Kulturkampf: már házon belül folyik a harc
„Gyűlölöm a spenótot. És örülök, hogy gyűlölöm, mert ha szeretném, akkor megenném, pedig hogy gyűlölöm.” Clarence Seward Darrow amerikai ügyvéd imádta az érvelés művészetét. Szellemes emberként remekül szórakozott a formailag hibátlan, de tartalmilag ellentmondásos érveken. Heti szubjektív a magyar spenótos kulturkampfról.
A logikai csapdát, amit Clarence Seward Darrow amerikai ügyvéd a spenótos példával megvilágít, körkörös hivatkozásnak is hívjuk. Találkozhatnak vele úgy is, mint a Microsoft Excel hibaüzenetével. Leegyszerűsítve a következő képletet írja le a kifejezés: logikai lépéseket teszünk, ahol A pontból a B-be, B-ből a C-be jutunk, és így haladunk előre. Célunk az, hogy elérjük a Z pontot, az eredményt, ami már csak következtetés, nem oka egy újabb logikai lépésnek.
Természetesen ahhoz, hogy eljussunk a B pontba, már az A igazságtartalmát kell birtokolnunk, mint az előfeltételt. A C pontéhoz a B tartalmát, és így tovább.
Igen ám, de ha az utolsó pont, a Z egyúttal az A pont előfeltétele is, akkor ördögi kör alakult ki. Ebben az esetben nem tudjuk a logikai lépéseket elkezdeni sehol az ABC-ben, hiszen nincsen kiindulópontunk. Itt minden állomás egyidőben előfeltétel és következtetés is.
Ez valakit zavar, mert hiszen nem juthat igazi eredményre, csak kering körbe, körbe. Például az időutazós filmek forgatókönyvírói alig tudják keresztülverekedni magukat a problémán.
Valaki azonban örül, mert a körkörös hivatkozás megteremti a lehetőségét annak, hogy mindig és fellebezhetetlenül igazunk legyen. Összeesküvés elméletekre és hazabeszélő világértelmezésre kiválóan alkalmas logika. Sosem téved. Miért? Azért, mert egy összeesküvés elmélet nem feltételez valamit, amire aztán bizonyítást keres, hanem összefoglal, a megtörténtek között fedi fel az összefüggéseket. Az elmélet lezárja a megtörténtek vizsgálatát, tartalommal tölti meg az egyes eseteket. Mégis, az egyes eseteket bizonyítják is az elméletet. Kezdhetjük bármelyikkel, körbecsatoltuk őket.
Például Konrád György angolul és németül megírt hatalomkritikája a hazaárulás jele. Szimptóma, következtethetünk belőle idegenszívűségére. S mivel idegenszívű, ezért angolul és németül hazaáruló kritikákat ír.
Spenót-logika.
Nemzeti Spenóthét
A héten a kortárs és hagyományörző művészetek Waterlooja is folytatódott. Fekete György, hivatalosan a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke végre spenóttal tömheti a népet. Persze nem őt nevezték ki mindennek az élére, hanem az MMA hatáskörébe került egy halom kulturális intézmény.
A Műcsarnok csak egy esettanulmánya az MMA nyomulásának, ám igen látványos és közérthető, csupán ezért került most a figyelem középpontjába. Az MMA diszponál a Vigadó és a Velencei Biennáléra látogató magyar kulturális diplomácia felett is.
Fekete elől elmenekült Gulyás Gábor, a Műcsarnok előző igazgatója, aki jobboldali kötődésű. Gulyás szerint azonban a felkent ízléscsősz ámokfutása már most vállalhatatlan. Például nem tud mit kezdeni azzal, hogy Fekete a kortárs művészeti fórum Műcsarnokot 19. századi művészeteszmény alapján vezetné, és hogy nem kritizálhat senki egyházat, hatalmat. Valamint egyértelműen nemzeti kötődésűnek kell lennie.
Az utóbbi mérhetetlen, az előbbi pedig a sovén teremőr szakmáját hozza létre. Fekete elméletei akár egy Bulgakov olvasószerkesztésén átfutott, Ionescu darabba ojtott Örkény párbeszédből is származhatnának. Megtudjuk tőle például azt, hogy Gulyást nem ismeri igazán, de „szerinte liberális”. És eddig senki sem szólt? Az egyetlen, amit bánhatunk, hogy ez a kozmopoltia tükörtojás évekig randalírozott a nemzeti spenót közepén.
Ugorjuk át azt a fejezetet, amelyben kiderül, hogy a főakadémikus a kommenista elnyomás idején hősies nemzeti ellenállásában hány díjat és megbízást fogadott el, elszórakoznak az ellentmondáson sokan. Ismétlésre szorul azonban az, hogy a Fekete György kultúrkampf célnak tekinti a nemzetietlenség kisöprését, majd valaki eldönti, ki tartozik ebbe a kategóriába. Mondjuk Konrád György, akit magyarnak mondanak külföldön, szól az a főakadémikus uszítása a Demokrata interjúban.
Ezen túl ő „fütyül erre a demokráciára”. L. Simon László, a kultúráért felős államtitkár ugyan nem látta ezt az Index videót, mondja, ahol Fekete saját ajkaival formázta meg a fenti szavakat, de szerinte „biztosan ironikusan mondta.”
Figyeljen, államtitkár úr, nem ironikusan mondta. Azért nem, mert a Fekete-féle inkvizitorok legfeljebb a hangalakját ismerik az irónia szónak. Az irónia ugyanis intelligens lázadás, miként a művészet és tudomány minden tartalmas formája az. A művész és a tudós mindig elégedetlen.
A reneszánsz mesterek, az impresszionisták, az újhullámos filmesek mind-mind elégedetlenek voltak, meg sem állt a kezük, mint Benvenuto Cellininek, Lautrecnek, Büchnernek, Weöres Sándornak vagy Godardnak. A svájci kényelmes polgárok, azok elégedettek már 800 éve, ők hozták létre a kakukkosórát (idézet: Orson Welles-től).
Az elégedetlen alkotó állandóan tovább akar lépni, és úgy érzi, hogy az útjában állnak a rendészek a kretén elveikkel, mert akinek se humora, se fantáziája, annak csak nagyon hangos elvei vannak. Ami valahogy mindig csak a tiltásra elég. Eközben a hatalommal elégedett művészet nincs, miként kormánypárti kabaré sincs.
Ezt alkotta Fekete György. Biztos elégedett vele, nincs sok lázadnivalója.
Ezt pedig a Fekete Györggyel elégedetlenek. Ezek viccesek.
A kinevezés azonban nem feltétlen az, amit a tükörtojások gondolnak. Hiszen a kormányzati felügyelet már évek óta, a Hiller-éra idején is bebetonozott, ez nem újkeletű. Gulyás is konzervatívnak vallja magát, tehát nem is a politkai megbízhatóság a tét.
Inkább csak arról van szó, hogy a Műcsarnok nem Nemzeti Színház, amit provokatívnak tartanak. Nem Opera, ami állami rendezvénynek, például új alaptörvény ünnepségerknek ad otthont. Még csak nem is Szabad sajtó útja. Sem földrajzilag, sem intézményként, sem épületként nem haladják meg saját jelentőségüket, nincs napi politikai tőkéjük. Fekete György azért kaphatja meg, mert házon belül is középszerűnek tartják.
A kulturkampf táboronokai között ott találjuk Kerényit, Markót, Szőcs Gézát és L. Simont is – inkább az a feltűnő, hogy tükörtojások nélkül is folyik a harc házon belül. Szőcstől átkerült L. Simonhoz az erőközpont, majd most onnan Feketéhez. Az államtitkár L. Simon kivételével ezek mind ott ücsörögnek a magasabb hatalmak, mondjuk Orbán küszöbén, néha kapnak egy-egy százmilliós-milliárdos csontot.
Ez az egész csak házon belüli civakodás, ahol sértődött és középszerű művészek politikusnak állnak, hogy pozícióba kerülve álljanak bosszút a világon.
Olvassa el a Fidesz vallásos kézikönyvét!
Sokkal közelebb áll a miniszterelnökhöz pártszomszédja, Bayer Zsolt, aki tapasztalt ideológus, és hasznos stratéga. Kitalálta és betölti szerepét, fontossá tette magát. Októberben adták ki szerkesztésével az Egy a haza – Békemenet 2012 című könyvet, ami spenótlogikával magyarázza el, miért haragszik a világ Magyarországra. Hát azért, mert a világ nem érti, hogy mi történik a világon. A világon olyan történik, amit csak Magyarország ért. Mivel csak Magyarország érti, ezért egyedül van a világon. Mivel egyedül van a világon, a világ többi része téved. Ezért a világ haragszik Magyarországra.
Így nyer új és igaz értelmet a sok-sok amerikai, kanadai, francia, német, svájci, osztrák és magyar (nyelven írt) kritika a könyvben. Végre kontextusba helyezi a sok károgást az Egy a haza: lényegük a tévedés, tessék megfordítani a tévelygők kritikája előtt az előjelet, máris a valóságot kapjuk.
De a könyv igazi erénye az, hogy a teljes történelmet képes feldolgozni, már-már apokaliptikus, a bibliai és az antik párhuzamok Orbán, kormánya és Magyarországa minden pillanatában jelen vannak. Nincs boldogabb ember, mint aki tudja, hogy a történelem középpontjában áll, minden egyes nap. Ő a főszereplők egyike, a klubtagságot Békemenet látogatással lehet elnyerni.
Döntés a Nemzetiről, csak még nem tudjuk, hogy mi. Illetve tudjuk.
A könyvet a Polgárok Házában vettük meg, 1000 forintért, jól jártunk, mert a bolti ára 4400 forint.
Egy beszélgetésre érkeztünk, ahol Vidnyánszky Attila mesélt karrierjéről, a beregszászi és debreceni színházi múltjáról és terveiről, amennyiben megnyeri a Nemzeti Színház vezérigazgatói posztjára beadott pályázatot.
Az amúgy itthon és külföldön elismert szakembert – Alföldi Róbert és Ascher Tamás is pozitívan nyilatkozott munkáiról – higgadtan elemzi a Nemzeti helyzetét. Mint színház, jól működik, ha csak színházi feladatról lenne szó, akkor nem szabad elvenni Alfölditől. Azonban szerinte túlmutat az intézmény jelentősége a színházi feladatokon, szakrális hely. Újat nem tudtunk meg, minden gondolat megjelent már a sajtóban, a hvg.hu is összefoglalta.
És míg a szakmai bizottság meghozta döntését, és ajánlást tesz a felügyelő Emberi Erőforrások Minisztériumának (vajon ki lesz a nyertes?), addig az Alföldi-kampányhoz egyre több színházkedvelő és művelő csatlakozik. A hvg.hu oldalán egyik legnépszerűbb cikk Marosvásárhelyről érkezett: dr. Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója nyílt levélben állt ki kollégája mellett. Gáspárik levele, mint az egyik határon túli magyar színház vezetőjének nyilatkozata fontos adalék a heves Nemzeti Színház körüli vitáknak. Vidnyánszky Attila többször elmondta, hogy szerinte a Nemzetiben mindenképpen meg kell erősíteni a határon túli és a vidéki társulatok jelenlétét. Számszerűsítve a repertoár harmadát ezek a színházak adnák.
Alföldi gyakori kritikát kap, sokszor nemzetietlennek és túlságosan Budapest központúnak mondják az általa vezetett intézményt. Azon túl, hogy konkrét példákkal cáfolja a vádakat, azt is kifejti, hogy a határon túliság önmagában nem színházesztétikai erény. Ez az egyik legélesebb ellentét a két pályázó Nemzeti Színház felfogása között.
Tönkreteszi a tükörtojások örömét a Prima Primissima Díj!
Az omlettek akár meg is ünnepelhetnék azt, hogy legjobb esetben is csak megtűrtek maradnak. Hiszen ha az alkotó legfőbb múzsája az elégedetlenség, akkor számüzetésükben szünetmentes ihletettség hajtja őket.
E szempontból útban áll Demján Sándor, aki a Prima Primissima-díj megalapítója. Idén 10. alkalommal adták át, köztük lázadókat is szép számmal jutalmaztak. Sőt, főleg lázadókat, mint például Sajdik Ferencet, a karikaturistát, Bálint Andrást, a Radnóti Színház igazgatóját, Jordán Tamást, Alföldi elődjét a Nemzeti Sznház élén, és Jancsó Miklóst. A díjazottak között találjuk Szörényi Leventét, Miklósa Erikát, Kósa Ferenc rendezőt.
Részt vett Csányi Sándor, az OTP igazgatója. Az üzletember emlékeztetett arra, hogy 2013-tól korlátlan időre az OTP Bank vállalja át a díj fenntartását Demján Sándortól, aki a közönségdíj finanszírozását veszi át Csányi Sándortól.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
