Tóta W. Árpád
Tóta W. Árpád

Igaz történet a TASZ-ról és Zsiga Marcellről. Ha nincsenek civilek, győznek a segédhernyók.

Átnyomta a  Fidesz a civiltörvényt, elvileg mostantól világos lesz, honnan van pénzük egyeseknek kideríteni, hogy honnan van pénzük a cöfiknek. (A mi villanyszámlánkból, természetesen.) Tök világos, hogy ez csípi a Fidesz szemét, mert mégiscsak jobb volna töksötétben talicskázgatni a százmilliókat, mint elszámolni velük.

A civilekért dicséretesen sokan álltak ki a budapesti tüntetéseken, de ahogy minden egy százalék számít, úgy minden igaz történet is, amely mellettük szól. Úgyhogy elmondom röviden az enyémet.

A Zsiga Marcell-sztori 2013-ban kezdődött, ezzel a cikkel. Pontosabban előbb jöttek a tények költségtérítésről, rokonok önkormányzati állásairól, fedezetlen költekezésről, meg az új házikóig tartó aszfaltozásról. Ezekkel még nem volt baja Zsiga Marcellnek, Miskolc alpolgármesterének, mindezek összefoglalása és az erről megfogalmazott vélemény viszont már megütötte az ingerküszöböt. Ilyen sértődékeny  fiúcskák persze akadnak mindenhol; hát hiszen vannak emberek, akik horogkeresztes tetkóval a hátukon hőzöngenek, ha nácinak nevezik őket. Van, aki szeret nyúlni a közösből, de magánügynek tartja, és sérelmezi, ha észreveszik. Ilyenkor tehát perel. Hogy attól ő még nem is segédhernyó, hanem... hát nem tudom, azóta se jutott eszembe ennél pontosabb. A kukac, az olyan kellemkedő, nem?

Ezekkel a húzásokkal a pártjának is vállalhatatlan lesz, leveszik a tábláról, megszabadul tőle a frakció, de azért eldugják szépen a Szerencsejáték Zrt.-be igazgatni, ott már csak nem lesz szem előtt. Viszont kitartóan ugrálva köpüli maga alatt a szart, hogy bár a sajátjai is undorodva köpik le, mégiscsak tilos legyen olyat írni róla, hogy korrupciógyanúba keveredett. (Konkrétan ez a legfőbb kifogása a kereset szerint.)

Ebben a perben engem a TASZ képviselt, vagyis szerzett és fizetett egy kiváló ügyvédet, aki effajta ügyekben járatos. Annak rendje és módja szerint fel is mentettek, aztán fellebbezés, formai okok tömkelege, vádejtés, pótmagánvád, kontra, rekontra, Fedák Sári, quad damage; lesz még egy-két forduló. Idegesítő és költséges lenne, de nem vagyok egyedül. És stratégiailag is nyugodt lehetek, mert ha minden kötél szakad, akkor a TASZ rutinszerűen el tudja juttatni az ügyet Strasbourgba, ahol előbb körberöhögik, aztán aggodalmaskodnak egy kicsit, végül ünnepélyesen ledarálják. Ott ilyesmivel nem lehet nyerni, mivel világos, hogy a korrupciónak már csak a gyanújával szemben is fellépni illő és helyénvaló. A tilalma kizárólag a korrupció terjedését segítené elő.

Fontos példája egyébként a strasbourgi bíróság annak, hogy a szuverenitás részleges feladása a közjót szolgálhatja. Közismerten a bíróság az egyetlen hatalmi ág, amely még részben függetlennek nevezhető – és ennek oka, hogy van egy felettes szerv, amely felülírhatja a döntéseit.

Nekem egyébként van olyan szerencsém is, hogy egy független szerkesztőségnél dolgozom – ezek a civil szervezetekhez hasonlóan ellenségnek minősülnek a kormány szemében –, tehát akár a TASZ nélkül se mennék tönkre attól, hogy valamely segédhernyó berág. De mások csak a civilekre számíthatnak. Mert ugyanilyen pereket meg lehet indítani egy Facebook-poszt miatt, ahogy volt is erre példa. Csak nem érdemes, amíg reális a lehetőség, hogy a perrel fenyegetett kritikus megkapja a jogi és pénzügyi támogatást, amivel aztán érvényt szerezhet az igazának.

Tudom, hogy vannak, akik szerint az volna a kívánatos, ha engem igenis lecsuknának, az aranyos Zsiga Marcell pedig maradna alpolgármester örökké, építhetne hatsávos autópályát a házikójáig, és senki se bántaná ezért. A vicc, hogy még az ő érdekeiket is az szolgálja, ha ezek az egyesületek megmaradnak. Nemcsak azért, mert a TASZ magát Orbán Viktort is védte egy hasonló becsületsértési perben, hanem mert ez itt nem tart örökké. A független civilek feladata nemsokára a bosszú mérséklése lesz. Meg azok védelme, akik az új bűnök ellen szólalnak fel.

Magyarországon a civil szféra híresen gyenge, csak a legkirívóbb esetekre elég a kapacitása. Nem tudnak mindenkit megvédeni, sőt mostantól az önvédelem is leköti őket. De pusztán a jelenlétük határt szab a segédhernyóknak. Az ellenük vezetett támadás a hernyók érdekeit szolgálja.

Ezt a hernyók nem fogják ráírni a kiadványaikra, de attól még tudjuk. Érezzük a nyálkát.