Mindig vannak aktuális ellenzéki közjogi-választástechnikai divatok. Vannak, akik a „szakértői kormány” paravánja mögött akarják visszacsempészni magukat, miközben akár már húsz éve releváns politikai teljesítmény nélküli, szomorú önparódiává kopott kalandorok. Mások az összefogósdi ostobaságát terjesztik, mintha ne bizonyította volna be 2014 irtózatos lebőgése, hogy a „teljes összefogást” nyilvánosan mantrázókat vagy konkrétan Orbán Viktor küldi pályára, vagy szimplán elaggott, humorukat és intellektusukat vesztett, lepusztult komcsibácsik, ezerszer újramesélt, ócska sztorikkal.

Most is van két illúzió, amibe sokan kapaszkodnak – de nem kéne. Mindezt pedig azért kell tisztázni (most jön az a rész, amit hiába írok ide, a kommentelők jelentős része úgyis ennek hiányát kéri majd számon, pedig ide van írva, figyelj, most jön), mert annál jobb már évek óta nem történt Magyarországgal, ami most zajlik Budapest utcáin és a Fidesz szolgamédiáján kívüli nyilvánosságban. Friss, tisztességes, modern, liberális erő hömpölyög odakint, a főváros után más városokban is meg-megjelenve. Utoljára talán a Milla volt képes hasonló képet mutatni – de emlékezzünk, miként zuhant az a kezdeményezés is össze reális tervek, szervezett működés, a politikai valóságból kiinduló célok híján. Tényleg nem szeretném, ha ez a nekibuzdulás is menne a levesbe, mert sokkal értékesebb annál.

Viszont az a deklarált cél, hogy év végéig Orbán Viktor módosíttassa a jogszabályokat egy arányos választási rendszer megteremtése érdekében, sajnos nem elérhető. Értem mindazok álláspontját, aki laboratóriumi körülmények között gondolkodva, a Facebook-üzenőfalra naponta új és új „innovatív” ötleteket fellőve szeretnék Magyarországot (és ezt őszintén gondolják) jobb hellyé tenni, de ez a konkrét törekvés ma kicsit sem tűnik reálisnak. Mert mit jelent ez a követelés?

Elsősorban azt, hogy szerintük a ma a Fidesznek kedvező választási szisztémát Orbán Viktor megváltoztatná egy olyanra, amiben kevesebb mandátumot nyerne. Önellentmondás a fenyegetésünk: mondjon le a győzelemről, különben… különben nem szavazunk rá? Azt kell tudomásul venni, hogy minél nehezebb helyzetbe hozzuk Orbánt, annál jobban fog ragaszkodni a neki kedvező szabályokhoz.

Nem mellesleg pedig az év végéig adott határidő csapdahelyzet is: egy jövő áprilisra prognosztizált választásig kevés idő lesz felkészülni, ha ott állunk szilveszterkor, hogy jaj, hát nem változtatott Orbán a szabályokon (és akkor is, ha igen). Cipeljük majd a kudarcot, hogy nem sikerült, és jön az őrült kapkodás, hogy az aktuális rendszerben hogyan lehet helytállni. Holott lehetne eleve azzal a rendszerrel számolni, ami most van, és összerakni azt a plusz politikai erőt, ami a kormányváltáshoz még szükséges. A mai ellenzék egy arányosabb rendszerben sem áll győzelemre a Fidesszel szemben, új egymillió ellenzéki szavazót behúzva viszont a jelenlegi rendszerben is legyőzhető Orbán Viktor.

Bocsánat a durvaságért, de aki azt tényként közli, hogy „a mai választási rendszerben nem lehet legyőzni a Fideszt” meg „a Fideszre van írva a rendszer”, az síkhülye. A normaszövegben nem az van, hogy „a Fidesz”. Az van benne, hogy több szavazatot kell szerezni. Igen, a győztest igazságtalanul előnyben részesíti, de barátaim, hát ha ez a Fidesz, az azért van, mert rá szavaztak többen.

A másik divat, amit félévente felüti a fejét, a választás bojkottjáról szól. Itt érdemes különbséget tenni a reális, és a teljesen elborult elképzelések között. Reális és legitim álláspont azt gondolni, hogy egyes politikai erők nem akarják jelenlétükkel hitelesíteni a soron következő választást, és erkölcsi piedesztálra állhatnak azáltal, hogy kimaradhatnak ebből. Sőt, amolyan léböjtkúraként a négy, parlamenten kívül töltött év szépen kimossa a szervezetből mindazokat az elemeket, akik kevésbé az ügy, sokkal inkább a megélhetés okán voltak jelen. A bojkott tudná a leghatékonyabban megtisztítani a mai ellenzéki pártokat a Fidesszel összejátszó, korrupt politikusoktól. Ez egy reális célkitűzés.

Az viszont irreális önáltatás, hogy a 2018-as bojkott fogja megbuktani a Fideszt. Eleve, ki bojkottálna? A Jobbik nem, az LMP sem, a frissen alakult Momentum sem, és a kampányfinanszírozás változatlan feltételei mellett megint elindulna egy csomó kamupárt is (Schmuck Andort az összefogásba!). Erre mondaná „a” külföld, hogy a Fidesz szégyenszemre magára maradt? A választás után azzal érvelhetne Orbán Viktor, hogy ez nagyon is színes parlament, hiszen a kétharmados kormányerőt két jobboldali frakció, az ellenzéket pedig három-négy, jobbos és balos képviselőcsoportok alkotják. Ne hazudjuk magunknak, hogy ettől „elszigetelődne” meg „lehetetlen helyzetbe kerülne” a Fidesz. Ne hazudjuk magunknak azt, hogy a bojkott elvi állásfoglaláson és öntisztuláson kívül többre is jó!

Mindenféle divatok és valódi tudás nélküli túlgondolások helyett induljunk ki a tényekből. Orbán Viktort le kell győzni egy mielőbbi választáson. A választási szabályokat ő biztosan nem fogja megváltoztatni, ezért a jelenlegi szabályok mentén kell elzavarni. Ez kivitelezhetetlen akkor, ha az ellenzék fele bojkottálja a választást, és akkor is, ha nem egészül ki egy új, tiszta, modern, liberális erővel a pártpolitikai kínálat. Az utcán megjelent mozgalom erre alkalmas lehet. Ne szúrjuk el hülyeségekkel! Aki kormányt akar váltani, az készüljön a választásra, ne a választási törvények hiábavaló megváltoztatását remélje, és ha bojkottot hirdet, akkor legyen azzal tisztában, hogy ettől nem fog megbukni Orbán Viktor.

Pedig meg kéne.