hvg.hu: Jól értem, hogy a CEU védelmében írt hozzászólása élete első Facebook-bejegyzése volt?

Ürge-Vorsatz Diána: Igen. Eddig nem használtam a Facebookot, csak ha muszáj volt, a CEU kapcsán tettem csak ki pár linket. Éjszaka kettőkor született a bejegyzés két sírógörcs között, amikor kétségbe voltam esve, hogy mi lesz. Úgy éreztem, talán megvigasztal, ha ezt kiírom magamból. Nem volt a nagy nyilvánosságnak szánva, nem volt ilyen szempontból átgondolva. Nem is tudtam, milyen beállítások vannak, és én voltam a legjobban megdöbbenve, amikor a fiam mondta, hogy ez a hvg.hu oldalán is megjelent.

hvg.hu: Miért vette le a bejegyzést?

Ü-V. D.: Én szívesen visszatenném, de a gyűlölködésnek és személyeskedésnek nem akarok fórumot adni. Ha a CEU-ról lehetne kulturált hangnemben tárgyalni, akkor újra elérhetővé tenném.

hvg.hu: Az Ön Fidesz-szimpátiáját miért tartotta fontosnak kiemelni? Számít ez a vitában?

A CEU szívében

Reviczky Zsolt

Ü-V. D.: A pártra való utalással csak azt akartam kifejezni, hogy a CEU elleni érvek nem állnak meg. Azt mondták a törvény megszavazói, hogy ez egy Soros-egyetem, ami beavatkozik a magyar belügyekbe.

Ezeket hallgatva lemeredve álltam, mert én tudom, hogy a Közép-európai Egyetemen mindenféle politikai hozzáállás, nézőpont és vallás képviseltetve van.

Tudom, hogy sok hozzám hasonló keresztény, nemzeti elkötelezettségű ember dolgozik a CEU-n. Ezt a sokszínűséget is kidobjuk?

hvg.hu: Amennyire érteni lehet a kormányzati vádakat, a CEU-n agymosás zajlik.

Ü-V. D.: Senki sem próbál minket befolyásolni. Ott vagyok 21 éve, négy cikluson át ültem a szenátusban, és akkor még Soros György az igazgatótanács elnöke volt, de nem próbált ő semmibe beleszólni sem akkor, sem most. Párévente tart egy előadást nálunk, de évente sok-sok százan adnak elő, és mindegyik esetben az egyén dönti el, mivel ért egyet, mivel nem. Az persze nagyon fontos, hogy a CEU-nak van pár alapelve, hisz a demokráciában, a jogállamban, a szólásszabadságban, és fontos számára egymás tisztelete. Ezen túl nagyon színes az egyetem, száznál több országból vannak diákok, minden vallás és kultúra megtalálható benne. Csak akkor tudunk működni, ha maximális a tolerancia. Itt szó sincs arról, hogy a pár alapértéken túl bármilyen ideológiának szócsövei lennénk.

hvg.hu: Ön tehát rendszeresen találkozott egy időben Soros Györggyel.

Ü-V. D.: Nem, mi alig találkoztunk. Akkoriban az igazgatótanácsban volt, de ez nagyjából a gazdasági vezetést jelenti, a szellemi döntésekbe akkor sem volt beleszólása.

hvg.hu: És amikor találkozott Sorossal, volt olyan érzése, hogy ő megpróbálja befolyásolni az egyetemet, milyen irányba haladjon, milyen elitet képezzen?

Reviczky Zsolt

Ü-V. D.: Nem. Nem is tudom, milyen módon tehette volna. Az én kollegáim – velem együtt – igen önfejűek és az intellektuális szabadsághoz túlságosan szokottak ahhoz, hogy ha valaki befolyásolni akarná őket, biztos, hogy az csak visszaütne.

hvg.hu: Világnézeti nyomás sem volt, hogy például ki kell menni a Keleti pályaudvarnál összegyűlt menekülteknek segíteni?

Ü-V. D.:

Az, hogy menekülteken segíteni kéne, nem értem, hogyan lenne világnézeti kérdés.

A CEU-n voltak kezdeményezések, van egy „human rights initiative” program is. Ezeknek köze sincs Soros Györgyhöz, a diákok összeálltak, hogy segítsünk ennek, annak, amannak. Nagyon sok minden van a CEU-n, de Soroshoz nincs közük. Én egyszer találkoztam személyesen Soros Györggyel, akkor együtt is reggeliztem vele, mert ő nyitotta meg az én kutató központomat. 2008-ban volt, és én azzal kezdtem az előadásomat, hogy a klímaváltozás a világ egyik legnagyobb problémája. Soros kijavított, nem az „egyik”, hanem „a” legnagyobb problémája. Ez rettenetesen fontos volt, hiszen a világ egyik legsikeresebb, alapvetően nem „zöld” üzletembere szájából hangzott el. Ezért találkoztunk. Ettől függetlenül az én központom egy fityinget nem kapott tőle, és én nem is kértem. A diplomaosztón szoktam még látni, amikor a végzősökkel kezet ráz. Ott sem mond semmit.

hvg.hu: Nem érezte, hogy az Ön világnézete az intézményen belül a megtűrt kategóriába tartozna?

Ü-V. D.: Nem. Soha nem éreztem. Rettenetesen fontos, hogy nagyon sok különböző gondolkodású kollégám van. Azt gondolom, ez a CEU erőssége. Én ettől tudok ENSZ-szinten sikeresebb lenni, mert egy ilyen intézményben vagyok kezdetektől fogva. Úgy lehet a világot előrébb vinni, hogy elfogadjuk: nagyon sok szempont és érték van.

hvg.hu: A kormány támogatja a magyar érdekeket, ezt a Csíki sörgyárral is igyekezett megmutatni. Segít megérteni, hogy a CEU miért lenne Magyarországnak legalább olyan hasznos, mint egy sörgyár!

Az IPCC Nobel-békedíjasai Párizsban

AFP - Dominique Faget

Ü-V. D.: Nem ismerek sörgyárakat. A CEU viszont rengeteg szempontból hasznos az országnak. Ha semmi más, akkor a gazdasági adatok önmagukért beszélnek. A nemzeti össztermékhez igen jelentős mértékben járulunk hozzá, ahogy a gazdaság élénkítéséhez is. Évente 10 milliárd forintot fizet a CEU be adókban és járulékokban. Diákok, jól fizetett tanárok – én sajnos gyesen vagyok – költik itt a pénzüket. Évente sokezren érkeznek a konferenciáinkra, amelyeken a világ vezető gondolkodói is részt vesznek. Számtalan nemzetközi ösztöndíjat, kutatási pályázati pénzt hozunk Magyarországra, amit itt költünk el.

Rengeteg magyart képezünk ki, és rengeteg magyart hazahozunk.

Legalább 50 kutatót hoztunk haza a legkiemelkedőbbek közül olyan egyetemekről, mint a Harvard, a Princeton, a UCLA, a Berkeley, a Rutgers és így tovább. Azért is írtam meg a bejegyzést, mert én nem biztos, hogy hazajöttem volna, ha nincs a CEU. Pedig nagyon vágytam vissza. A vezető kutatók és értelmiségiek mindenütt szeretnének olyan körülményeket, amelyeket megfelelőnek éreznek a munkájukhoz. Fodor Éva mostani CEU-rektorhelyettes hozzám hasonlóan kaliforniai egyetemen kutatott, és irigykedett, hogy nekem van hely, ahova hazajöhetek. Szerencsére azóta számára is nyílt tanszék, és ő is itthon van. A CEU egyszerűen még egy szempontból rátette Magyarországot az egyetemi kiválóságok atlaszára. Ott vagyunk a világ legjobbjai között.

hvg.hu: Egy fideszes oktatáspolitikus azzal a hasonlattal magyarázta a CEU amerikai akkreditációjának, ám hazai működésének az anomáliáját, hogy ez olyan, mint amikor más választ nekünk házastársat, akivel nekünk kell élni. Szerintük a CEU attól nem lesz kevesebb, hogy csak magyar egyetemként működik tovább.

Ü-V. D.: Az egész érvelést nem értem. Ennek az egyetemnek nem lesz megfelelő, ha csak a magyar része maradhat fenn. Diákjaink nagyobb része nem magyar, nekik nagyon fontos, hogy olyan diplomájuk legyen, amit az egész világon elismernek. A magyar diploma természetesen nagyon jó itthon és az unióban is, de ezen túl nem ismerik. Nem is értem, milyen kívülről erőltetett házasságokról beszélünk. Ez egy magánegyetem, ami mindenütt a világon épp olyan diplomát ad ki, amilyet akar. A kérdés az, hogyan tekintenek az ott megszerzett papírra. Ha az egyetem azt szeretné, hogy a diplomáját sok helyen elfogadják, ismerjék, keres egy színvonalas akkreditációs intézetet. Olyat, amely által hitelesített diplomákat minél több helyen fogadják el, és ezen keresztül vizsgáltatja be a képzési programját. Lehet azt mondani, hogy kamu, nem kamu, de ha ezt a papírt sok helyen elfogadják, és ez alapján kap valaki jó állást, akkor nem tudom, miről beszélünk. Ezekhez a kormányoknak nagyrészt semmi közük nincs. A mi magánegyetemünk a kezdetektől fogva egy nagyon erős minőségbiztosításon megy át, és ezért becsülik nagyra a diplománkat. Ez nincs ingyen, nem anyagi, hanem szakmai értelemben: nagyon szigorú szakmai ellenőrzéseken esünk rendszeresen át. És amilyen összetett a téma, a mi tanszékünk nagyon sokáig a manchesteri egyetemen keresztül volt akkreditálva.

hvg.hu: Amikor az ENSZ égisze alatt a klímacélokért küzd, számít valamit az Ön megítélésében, hogy a CEU-ról érkezik?

Reviczky Zsolt

Ü-V. D.: Igen, mindenképpen. Amióta megválasztottak, négy nagy klímavédelmi tanácskozáson vettem részt. Három alkalommal is odajöttek hozzám különböző országokból, hogy „szervusz, én is nálatok tanultam”. Köztük volt az egyiptomi főtárgyaló asszony. Akiket képzünk, azok ott vannak a világ elitjében, ahol történnek a dolgok.

Nagyon jó látni, hogy 25 év alatt felnőtt az a generáció, akiket mi tanítottunk a CEU-n, és most ők a döntéshozók szerte a világban.

És ne felejtsük el, hogy a diákok megszeretik Magyarországot, és sokan itt is maradnak gazdagítani azt.

hvg.hu: Mennyi kára keletkezett a CEU-nak az elmúlt napok eseményeiből a törvény további sorsától függetlenül?

Ü-V. D.: Én attól félek, hatalmas a kár már most. A CEU-ra jövő diákok egy része nagyon sokat fizet. Mi már felvettük a szeptemberben beiratkozó emberek egy részét. Ők pedig most azon gondolkodnak, hogy elfogadják-e az ajánlatunkat, vagy ne. Hova tegye a pénzét? Kiadják-e majd a diplomáját, és hol fogadják el? Félő, hogy sokan oda fognak menni, ahol nincsen bizonytalanság. És ez igaz a professzorokra. A CEU rengeteget tesz azért, hogy világhírű kutatókat hozzon ide. Most a kollégáim nagy részét bombázzák ajánlatokkal. Ha nagyon jó ajánlatok jönnek, és itt csak a bizonytalanság van, előbb-utóbb sokak dönthetnek a távozás mellett.

hvg.hu: Ha akarná, sem tudná leplezni zaklatottságát.

Ü-V. D.: Az alaptalan vádak mélyen érintenek. A CEU esetében mindenki tudta, hogy politikától függetlenül működő, hiteles intézmény. Így is kezeltek.

Most pedig hirtelen előfordul, hogy meghívnak egy konferenciára, és a programkiírás egyeztetésekor megkérik, hogy a nevem alá ne a CEU-t írjuk, hanem a másik affiliációt.

Mondtam: „nem, akkor köszönöm szépen, nem megyek”. Mint ahogy a vicc mondja: lopott-e egy biciklit, vagy az ő biciklijét lopták el – csak annyi marad meg róla: biciklilopásba keveredett. Ha nyerünk is az alkotmánybíróságon, akkor is rajtunk marad a botrányszag. Ez hosszú távon nagyon sok hátrányt okoz a CEU-nak Magyarországon. Talán külföldön kevésbé, hiszen hihetetlen a támogatás, amit onnan kapunk. Az egyik diákunk viccelt is, hogy szerinte ezt az egészet a CEU találta ki, mert globálisan nincs is jobb PR. Valóban minden külföldi világlap címlapján szerepel most az intézmény neve.

hvg.hu: Liviu Matei rektorhelyettes felháborodva azt kérdezte, milyen kormány az, amelyik külföldre üldözi polgárait. Ön is így érzi?

Michael Ignatieff, a CEU rektora és Soros György

Stiller Ákos

Ü-V. D.: Több kollégával beszélgettünk, hogy most akkor merre megyünk. Azok vagyunk a legcsalódottabbak, akik a legtöbbet gondoltuk eddig erről a kormányról. Mi szakmailag segítjük a mindenkori kormányt, hogy Magyarországon elősegítsük a gazdasági-, környezeti fejlődést. Én most is egy gimnáziumba megyek társadalmi munkában előadni, és mindenben segítem a magyar oktatást. De akkor mindez miért történik? Ha máshol értékelnek, akkor lehet, hogy oda kell mennünk.

hvg.hu: A kormányzati kapcsolataival nem beszélt most?

Ü-V. D.: Ezek szakmai kapcsolatok, nem politikaiak.

hvg.hu: Azt írta Facebook-bejegyzésében, hogy nem igazán támogató a közeg, amely körbeveszi.

Ü-V. D.: Ez így nem áll. Nem erről a közegről beszéltem, hanem ismerősi körről. Ami nagyon elkeserített, hogy az engem szerető és ismerő emberek közül is sokan elhiszik a koholt vádak egy részét. Ezt egyszerűen nem értem. Ez nagyon elkeserített. A másik, ami elszomorított, és nem tudom, mit lehet vele kezdeni, hogy sokan azt üzenték: nagyon szeretünk téged, és egyetértünk, de nem merünk sem írni, sem posztolni, sem lájkolni. Lehet , hogy naiv vagyok?

Fel sem merült bennem, hogy félni kell vagy félni lehet. Ez nagyon megijesztett.

hvg.hu: Támogatásból sem volt azért hiány.

Ü-V. D.: Igen, és ez fantasztikus, sorolni is nehéz. Mellénk állt az akadémia, most éppen a fazekasos tanárok, a Közgáz, az ELTE, a Egri Főiskola, a BME. Csak az én kollégáim közül számtalan írt levelet, hogy kiálljon értünk. Nem a szakmai szinten van a probléma.

hvg.hu: A bátorság ahhoz nem hiányzott, hogy Önt támadják a Facebookon.

Reviczky Zsolt

Ü-V. D.: Bántott, hogy elterelték a figyelmet a lényegről, és személyeskedésre terelik át. Nagyon el vagyok keseredve, hogy a közös kiállás helyett, már megint egymást köpködjük. Ezek miatt érzem néha úgy, hogy nem tudok ebben az országban élni.

hvg.hu: Abban volt igazság, hogy a CEU nem az első áldozata a kormánynak, Ön viszont most követel mindenkitől szolidaritást, miközben korábban elmulasztotta azt esetleg másnak megadni.

Ü-V. D.: Nem követeltem, nem is kértem szolidaritást mindenkitől. Pár barátomtól kértem. A gyűlölködéssel nem foglalkozom, de kaptam levélben néhány nagyon civilizált, jogos és megalapozott kérdést, ami elgondolkodtatott. Nekem is csak 24 órám van, ami esetemben megoszlik a család és a környezetvédelem között. Még így sem fér bele ebből a kettőből minden, amit szeretnék. És nem is akkor használom a legtöbbet, ha én miden harcba beleállok. Nem akarom ezzel megmondani, melyik a jó és a rossz harc. A főnököm mondta, hogy nem nyerhetünk csatát az összes fronton, ezért aztán összpontosítani kell. A politika pedig nem az én harcom. Én úgy tudom a munkámat legjobban kamatoztatni, ha pártfüggetlen maradok. A klímavédelem ügye maga is pártfüggetlen.

hvg.hu: Hogyan végződhet a kialakult helyzet mégis pozitívan?

Ü-V. D.: Én bízom Áder Jánosban. Hiszem, hogy ki mer állni az ügy mellett. Ő is látni fogja, hogy ennek nincs értelme. Az egész ország veszít vele. Még a kormány is veszít vele. Én sok csodát láttam az életben, a párizsi klímacsúcson is messziről indultunk. Tudom, hogy az államfő mellett nagyon jó emberek vannak, maximálisan tisztelem őket, ők meg fogják győzni Áder Jánost.