Nyolc év távolából felidézem Orbán Viktor 2010. április 11-i köszöntőbeszédét a választási győzelem után:

„A kiérdemelt bizalmat meg kell tartani, ezért akármilyen elsöprő fölénnyel is győztünk a mai napon, a következő évek során számunkra a legfontosabb a szerénység és az alázat kell, hogy maradjon. És ennek a szerénységnek és alázatnak a jegyében mondom Önöknek, mondom Nektek, hogy bár mi nem rettenünk vissza a feladatok elől, fel is készültünk erre a munkára, de a következő kormány nem érhet el sikereket önállóan és egyedül. A következő kormány és én személy szerint is csak akkor érhetünk, érhetek el sikereket, ha mindig számíthatunk Önökre, mindig számíthatunk Rátok, ha Ti is mindig ott lesztek, és megteszitek a magatokét.”

Látjuk, pontosan tudta, mi a feladat, mi helyes és erkölcsös, kiknek tartozik elszámolással. Eszerint cselekedett a kormány és Orbán Viktor?

Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) magyar vonatkozásban 41 vizsgálatot végzett 2013 és 2016 között. „Aggodalommal jegyzik meg”, hogy továbbra is igen magas, 36 százalékos az olyan közbeszerzések aránya, amelyekre egyetlen pályázó volt. Magyarország ezzel a második legrosszabb helyen áll az EU-ban. Sajnos sok olyan, közbeszerzésekhez köthető ügy van, amelyek bírósági ítélet nélkül is bűzlenek a korrupciótól. Az ugyanazon a számítógépen írt alternatív ajánlatok, az egyetlen cégre kiírt, más által nem megnyerhető pályázatok egyértelműek. Ugyancsak tagadhatatlan, hogy a letelepedési kötvények értékesítése jól kifundált pénzszivattyú, amely az államkasszának járó pénzt magáncégekbe juttatja.

Nem lehet „Nekünk Magyarország az első” szlogennel kampányolni, kijelenteni, hogy „szenvedélyesen szeretjük Magyarországot, és készen állunk arra, hogy mindent megtegyünk érte”, arról beszélni, hogy meg akarjuk őrizni kereszténynek az országot, meg arról elmélkedni, hogy a kereszténység nem csak hit, hanem kultúrát is létrehozott, miközben szemérmetlenül meglopják az államkincstárat. A keresztény erkölcs alapja a tízparancsolat. A VII. így szól: Ne lopj! A X.: Ne kívánd felebarátod feleségét, ne kívánd felebarátod házát, se mezejét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami a felebarátodé! – azaz, röviden:

Mások tulajdonát ne kívánd!

A korrupcióban az is szörnyű, hogy a Fidesz és Orbán összes szavazóját és hívét bűntárssá teszi egy olyan bűnben, amit nem követtek el. Ugyanis nincs feltételes szavazás, nem lehet úgy Orbánra és a Fideszre szavazni, hogy rátok szavazok, de csak ha abbahagyjátok a lopást. A tömeges, ellenőrizetlen, ránk kényszerített migrációt magam is Európa jelenleg legnagyobb problémájának tartom, és támogatom a kormányt. De miért kell elfogadnom, hogy közben fosztogatják az államkincstárt és az Uniótól a felzárkózás elősegítésére adott pénzt?! A korrupció másik pusztító hatása a rossz példa követése. Minisztériumi, állami hivatali, önkormányzati tisztviselők ezrei gondolhatják, hogy ha a kormány ezt csinálja, akkor a hatalomgyakorlásnak ez az értelme és módja.

2019-ben önkormányzati választások lesznek. Az önkormányzati választáson a migráció már nem lesz téma. Miért kockáztatja a Fidesz, hogy elveszíti a települések vezetését a sorozatos leleplezések miatt?

Tartok tőle, hogy Magyarországon a hivatalosságok között sincsenek sokan tisztában azzal, hogy Amerikában mennyire fontos értéknek tartják a verseny tisztaságát, és mekkora diplomáciai, erkölcsi és üzleti hátránnyal jár, ha egy országot korruptnak tartanak. A kitiltási ügynek erős figyelmeztetésnek kellett volna lennie, de nem hatott. Miért várják meg a következő figyelmeztetést? Nem beszélve arról, hogy az Európai Unióban a magyar kormány ellenfeleinek is erős fegyvert adnak a kezébe, és csak politikai döntés kérdése, mikor élesítik ezt a fegyvert. Ha a kormánynak Magyarország az első, akkor miért kockáztatja a hatalmát – amivel megvédheti Magyarországot – a közpénz magánzsebekbe csatornázásával?!

Ezek nem moralizáló, hanem pragmatikus ellenérvek a korrupcióval szemben.

Remélem, senki nem akarja azt az ellenvetést tenni, hogy a nemzeti burzsoáziát csak így lehet létrehozni. Mi ebben a burzsoáziában a nemzeti? Mi haszna van belőle a nemzetnek? Biztos, hogy a miniszterelnök vején és gyerekkori barátján kell kezdeni a nemzeti burzsoázia létrehozását?

Simicska példáján látszik, hogy mit ér az ilyen „nemzeti burzsoázia”. Zsarolható, vagy egyszerűen többet akar, mint amennyit kaphat, és átáll. Ki számol el azzal a pénzzel, amit Simicskának juttattak, de az Orbán-kormány megdöntése érdekében használta fel?

Annyi találékonysággal és pénzzel, amivel a „nemzeti burzsoáziát” igyekeztek kialakítani, a magyar kis- és középvállalkozásokat kellene támogatni. Ők valóban nemzetiek. Ha Magyarországon nem fideszes kapcsolatokkal, hanem teljesítménnyel, innovációval lehet majd boldogulni, ők lesznek a kormány legerősebb támasza.

A Fidesznek és a kormánynak nem a „nemzeti burzsoáziának” kell kedveznie, hanem azoknak az embereknek, akik az elmúlt napokban az utcákat rótták és bekopogtak az ajtókon, mozgósítva a Fidesz választóit. Nekik kellene megfelelni, rájuk kellene odafigyelni. A mi választókerületünkben tőlem is tanácstalanul kérdezgették, mit válaszoljanak, ha a felkeresett választók felvetik nekik a korrupciót vagy például a rémes káderpolitikát. Nem tudtam semmit sem mondani. A bekopogó aktivistáinknak viszont sokan mondták, hogy most utoljára szavaznak a Fideszre, mert elegük van az urizálásból és a nagyüzemi lopásból.

Rogán Antal, Semjén Zsolt és Kósa Lajos annyira ostobának és kapzsinak bizonyultak, hogy nincs helyük az ország vezetésében.

Említhetem még a magyarországi Microsoft kirúgott vezetőit: a cég azért vált meg tőlük, mert állami hivataloknak, intézményeknek és kormányhivataloknak messze túlárazva adták a Microsoft-termékeket. Erre Sagyibó Viktor, a Microsoft kormányzati üzletágának volt vezetője miniszteri biztosi pozíciót kapott Lázár János mellett, Papp István volt vezérigazgató pedig a Nemzeti Befektetési Ügynökséghez került. Akik megkárosították az államot, azoknak az állam kínál magas pozíciókat?! Milyen racionális és erkölcsös magyarázat lehetséges erre?

Szabó Zsolt államtitkárnak 1,2 milliárd forintnak megfelelő dollárja van egy belize-i offshore bankszámlán, és nem lehet tudni, miből.

Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter körül is vizsgálódott az OLAF. Egy uniós pályázaton elindult három vállalkozás egyaránt 10-10 millió forint vissza nem térítendő támogatást nyert, majd mindhárom a miniszter ingatlanjában „vásárolt” magának helyiséget, valójában azonban egyikük sem költözött be. A három cég közül kettőt közvetlenül a pályázat beadási határideje előtt hozták létre. Az egyiket maga Seszták Miklós jegyeztette be a cégbíróságon, a másik alapító okiratát pedig a miniszter ügyvédtársa adta be, s egy ideig mindhárom cég tulajdonosi-irányítói posztját Seszták korábbi iskolatársa, Sándor Kornél látta el.

A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. vezérigazgatója, a Seszták legszűkebb köréhez tartozó Szivek Norbert – aki barátja és üzlettársa Tiborcz Istvánnak – így beszélt a beosztottjával, aki akadályozta, hogy Szivek törvénysértő megállapodást kössön: „Komolyan mondom, te ne menj sehova komoly helyre dolgozni, úgy kib…nak, mint ahogy mi megtettük most. Tehát megmondom őszintén, te mire vagy alkalmas. (…) János, menj el taxisofőrnek, ne menj el komoly pozícióba. (…) Ennyire béna, f…sz menedzser vagy?”

Mit tudnak ezek az emberek, hogy mindezek ellenére rájuk van szükség?

A 2014-ben kinevezett III/III-as múltú belügyi államtitkár, Tasnádi Péter esete nem csak a rémes káderpolitikát, hanem a pártállami múlthoz való ambivalens viszonyt is illusztrálja. A Fidesz nem tett meg mindent a kommunizmus bűneinek, a rendszer működésének feltárására. A szándék ugyan megvolt, létrehoztak egy kutatóintézetet, a VERITAS-t, továbbá a Nemzeti Emlékezet Bizottságát, de valami vagy valaki visszafogta ezeket az intézményeket. A Bizottság törvényben biztosított jogköre, hogy javaslatot tegyen titkosított anyagok titkosításának feloldására. Ez például nagyon indokolt lenne azoknál az anyagoknál, amelyek a volt pártállami állambiztonságnál keletkeztek és még mindig a jogutódoknál vannak. Fel kell gyorsítani a még a titkosszolgálatok birtokában lévő dokumentumok átadását a levéltárnak.

Módosítani kell az ügynöktörvényt. A túlságosan megszorító jogi definíció miatt sok ember, aki a jelentéseivel ártott másoknak, ma nem nevezhető meg. Abszurdum, hogy Kárpáti György, a Nemzet Sportolója titkosíthatja a rá vonatkozó dokumentumokat az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, mert a bíróság kimondta, hogy nem volt ügynök – annak ellenére, hogy nagyon sok irat utal az ellenkezőjére.

Örültem a Fidesz nagyarányú győzelmének, de nagyon tartok tőle, hogy a pártban és a kormányban lesznek majd olyanok, akik ezt újabb felhatalmazásnak tekintik az ország megkárosításának a folytatására. Tévednek, ha azt hiszik, hogy nyolc év propagandájával ki lehet ölni az emberekből a tisztességes kormányzás, az önzetlen politikusok iránti igényt. Nem, nem lehet. A jobboldali, konzervatív közönségre is elviselhetetlen lelkiismereti terhet rakna, ha tovább folytatódna, ami eddig volt. Új lapot kell nyitni!

Egy újabb Orbán-idézettel fejezem be írásomat: „Ez a mi hazánk, a mi életünk. Nincs nekünk másik, küzdenünk kell érte a végsőkig. Nem adhatjuk fel soha!”

A szerző Budafok-Tétény önkormányzati képviselője (Fidesz-KDNP)