szerző:
hvg.hu

Körömi Attila 2004-ben ült át a Jobbikba a Fideszből, ma már nem politizál. "13 éve cipelt terhét" egy hosszú publicisztikában teszi le a keddi Magyar Nemzetben. Elmeséli, mióta hisznek a Fideszben a Kádár-rendszer visszatérésében. Régóta.

Körömi Attila jobbikos politikus, aki 2004-ig Fidesz-tag volt, a keddi Magyar Nemzetben közölt hosszú publicisztikában ír arról, mikor csalódott a Fideszben. Körömi 2002-ig a pécsi közgyűlésben politizált, 1998 és 2006 között országgyűlési képviselő volt.

Körömi elmondja, harmincévesen, a rendszerváltás idején "az igazságkereső tenni akarás" miatt, morális alapon lépett be a Fideszbe. Az első Orbán-kormány idején, 1999-ben eljött az idő, amikor már nehéz volt hitelesen csak az MSZP viselt dolgait szóvá tenni, "a szocialistákkal nyilvánosan, saját magunkkal belül folytak a küzdelmeim".

Mint Körömi írja, a mostani kormánypárt éveken át annyit mutatott meg magából, amihez még ő is szívesen adta a nevét,

de a párt lassan kimutatta a foga fehérjét: a kontraszelekció felülkerekedését, az újkori dzsentri és a pózkeresztény életre hívását, az önérdekűség térnyerését, a belső demokrácia teljes felszámolását, a despotizmust és az önteltséget.

Míg belülről ezt világosan látni lehetett, kívülről a párt hermetikusan lezárt – folytatja. Egy ideig még vívódott, majd 2004 áprilisában kilépett a frakcióból és a pártból is.

Megidézett kádárizmus

A kilépés előtt nyolc nappal, április 5-én történt, hogy a frakcióülésre Orbán Viktor pártelnök magával hozta Habony Árpádot, akit egy "nagymintás szociológiai felmérés, közvélemény-kutatás vezetőjeként mutatták be".

"Nem lehetett tudni, miért van jelen. (Bemutatása során könnyű volt azonosítanom. Az előző ciklusban egy képviselőtársammal egy konkrét pécsi ügyben kértünk személyes találkozót Rockenbauer Zoltán minisztertől. Nem kis meglepetésünkre a miniszter behívta a megbeszélésre, és bemutatta Habonyt, aki végig ott ült velünk.)" – írja erről Körömi Attila.

A frakcióülés jelentőségét a felmérés ismertetése és az abból kihozott jövőbeli pártstratégia meghatározása adta. A pártelnök pontokba szedett mondanivalójából a következők rajzolódtak ki Körömi szerint:

  • A jövőben nem mi mondjuk meg, hogy kire kell szavazni, hanem megkérdezzük az embereket. Nem a polgárokat, hanem az embereket.
  • A felmérés szerint a Fidesz megosztotta az országot, nem viseli a vereséget. A cél az averzió lebontása, aminek érdekében a baloldalról és az elégedetlen anyagi helyzetűek közül kell meríteni.
  • A jobboldal-baloldal felosztás értelmezhetetlen.
  • A határon túli magyarok és a népességfogyás ügye egyre nehezebben kommunikálható, egyre kevésbé hasznos témák.
  • Összességében megállapítható, hogy a Kádár-rendszer győzött, megnyerte a rendszerváltoztatást. Ebből következően baloldali véleményvezéreket kell beemelni a Fidesz mellé, szerepeltetni kell őket.
  • A jövőben a gazdasági problémák, a hétköznapi gondok, az eladósodottság, a bizonytalanság és a félelem fogalmait, életérzéseit kell témává tenni, majd rendre ismétlődő sulykolással napirenden tartani.

A Kádár-rendszer győzelmére épített pártstratégia rögtön a frakcióülés után életbe is lépett, jelentette be akkor Orbán Viktor, Körömivel pedig ettől "megfordult a világ". Mindez azt jelentette szerinte, hogy a polgárt lapátra teszik, a polgári gondolatot feladják. "Nem küzdünk tovább a polgárért, inkább 'a zemberekhez' szólunk" – értelmezi ma Körömi az ott elhangzottakat.

Szerinte Orbán nem búsongva, hanem tényként állította, hogy "a Kádár-rendszer győzött". Az ebből levont következtetés pedig, hogy "azt kell tenni, úgy kell építkezni, ahogy az egykori állampárt tette".

A még mindig sokunkban élő kádári lelkületre alapozva, azt félelemmel töltött emlékeztető injekciókkal felerősítve visszafordulunk,

ahelyett, hogy szembenéznének a rendszerváltoztatás hibáival, vadhajtásaival. Körömi szerint Orbán pontjainak sorából kilógott a határon túli magyarok kérdése, ami akkor éppen nem volt hasznos. Azt írja, trianoni családban nőtt fel, így emiatt a "csontjaiig hatolt a fájdalom" a frakcióülésen. "A végkövetkeztetés a félelem terjesztéséről szólt" – írja.

A már nem politizáló Körömi Attiláról nem sok kép van
©

Körömi 13 évvel mindezek után azt írja, hogy ő egy, a Kádár-rendszerrel radikálisan szembehelyezkedő programhoz csatlakozott, amely a törvényességet, a szorgalmat, a minőséget képviselte. "De hazudtak nekem, és ezzel mélyen és végletesen megbántottak. Kihasználtak. Természetesen a párttal való szakításomig sokat vívódtam érzelmeimmel, a frakcióülésen elhangzottak sokkoltak, de a végkövetkeztetés higgadt, rideg döntés volt."

Körömi kilépett a frakcióból és a pártból is, de nemcsak a sajtónak, még közeli támogatóinak sem beszélt döntése valódi okairól, egyrészt nem akart témát adni, másrészt "ki hitte volna el?".

2006 májusáig független parlamenti képviselőként politizált, ez idő alatt megmártózott a Jobbikban, de nem a neki tetsző utat választották, így ettől a párttól is elváltak Körömi útjai.

Miért most?

Körömi azt írja, kemény belső munkával járt 13 évig hallgatni. Jó ideig abban reménykedett, hogy a konzervatív értelmiség Fidesszel kritikus tagjai pártot alapítanak, de ez szándék szinten sem látható. Ezen kívül is van még néhány ok, amiért most öntötte írásba 2004-es élményeit.

A legteljesebb mértékben a nyilvánosságra tartozik, hogy mikor született meg az a stratégia, mely mintegy észrevétlenül, a demokratikus hagyományok, a demokratikus gondolkodás hiányosságait kihasználva, módszeresen terelte be az ország lakóit egy politikai rezervátumba.

Azért is most emelt szót – folytatja –, mert a gyerekei generációja most lép be a politikai térbe, és ha polgári értékeket próbálnak képviselni, gúny és élc tárgyává próbálják tenni őket, stigmát nyomnak a homlokukra. Körömi szerint a szülők felelőssége, hogy a fiatalabb generáció európai polgári életet élhessen itthon is.

A volt fideszes és jobbikos politikus szerint az elmúlt fél évben végképp megtelt tartalommal mindaz, ami a 2004. áprilisi frakcióülésen elhangzott. A pécsi politikust mostanában megint gyakrabban állítják meg azzal, hogy mi folyik itt.

Akkor nem kiáltottam világgá, hogy csalás az egész. Most leírom. A Kádár-rendszer győzött,

és ennek folyománya az is, hogy miért nem sikerül dűlőre jutni az ügynökakták ügyében, holott az akták megnyitása az életminőség javulásának egyik záloga lenne Körömi szerint. A cikkben azt írja, azért is most emelt szót, "mert most estek neki láncfűrésszel a tudás élő fáinak, hogy ne szülessen kritikus gondolat, ne legyen kérdés" – pont úgy, mint Kádár idején.

Körömi úgy gondolja, attól, hogy már nem politikus, a felelőssége változatlan. "Egy volt országgyűlési képviselőtől, aki más perspektívából látta a folyamatokat, aki lelátott a kút mélyére, elvárható kötelesség, hogy hozzájáruljon a tisztánlátáshoz. Nem történt más, mint hogy e kötelességemet, késlekedve ugyan, de teljesítettem. Más nézőpontból: letettem a terhet, amit tizenhárom éve cipelek."

A cikk végén megemlíti, hogy tartozik ezzel azoknak, akik korábban, magányosan álltak ki a rendszer ellen: Horváth Andrásnak, Sándor Máriának, Szert Boglárkának, valamint az Origótól és a Népszabadságtól eltávolított újságíróknak.

                    

   A nyitóképen: Ötvenhatosok tere, május 1-i felvonulás, 1964. Fotó: fortepan.hu