgárháborúval, az Iszlám Állam terrorjával, és 18 százalék a terjedő szegénységgel, éhínséggel). További 26 százalék vélekedett úgy, hogy valamilyen külső mozgatóerő van a menekülthullám mögött, vagyis a magyarok abszolút többsége (összesen tehát 53 százalék) hajlamos hitelt adni ilyen-olyan konspirációs teóriáknak.

Közülük a legtöbben a legnagyobb „háttérhatalmat”, az Egyesült Államokat gyanúsítják, de szép számmal emlegették a zsidókat, Izraelt, Soros Györgyöt, akár képtelen kombinációkban, mint amilyen „Izrael és az Iszlám Állam”. Talán nem meglepő, hogy a jobbikosok az átlagnál is gyakrabban vélnek sötét mozgatóerőket látni a háttérben, de az talán inkább, hogy a baloldal és különösen az MSZP szavazói sem mentesek például az Amerika-ellenes összeesküvés-elméletektől.

HANN ENDRE, RÓNA DÁNIEL

Cikk megosztása
Címkék