„Ezek a plakátok undorítóak” – fejti ki a véleményét a kormányzati propagandáról egy hetedikes diák, akinek az édesanyja gyakorta politizál a családi vacsoránál, így nem meglepő a hatalommal szembeni kritikus álláspontja. De az a 16 éves tanuló sem tudja elkerülni a politikát, akinek a szülei Tisza-pártos mágnesekkel díszítették fel a hűtőjüket, és többször kétkezi munkával – szendvicsek készítésével – segítették Magyar Péter rendezvényeinek sikerét.
Nem kell persze szülői befolyás ahhoz, hogy a fiatalok szembesüljenek az ország megosztottságával, az élet minden szegmensébe befurakodó propagandával. Nem csak a közösségi oldalakon jönnek fel (kéretlen) politikai tartalmak. Sokan az iskolában találkoztak először a közélettel-politikával, amikor pedagógusaikkal vállvetve álltak ki az oktatási reformokért, lelkesen énekelve a „Mi vagyunk a grund”-ot. Vannak persze még elszántabbak, akik már gimnazistaként belépnek valamilyen ifjúsági szervezetbe, engedve például a NER utánpótlás-neveldéjének tartott MCC valamelyik csábító ajánlatának. De a legutóbbi választásokon Minden Fiatal Magyarországa néven csoportba szerveződtek Márki-Zay Péter tizen-huszonéves támogatói is. A koncerteken pedig olyanok is együtt kiáltják a tömeggel a „Mocskos Fidesz!”-t, akik korábban közömbösek voltak a közélettel, a pártpolitikával szemben.
De milyen következményei lehetnek a fiatalok – Sulyok Tamás köztársasági elnök által kifogásolt – lázadásának a jövő évi választásokra nézve?
