Banki csalás áldozata lett, és úgy érzi, nem hibázott? Varga Mihály öt csapása segít önnek. Vagy nem
Elkésett, tüneti, de látványos az MNB öt csapása, amelyekkel a bankok rovására ütne a kiberkalózokon. Az ügyfeleket továbbra is érheti kár.
Jótett helyébe jót várj – ismét érvényesülni látszik az elcsépelt mondás, mégpedig ezúttal is a hatalom és oligarchája viszonylatában. A miniszterelnök barátjaként, sőt kötélbarátjaként ismert Garancsi István rendkívüli, 95 százalékos kedvezménnyel adta a választási kampányban a köztéri lámpaoszlopokon elefántfül alakban lelógó reklámtáblákat a pártoknak – a legnagyobb mennyiségben természetesen a Fidesznek –, cserébe most öt évre hivatalosan is megkapja a milliárdos plakáthelybizniszt, neki jó profitot ígérő áron. Listaáron egyetlen „fül” havi kiadásával 110 ezer forint bevételre tehet szert – márpedig a fővárosban sok ezer efféle felületet értékesíthet az Esma, amelyet múlt szerdán győztesként hirdetett ki a Fővárosi Közgyűlés a közvilágítási oszlopok hasznosítására kiírt pályázaton.
Garancsi István és Orbán Viktor
MTI / Czeglédi Zsolt
A lengőkaros reklámtáblák története eddig is bővelkedett fordulatokban. A 2010–2014-es ciklus közepén a kormány még tiltotta az oszlopreklámokat, azzal érvelve, hogy azok elvonják az autóvezetők figyelmét, így balesetet okozhatnak. A látszólagos állami gondoskodás mögött valószínűleg politikai szándék húzódott meg: az akkoriban még részben spanyol tulajdonú, inkább baloldali kötődésűnek mondott Esma zavarta a reklámpiacon szintén érdekelt, akkor még kormánykedvenc Simicska Lajos üzleti köreit. Az Esma a törvényi tiltás miatt majdnem csődbe ment, ahogyan a mostani pályázaton szintén induló versenytársa, a TQ Reklám Stúdió Kft. anyagi helyzete is látványosan megromlott. Az Esmát éppen a cég legrosszabb évében, 2015 áprilisában vásárolta meg Garancsi, és csodák csodája: nem sokkal utána újabb törvénymódosítás következett, amely ismét szabad utat adott az elefántfüles reklámoknak, a balesetveszélyre fittyet hányva.
Túry Gergely
Tavaly nyáron egy fővárosi előterjesztés nyomán került nyilvánosságra, hogy a „lex Garancsi” elfogadása óta az Esma lényegében engedély és fizetés nélkül használta a fővárosi oszlopokat. Ebbéli tevékenységéhez ugyanis nem adtak engedélyt az oszloptulajdonosok: a Fővárosi Önkormányzat, a Budapesti Közlekedési Központ Zrt. (BKK), illetve a Budapesti Dísz- és Közvilágítási Kft. (BDK). Ekkor kezdődtek egyeztetések az utólagos térítésről. A főváros belengette: megpályáztatja a reklámhelyeket, ha Garancsi legkésőbb a kiírásig elszámol a múltbeli biznisszel. A történet pikantériája, hogy az önkormányzat tavaly augusztusi anyaga szerint nem is volt pontos adat a fülezhető oszlopok számáról, az előterjesztők egyszerűen „mintegy 77 ezret” írtak. Ezekből valójában csak néhány ezer oszlop van olyan helyen, ahol érdemes hirdetési felületet csatolni hozzá – mondták a HVG-nek reklámpiaci szakértők. A Soros-terves nemzeti konzultációhoz például 4500 táblahelyet kötött le a Miniszterelnökség.
Utólag is viszonylag olcsón megúszta az illegálisnak bizonyult üzletet Garancsi: a Fővárosi Önkormányzat végül nem perelte be azért az Esmát, és csaknem három évre mindösszesen 132 millió forintot kellett fizetnie a társaságnak a helyhasználatért. A gyarapodó állami megrendeléseknek köszönhetően nem rokkant bele ebbe az egyszeri teherbe a cég, amely a tulajdonosváltás után, 2016-ra több mint háromszorosára, 1,7 milliárd forintra növelte a bevételét.
A pályázati kiírásban évi 60 millió forintos fix alapdíjat és oszloponként, naponta 245 forintot kért minimális haszonbérleti díjként a főváros. Miután ugyanis az Esma februárban megfizette a tartozásait, az önkormányzat március 20-ai határidővel meghirdette a tendert, ám ahogy arra számítani lehetett, csak a választások után hozták nyilvánosságra a nyertes nevét. Garancsi cégének egyetlen versenytárssal kellett megküzdenie – a politikai erőviszonyokat ismerve a TQ Reklám Stúdió Kft. az esélytelenek nyugalmával indulhatott. „Az apparátusunk és a felszerelésünk meglett volna a feladathoz, de az előírt minimálárnál többet nem tudtunk ajánlani, egy ekkora méretű cégnek, mint a miénk, az óriási elvárás” – jelezte az erőviszonybeli különbséget Nagy László, a TQ Reklám tulajdonosa. Ez is azt igazolja, hogy a mostani pályázatot az Esmára írták ki, amelynek komoly konkurencia hiányában elég volt öt forintot ráígérnie a naponként és oszloponként fizetendő díjra, hogy nyerjen. A kormánypártok így ismét bízhatnak Garancsi nagyvonalúságában, vagyis abban, hogy a 2019-ben esedékes EP-képviselői és az önkormányzati kampányban jó áron használhatják majd az elefántfüleket.
