szerző:
Balázs Zoltán

A magyar konzervatív-jobboldali értelmiségnek – benne nekem – nincs szüksége rá, hogy adminisztratív-jogi eszközökkel ebrudalják ki a CEU-t: ez megalázó.

A Nemzeti Felsőoktatási Törvény legújabb módosítási javaslata a magyar felsőoktatási rendszer igen kicsi szeletét adó intézmények működésének szabályait kívánja szigorítani, mivel, úgymond, szabálytalanságokra derült fény. Ezekről igen felületes információk kerültek elő, helyesebben lettek megszellőztetve; ezek viszonya a törvénymódosításhoz szinte értelmezhetetlen. A törvény indokolásából sem derül sok minden, egyetlen részlet viszont világos: az amerikai felsőoktatási rendszer immár nem számít automatikusan kompatibilisnek a magyarral.

Az elmúlt huszonöt évben annak számított. Jó okkal: nincs épeszű ember, aki az amerikai egyetemek átlagos minőségét ne tartaná világszerte mértékadónak, elérendő célnak (kompatibilitási problémákról nem is hallottam még). Éppen ezért a törvényjavaslat megjelenése utáni másodpercekben kormánypárti és ellenzéki sajtóban mindenki ugyanarra a következtetésre jutott: itt a Közép-Európai Egyetem számára kívánnak olyan feltételeket előírni, amelyek teljesítésére az jelenlegi formájában valószínűleg képtelen. A törvényjavaslat szerint a képzés feltétele, hogy az intézmény „magyarországi működésének elvi támogatásáról szóló nemzetközi szerződés kötelező hatályát a szerződő felek elismerték”. Nem vagyok nemzetközi jogász, nem tudom egyértelműen értelmezni ezt a bekezdést (milyen szerződő felekre van itt gondolva? milyen nemzetközi szerződésre?), de a legvalószínűbb verzió, hogy ennek alapján a magyar kormány gyakorlatilag tetszése szerint dönthet úgy, megadja-e az elvi hozzájárulást egy külföldi egyetem itthoni tevékenységéhez, vagy nem. Egy ilyen feltételt semmilyen felsőoktatási intézmény nem tud teljesíteni, hiszen a feltétel lényege a későbbi engedélyező előzetes beleegyezésének a megszerzése. Abszurd.

Fölösleges tovább csűrni-csavarni a szöveg értelmezését. Gyakorlatilag biztos, hogy a célkeresztben a Közép-Európai Egyetem van. Az Egyetem 1991 óta működik Magyarországon, eleinte Prágában és Varsóban is. Illeszkedése a magyar felsőoktatáshoz nem volt problémamentes; ma sem az. A magyar egyetemi-akadémiai világ anyagi erőforrásait messze meghaladó lehetőségei sokszor irigységet, vagy – mondjuk enyhébben – frusztrációt váltottak ki a környezetében. Elitképzést csinál, a legjobb hallgatók közül is válogathat. Eredményei impozánsak, amelyek mögött azonban a magyar BA-szintű felsőoktatás és a magyar akadémiai szféra teljesítménye is ott van; erről sokan hajlamosak megfeledkezni. S nem tagadható, hogy a CEU-nak van világnézete, ha jobban tetszik, politikai karaktere, ami nem mindenki számára vonzó, nem mindenki érzi magát otthon benne. Erről van személyes tapasztalatom, de ez itt mellékes.

Mindezek a tények és tényezők azonban messze eltörpülnek a lényeges dolgok mellett. Minden indokolatlan és indokolt frusztráció ellenére a CEU inspiráció, modell, mérce és rang a magyar felsőoktatás jobbik részében. Az Egyetem Magyarország egyik ajtaja a világba – elnézést az egyszerű hasonlatért. S akár vonzó valaki számára az említett karakter vagy szellem, akár nem, ettől az még létezik, a civilizált világban mindenütt, amellyel mindig érdemes párbeszédet folytatni, ha kell, vitatkozni, keményen polemizálni. Ez nem a kormány dolga, nem is a kormánysajtóé. Ez mások dolga, többek között az enyém. A magyar konzervatív-jobboldali értelmiségnek – benne nekem – nincs szüksége rá, hogy adminisztratív-jogi eszközökkel ebrudalják ki a CEU-t: ez megalázó.

Természetesen a CEU-n folyó akadémiai tevékenység túlnyomó része nem is függ össze az említett politikai karakterrel meg szellemiséggel. Az ott oktató és kutató magyar kollégák megbecsült és segítőkész tagjai a magyar akadémiai világnak, a magyar társadalom-, gazdaság- és humántudományokat jelentős eredményekkel gazdagították. Lehet, hogy ezek papírízű kijelentések, de ettől még igazak. S fontosak.

Nincs most idő hosszan taglalni, hogy huszonöt év teljesítményét miért kell komolyan venni, s azt hogyan kell értelmezni. Ezt a teljesítményt semmilyen jogi-szabályozási szőrszálhasogatás nem képes meg nem történtté tenni, pláne elrejteni. A döntéshozó politikai döntést tud csak hozni, másra nem képes. Sic volo, sic iubeo: ezzel az érvvel természetesen nem is lehet vitatkozni.

Nem remélem, hogy a politikai akarat megváltozik. Régóta keveset remélek már, de a kevés reménynek nem remélt hozadéka is van: a lelkiismereti szabadság. Ami pedig kötelez.

 

(A szerző közgazdász-politológus, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára, 1994 és 2001 között a CEU munkatársa)

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!