„Maga tőlem ne kérdezzen semmit. Éppen a holnapi Magyar Hírlapban küldöm el a keresztény lista miatt magukat az anyjuk picsájába. Csá.” Katt.

Egy újabb szülőcsatorna átúszás.

Pedig csak azt kérdeztük volna Bayer Zsolttól, hogy miért nem szerepel Bayer Zsolt neve az Egy a haza – Békemenet 2012 című könyv impresszumában, illetve címlapján. Hiszen többnyire az ő nevét olvashatjuk szerzőként a legtöbb fejezet végén, és a felelős kiadó Méry Gábor azt mondta a hvg.hu-nak, hogy Bayer a szerkesztő is. De hát nem lehet a mézesajkú szerzőtől kérdezni.

Adj fényt!

hvg.hu

Bayer kedvencei

Bayer Zsolt, régóta tudjuk, imád idézni, és mivel ez mostanában nem csekélység meg is köszönhetjük, hogy jelöli a kölcsönmondatokat. Többnyire a szerző nevét is megismerjük, de nem mindig. A két nyitó fejezetben – Az idő foglyai; A félelem foglyai – Konrad Lorenz a második számú kedvenc. Lorenz A civilizált emberiség 8 halálos bűne című könyvének IV. fejezetéből emel ki magvas gondolatokat többször is. Az idézett fejezet címét – Versenyfutás önmagunkkal – megismerjük ugyan, de a könyv után már nyomoznunk kell.

Lorenzet beelőzi az első számú favorit, egy Stewart Brand nevű amerikai szerző, több műve közül a Vince kiadó gondozásában és Kertész Balázs fordításában jelent meg az Amíg világ a világ: Idő és felelősség – A Hosszú Most Órája című könyv.

Az Egy a hazáról Méry Gábor azt nyilatkozta, hogy nagyjából 2-3 hónap alatt állt össze a mű, a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány megbízásából. Kész anyagot kaptak, a tördelés, grafikai tervezés, nyomdai előkészítés és a nyomdai munka hárult rájuk. Az impresszumban még a Polgári Magyarországért Alapítvány is szerepel megbízóként.

A kiadónak átadott anyagon sok szerkesztenivalót nem találunk. A két nyitó fejezet megalkotásában sokat segítettek a terjedelmes idézetek. Ezeket ráadásul igencsak önkényesen arra használja Bayer, hogy összetákoljon egy felszínes, antiglobalista, piacellenes, pánikhangulatú, sértődött, okoskodó, gyerekes, közhelyes, álszent, izzadságszagú világbölcsességet.

Pogány hazabeszélés: nekünk van igazunk, a nyugat téved. Az üzlet könnyen bűnözéssé válik. Globális a nemzettel szemben. De nyugaton megtaláljuk a bölcs szövetségeseket – tőlük idéz - , ők ismerik a kozmikus rendet és folyamatokat. Óriási erők mozognak, mint például a túlnépesedés, Európa demográfiai hanyatlása (értsd: helybeliek nem szaporodnak, a bevándorlók igen), Smith ügynök a Mátrixból (igen, szerepel), aki ellen úgy kell harcolni, mint a Hispán a Gladiátorban (ő is szerepel). Sok meglepetést nem tartogat, de nem meggyőzni akar, hanem megerősíteni, azokat, akik Békemenetre érkeznek.

Kézikönyv

Ez a műfaja. Pontos térképet ad a világhoz, pontos itinert a világtörténelemhez. Segítségével az olvasó felismerheti az ellenséget, és megnyugodhat, a világ minden pontjáról érkező kritikákat tudja kezelni, tudja, miért gyűlölnek minket, sőt ennél jobb visszajelzés nincs is. Ahogy a mosógép szereléshez is mosógép vásárláskor kapjuk a kézikönyvet, így az Egy a haza című könyvnek is a 2012. október 23-i második Békement előtt kezdődött a terjesztése.

De nem akármilyen kézikönyv ez ám! Ez egy vallásos kézikönyv. Egy apokaliptikus kézikönyv. Feltárja az univerzumot, a világ nagy történelmi folyamatait, és elhelyezi benne békemenetelőt, a miniszterelnököt, a publicistát és az ellenséget. A történelemnek nagy epizódjai vannak, sejtik a szerzők. A történelemnek dramaturgiája is van, talán. Nagy korszakok váltják egymást összeomlásokon, vagy látványos folyamtokon keresztül. Például nyugatra keletre tolódik a hangsúly, ami roppant civilizációs elmozdulás, de a mindennapokban a német gazdaság közép-kelet-európai érdekeltségében ölt testet.

Ha dramaturgiája van, akkor van szereposztása is. Például vannak „Sátán kutyái” (Bencsik András: Jövő szombaton indulunk, 83. oldal), mint Havas Henrik. Meg Adam LeBor.

Sajtószemle, pofonosztás

Válogatás következik a nagy világfilozófia után. Ez tűnik a legnagyobb munkának, rendkívül alapos és kidolgozott – itt-ott kisebb-nagyobb tévedésekkel. A fejezetet a Washington Post savazásával kezdik (23. oldal). Az idézett Post-cikk még 2010 karácsonyán kérdezi Európától és Amerikától, hogy a putyini útra lépett Magyarország fegyelmezhető vagy fegyelmezendő-e, különös tekintettel arra, hogy 2011 első félévében az EU soros elnökeként szól bele a szövetség ügyeibe. A cikk rossz dátummal jelent meg, 1 évet téved a könyv, klasszikus korrektúra hiba.

Az már etikai kérdés, hogy az idézet kihagyja a lényeget. A „torz és igaztalan” cikk ugyanis konkrétumokat is sorol, miért is tartja putyini folyamatnak azt, amit Orbán vezényel. A konkrétum kimaradt, csak a következtetéseket idézik.

Majd puffognak egy sort azon, hogy a „Washington Post nem érezte fontosnak, hogy akár egyetlenegyet is megjelentessen a tiltakozó levelek közül.” A Bayer-stáb sem érezte fontosnak, itt nem szerepel egy sem. Közlik viszont Schiff András zenész Postnak írt gratuláló levelét, majd a Heti Válasz 2011. január 3-i cikkét amely szerint a „politikus zongoristának tartott Schiff közéleti, politikai, művészeti kijelentései nem először váltanak ki meghökkentést.”

A sajtószemle maga a varázslat. Sokkal alaposabb, mint a korábbi fejezet, rengeteg idézet, nagyon pontos forrásmegjelölés. Csak úgy sorjáznak Magyarország kritikusai. És fontos, hogy Magyarországot mondjunk, nem magyar kormányt, mert hiszen ezek a „tudatos és aljas gazemberek” illetve „ostoba” vagy „megtévesztett, és – talán – jó szándékú” szerzők mindannyiunkat pocskondiáznak... a könyv értelmezése szerint. Erre mindjárt visszatérünk.

Ennyi nagy formátumú, nemzetközi lap kritikája azonban nem azt jelenti, hogy képtelen az ország (nem a kormány!) nyugati civilizált normák szerint élni. Ez azt jelenti, hogy gazemberék a világrend és a nagy kozmikus konfliktus rossz oldalán állnak. Ők csak egy selejtes zárvány a nagy világrend testében, a rendet pedig már megismertük az első két fejezetben. Ide tartoznak még azok, akik ugyan magyarul szólalnak meg, például Fekete Gy. Attila a Népszabadság szerzője vagy Dániel Péter. Na ezért fontos, hogy a kritikusok nem a kormány, hanem az ország és a nemzet kritikusai, hiszen aki kritizál, az nem a nemzet tagja. Egy a Nemzet. Vagy bent, vagy kint. Kint? Anyjuk picsája, ugyebár.

Vagyis tessék csak megfordítani az előjeleket minden egyes vélemény, cikk, publikáció olvasásakor, s máris ott az igazság.

Eszkatalógia

A szemlét Bayer Zsolt írásai követik, majd egy válogatás Bencsik Andrástól. Két márkanév, nagy meglepetést nem okoznak. A kézikönyv műfajának megfelelően felsorolják a további ellenségeket.

Az aranymetszésben egy 20 oldalas Orbán Viktor-interjú. Ki készítette? Hát Bayer Zsolt készítette.

Eszkatalógia, ezotéria, spiritualizmus.

Gyakori szó a civilizáció és a történelem. Minden óriási, minden roppan jelentőségű. A történelmi összefüggések az antikvitásig és a Bibliáig nyúlnak vissza. És a legnagyobb ajándék, amit egy vallásos kézikönyv adhat: ez a gigantikus dráma itt van mindannyiunk hétköznapjaiban. Így leszünk mi a történelem főszereplői.

A miniszterelnök „nem tudja, hogy mi lesz a világgazdasággal, nem tudja, ki fogja megoldani a dolgokat”, meg még egy halom más dolgot sem tud, csak azt, hogy mi az ő dolga, mit kell elvégeznie, a többit meg elvégzi más. És minderre a húsvéti feltámadás emlékezteti, merthogy akkor a sziklasír száját elzárta egy hatalmas kő, és ekkor az asszonyok nem tudták, hogy ki fogja majd elmozdítani, de nem ültek tétlenül otthon, mert tudták a dolguk, és a sír bejárata elől mégis elgördült a szikla.

Találkozik máshol is a magyar hétköznap a világtörténelemmel. Bayernek például a Nyugatrómai Birodalom jut az eszébe, amikor arab lett a császár, Philippus Arabs, és bevezette a napkultuszt a római polgár meg összezavarodott… mi is, nem pontosan érthető, hogy ennek mi az üzenete.

Utána megtudjuk azt, hogy mi lett volna, ha megkérdezünk 440-ben egy római polgárt, hogy mit gondol a közelgő összeomlásról, mire a polgár lelegyinti a kérdezőt, hogy ez hülyeség, de aztán jön Odoaker a rosszarcú germán és jól meglepi. A gladiátorviadalokat amúgy már évtizedekkel korábban betiltották, helyette megjelentek a nyilvános kivégzések. Ezen túl a Római Birodalom nem úgy omlott össze, mint a Halálcsillag, de az eszkatalogikus történelemszemlélethez szükségesek a nagy és hirtelen korszakváltások.

"Szerintem nemzeti reneszánsz lesz", jósolja a kormányfő. Ráadásul reméli és tanácsolja, hogy ez „keresztény alapon” történjen, hiszen a nemzeti konfliktusokat csak a kereszténység képes „tompítani”, vagy akár előnnyé változtatni e feszültségeket. Majd beszélgessen másokkal is, mondjuk történészekkel a 30 éves háborúról. Az volt ám a tompítás.

Tegyük hozzá, hogy az interjú, vagy inkább beszélgetés meglehetősen érdekfeszítő. Tökéletesen és részletekbe menően megismerheti belőle bárki, hogy a kormány és ideológusai miért és miként érzik a végtelen érintését minden tettükön.

Don Quijote igazsága

A magányos lovag szintén biztos igazában. A többiek, akik nem látják az óriásokat, csak a szélmalmokat, mind-mind tévednek, mert a gonosz varázsló hályogot bűvölt a szemükre.