Az HBO már többször is próbálkozott pszichiáter-beteg kapcsolatra épülő sorozattal. A Huff a szatíra, a vígjáték, a dráma és a szappanopera elemeit próbálta ötvözni, ígéretes kezdéssel, de az átütő folytatás végül elmaradt. Sikertörténetnek bizonyult a Maffiózók, ahol a lélekgyógyász-páciens viszonylat inkább csak a főszereplő bemutatott cselekedeteinek, különleges munkája okán rárakódó terheinek egyfajta levezetéséül szolgál.

A Terápia ezekkel szemben szinte mindvégig zárt térben játszódó, nyomasztó légkörű kamaradráma, ahol a párbeszédeken áll vagy bukik minden. (In Treatment címen futott az amerikai változat 2008-ban.)

HBO

A helyszín a Mácsai Pál alakította Dargay András magánrendelője. A sorozat játékidejének döntő része itt zajlik. A kamera csak néha mutatja a családi ház más helyiségeit, legtöbbször a beteget követi a WC-re, távozáskor vagy érkezéskor ad egy utcaképet, netán két rendelés közötti telefonbeszélgetést, vagy egy jelenetet Dargay széthullóban lévő házasságából. Utána, a hét végén nemcsak a helyszín, de a pozíció is cserélődik. A pszichiáterből eset lesz, kollégája (Csákányi Eszter) lakásrendelőjében, a Für Anikó által életre keltett felesége bevonásával párterápiává bővülő kezelés adja a hét lezárását.

Bizonyos értelemben a szériaindító évad beigazolja azt a sztereotípiát, hogy a pszichoterápia a jóléti társadalmak, a jól élők luxusa. András összes kuncsaftja az átlagnál jobban szituált, Máté, a dolgozója elbocsátás miatti ámokfutása miatt lelki válságba került gyártulajdonos-topmenedzser (Nagy Ervin) egyenesen milliárdos. De a fiatal orvos Laura (Marozsán Erika), a tornászlány (Sztarenki Dóra), az emancipált vállalati középvezető (Szamosi Zsófia), a lótenyésztő „cowboy” (Nagy Zsolt) is mind középosztályi létből csöppennek bele a szituációba. Az ő lelki élveboncolásuk történik. Közhely - és talán nem is teljesen hamis közhely -, hogy lelki gondja annak van, aki megengedheti magának. Akinek a fizikai bajokkal (éhség, csóróság, anyagi problémák), már nem kell küszködnie, feljebb léphet a Maslow-piramison.

Kérdés, hogy a profin megírt dialógusok által, a remekül berendezett hideg képi világban felszínre jutó anomáliák – családon belüli erőszak, szexuális molesztálás, görcsösen elfojtani, próbált látens homoszexualitás – áttörik-e a rétegműfaj pinceplafonját? S majdan feltűnhet-e ilyen produkció a főáramú kereskedelmi televíziózásban? Ahogy az HBO-gyártmány Maffiózók az RTL Klubon.

Elvileg persze szinte valamennyi sorozat (Dallastól a Jóban Rosszban legújabb részéig) arról szólna, hogy lám, a gazdagoknak is ugyanolyan problémáik vannak, mint a nem annyira gazdagoknak és a még nem annyira szegényeknek. De ami szappanopera-környezetben ül, azt itt a „mit nyavalyog ez a pénzes rohadék, amikor rám dől a devizahitel?” érzését válthatja ki az átlagembernél. Igazán nem mondható, hogy Magyarországon az HBO-előfizetés választja el a gazdagot a szegénytől. Egy bulvárlap havi árából kijön a csatorna díja, a szakadék, amely az országos csatornák közönségétől az HBO-sorozatok nézőit elválasztja, nem anyagi, inkább kulturális.

Nem tudni, közelebb vinné-e a Terápiát az átlagnézőhöz, ha a liberális gondolkodású, tarifáját rászorultsági alapon kikalkuláló András kevésbé jómódú pácienseket is fogadna a későbbi évadokban. Leépített szakmunkást, lúzer romkocsmás bölcsészt, intézeti fiatalt, tengődő értelmiségit, kisiklott nyugdíjast, az út szélén megerőszakolt prostituáltat. Az is eldöntendő továbbá, hogy merik-e a készítők provokatívabb karakterekkel tesztelni a nézői ingerküszöböt?

Roma pácienssel (vagy épp szélsőjobbossal), nálunk élő menekülttel, kínai vállalkozóval, scientológussal, transzvesztitával és így tovább. A páciensek világnézetéről, értékrendjéről keveset tudunk. Máté neveltetéséből adódóan konzervatív, Fidesz-választónak saccolnánk, a többiekről még ennyit se tudunk. András ugye liberális, kollégája, Ágnes inkább a hagyományos lélektani iskola követője. Ismét egy valóságmaggal rendelkező sztereotípia: ahogy a borászok, gazdák közt viszonylag kevés a szabadelvű, a pszichiátria viszont határozottan liberális szakmának van elkönyvelve.

Persze annyira azért nem liberális, hogy örömmel fogadja a módszerei nyilvános tálalását. A Rorschach-ábrák közlése pár éve eléggé kicsapta náluk a biztosítékot. Érdekes nyilvánosság-lakmuszpróba lesz, miként fogadják az András és Laura között szövődő, etikai dilemmákat felvető kapcsolat ábrázolását? Az is a jövő zenéje, hogy a remek színészi játék adta magabiztosság háttere vajon mire sarkallja a sorozatgyártót. Arra-e, hogy betörjön a főáramba vagy a merész kísérletezésre? A nép nevében: próbálják meg mindkettőt.

(A Be Tipul című izraeli sorozat magyar adaptációja az HBO mozicsatornán látható.)