hvg.hu: Ki tudna emelni három dolgot, ami nagyon idegesíti ma Magyarországon?

drMáriás: Az egyik rákterápia szerint úgy lehet a leginkább meggyógyulni, minél inkább szereti az ember a saját daganatát. Lehet, hogy nekünk is így kéne viszonyulnunk saját politikai elitünkhöz, vagyis addig kéne azt szeretni és annyira, amíg megsemmisítjük. Ezért én máris a leglángolóbb szeretettel viseltetek az összes politikusunk, valamint úgy általában az egész politikai helyzetünk iránt. A második, hogy ha jól látom, Rost Andrea meghízott, egyre rosszabbul öltözködik, s már nem tudják a szívemet meghódítani a dalok, amiket énekel, úgyhogy egy társadalmi mozgalmat kéne indítani a megsegítésére.

Stiller Ákos

A harmadik, hogy tegnap egyrészt orvosnál kellett várakoznom két órán át, majd egy postahivatalban még egyet. Utóbbi során, miközben elnéztem az egymással veszekedő, dulakodó, verekedő, káromkodó figurákat, azon töprengtem, hogy törvényt kellene alkotni azzal kapcsolatban, hogy aki nem üt meg egy civilizációs minimumot, azt büntetni lehessen.

hvg.hu: Mi alapján számolnánk?

drMáriás: A mai logika szerint megbíznának egy közmunkást, hogy például a postán a sorban álló embereket osztályozza attól függően, szerinte barátságos vagy civilizálatlan módon viselkednek-e, azaz kapnának egy hányadost, amely alapján a sorban előrébb vagy hátrébb jutnának. Ha ez az értékelő-közmunkás gyenge, pillanatokon belül felakasztják, ha pedig erős, s mondjuk, fegyvert adnak neki, akkor meg majd megpróbálják őt a sorban állók lekenyerezni, s így egy csomó jól jövedelmező új munkahely jön létre.

Kicsit komolyabbra véve a szót, lehet, hogy tényleg kéne valami jogszabály, amellyel civilizálni lehetne az embereket. A f*szfej sajnos ma még nem létező jogi kategória, pedig alapvető áttörést jelentene, ha végre lehetne azt valamilyen módon büntetni. Ha egy ilyen hányadost bevezetnénk, az sokban segítené a világunk jobbulását. Akkor lehet, hogy az ember nem csak egy vállról indítható rakéta-szerkezettel merne bemenni a postára feladni a kis cuccát.

Én például azért vállalkoztam erre a mutatványra, mert Tandori Dezső szentelt a festményeimnek egy nagyon szép képverset, és úgy gondoltam, hálám jeléül megajándékozom a Mestert egy viszont-alkotással, így megrajzoltam őt, mint egy angyali verebet. Ezt akartam neki feladni. Miközben örültem annak, hogy abban a városban élhetek, ahol Tandori is, s ahol olyan dolgokat élvezhetek, mint az ő költészete, elkeserített, hogy a dolgok 98% mégis lehúzza az embert.

Stiller Ákos

Ezen sürgősen változtatnunk kell! A f*szfej-hányadossal kapcsolatos törvényjavaslat elfogadása legyen a januárban induló parlamenti ülésszak első számú célkitűzése! És az lenne a legjobb, ha a hatálybalépése után e jogszabály alkalmazását a törvényhozás tagjai első körben magukon tesztelnék, hogy azonnal szankcionálni lehessen, mondjuk olyan magányos helyiségekbe, józanítókba való elzárással, ahol kicsit elgondolkodhatnának, hová is jutottak az önimádatuknak köszönhetően.

hvg.hu: Valószínűleg kiürülne a parlament.

drMáriás: Persze, de van itt ember elég, később megtöltenénk. Amúgy is hamarosan lejár a ciklus.

hvg.hu: Na most mondjon három pozitívumot!

Viktor sír (Kattintson további képekért!)

drMáriás: Az első, hogy nincs háború. Fegyveres legalábbis nincsen. A mai világban ezt is meg kell becsülni. Ideológiai, politikai háború persze zajlik meglehetősen félelmetes intenzitással minden szinten, de egyrészt semmi sem tart örökké, másrészt, ha ennek nincs közvetlen halálos áldozata, már az is valami. Végül is ki lehet kapcsolni a tévét.

A másik, hogy előbb-utóbb ki fog tavaszodni, ezzel együtt akármilyenek is lesznek a választások eredményei, nyilván fognak hozni változást, és nagyon remélem, hogy a bődületes hülyeségeket nem lehet majd vég nélkül örökre továbbsulykolni.

A harmadik, hogy a város, amelyben élünk a világ egyik legszebb és legizgalmasabb helye, melynek titkai közül az utóbbi hónapokban a fürdőkultúra tanulmányozásával töltöttem a legtöbb időmet gyógyfürdői beutaltként. Mesebeli élmény!

hvg.hu: Én azt veszem észre, hogy észveszejtő módon paráznak az emberek. Önben nem volt semmi félsz, amikor a politikusportréit elkezdte csinálni? Tapasztalt valami retorziót?

drMáriás: Nem jött még értem fekete autó, és nem mondták még, hogy eltűnök, ha ilyeneket festek. Közvetve persze tapasztalok sok oldalról nyomást, beszólnak, levelet írnak, kommentelnek, hogy micsoda felháborító pimaszság, hazugság, gyalázkodás, amit csinálok. Másrészt meg nagyon sokan élvezik a képeimet és hatalmasakat röhögnek rajtuk, ami viszont a gyógyító hatásúkat bizonyítja, s számomra ez utóbbi mindennél fontosabb.

Amúgy, persze hogy fél az ember, de hát egyszer úgyis mindannyian meghalunk. S ha ez így van, akkor próbáljunk meg az életünk során teljesen kibontakozni, és váljunk a legszínesebb virágokká, amikké csak tudunk. Mondjuk úgy, hogy a földi sokszínűségünk küldetését valósítsuk meg. Nyilván hálátlan feladat ez, mert a problémamegkerülés, a problémaletagadás a trend. Mindenhol csak a mosolygás, az álmosoly van, ami mögött nincs tartalom. Én erre válaszul őszinte képeket festek, bizonyos értelemben leleplező portrékat. Szeretett és gyűlölt szentjeinket olyan kontextusba helyezem, amelyben nevetségessé, vagyis emberivé válnak. A művészetből fakadó végtelen és örök, valamint a politikából fakadó itt és most ütközik a képeken hangos karambol formájában. Fontos szempont, hogy ezek a képek kényes témáik és harsányságuk folytán a nézőiket kicsit fel is szabadítják a félelmeik alól. Én ezért élek a demokrácia azon alapvetésével, hogy az embernek lehet véleménye, s azt el is mondhatja.

Fazekas István

hvg.hu: Közhely, de mintha a művészet úgy nagy általánosságban elvesztette volna a jelentőségét. Régen a zenének, az irodalomnak volt tétje. Ma az a pár ember, akit érdekel a dolog, el van foglalva azzal, hogy könyököljön az állam emlői felé.

drMáriás: Sokan elkényelmesedtek, vagy belefáradtak a harcba, és ez rossz. De ott van ellenpéldaként a Tilos Rádió. Mindenki ingyen csinálja az adást, és ma az egyik legjobb rádiónk. Mindenesetre sokkal jobb, mint az állami rádiók, amelyek atomgiccsel b*sszák agyon az emberek agyát. A Tilos úgy közvetít kultúrát, hogy nem kap érte egy fillért se. Szellemi igényből, lelkesedésből van ott mindenki időre, hozza a lemezeit, beszél, tervez, kezdeményez. Ez egy nagyon jó modell arra, hogy miként lehetne további dolgokat felépíteni a független kultúrában. Nehéz, de csinálni kell.

hvg.hu: Újabb közhely: nálunk arra szokás hivatkozni, hogy kicsi a piac, nem tudja az értékes kultúrát eltartani.

drMáriás: Kicsi ország, kicsi piac, így állami támogatás nélkül nem megy. A hatalom pedig általában szereti a kultúrát a saját ökleként kezelni. Például azt mondja, hogy ő az udmurt köcsögözést szereti, és ezért azt támogatja. Azt vásárolja, abból csinál nagyszabású kiállítást, azzal mutatkozik be itthon és külföldön, s lecserél mindent az égvilágon udmurt köcsögökre. Hol vannak ilyenkor a pszichiáterek, hogy azt mondják: vedd be a gyógyszert barátom! Hát nem ebből áll a teljes magyar kultúra, hanem van ilyen is, meg olyan is, s az egyébként nagyon fontos és egyedülálló köcsögök csak egy részét adják egy színes kaleidoszkópnak.

Az a tragédia, hogy a hatalom mindig csak a saját kedvenceit díjazza. De épp ezen is bukik meg, a kizárólagosságon és az akarnokságon. Az, hogy valaki kulturálatlan, ott derül ki, hogy Fekete Györgyre bízza az irányítást, és azt gondolja, hogy Fekete Györggyel meg tízmilliárd forinttal át lehet formálni a magyar kultúrát. Ezt csak az gondolhatja, aki egyáltalán nem ért hozzá, s azt hiszi, ha csinálnak négy szalont, akkor ettől majd más lesz a világ.

Stiller Ákos

Nem lesz más a világ. Ettől nem fognak se Csontváryk, se Bartókok kinőni a földből, és nem fog semmi sem történni azon túl, hogy el lesz véve a legjobb hely a kortárs művészektől, ahol a tehetségek kibontakozhatnának. A rossz döntéseknek pedig meglesz a maguk ára, s nem maradnak büntetlenül, mert egyszer jön majd valaki más, és újra csinálja az egészet, bármennyit is betonoznak jogszabályokkal, csak hát ezzel megint elmegy majd újabb tizenöt év.

hvg.hu: Tartana egy kis évértékelőt?

drMáriás: A Tudósokkal tavasszal jelent meg új lemezünk, A legszebb szerelmes dalok, amely nagyon jó kritikákat kapott. Igazi fordulópont a zenekar életében, hisz az első, amit Tövisházi Ambrussal készítettünk, akivel egyébként már másfél éve együtt dolgozunk a hosszú évek óta velem játszó, a Brainsből is ismert Endrei Dávid basszusgitáros és Jeli Gergely dobos mellett. Minden szám közös improvizáció és féktelen röhögés során jött létre, aminek egy igazi stíluskavalkád lett az eredménye. Mindent találsz benne a kvázi metáltól a lakodalmas popig. Nagyon szeretik az emberek, aminek következtében koncertjeinket az utóbbi időben a féktelen tánc és a vidám közös üvöltözés jellemzi.

Emellett volt pár szép visszhangot kiváltó kiállításom, s lett egy komoly életmű-albumom is Szombathy Bálint kitűnő munkája jóvoltából, úgyhogy számomra 2013. egy eléggé feszült és küzdelmes, ugyanakkor nagyon vidám, termékeny és sikeres év is volt egyben.

Hogy mi történt közben az országgal? Lehet, hogy a múzeumi negyed megvalósul egyszer, és abban fogunk, mint a mennyországban kis meztelen angyalokként vidáman kedvünkre fogócskázni, de ami a realitás, az a tragédia, amely a Műcsarnokkal történt. A rendszer gyengeségét mutatja, hogy egy olyan kiváló kvalitású vezetőt, mint Gulyás Gábor nem engedtek önállóan gondolkodni és dolgozni, nem bíztak meg a tapasztalatában, tudásában, kvalitásban, s mivel a vezérelhetőség volt a mérce, inkább eltávolították.

hvg.hu: Valaha fesztiválszervezéssel is foglalkozott. Ez miért maradt abba?

drMáriás: Túl nagyra nőttünk. Nem mértem fel, hogy a konkurenseimtől veszek el teret, pénzt, közönséget. Nem szóltak, hanem mosolyogva kinyírtak. Ettől még ők nincsenek jobban…

hvg.hu: Szóltak a politikus haveroknak, akik belegyalulták a földbe?

drMáriás: Gyakorlatilag igen. De azóta azok a politikusok hasonló rossz döntéseik miatt már megbuktak.

hvg.hu: Amikor az interjú előtt beszélgettünk, és megemlítettem az iróniát, mintha egy kicsit ódzkodott volna a szótól. Én mégis mintha mindenben, amit csinál – legyen szó zenéről, festészetről, vagy éppen irodalomról – ezt az erősen ironikus világszemléletet látnám.

drMáriás: Én abból indulok ki, erre tanított meg a kelet-európai valóság, hogy ne várjak el sokat senkitől és semmitől, hanem próbáljak meg minden helyzetből egy kis humort és életkedvet kicsikarni. Az irónia, a groteszk abban segít, hogy ha kell, akár a szarból is a szellem ereje és termékenysége által aranyat kovácsoljunk, s így nevessünk azon is, amin sírnunk kellene. Ez az egyetlen esélye annak, hogy túléljünk. Szeressük egymást és nevessünk!

Stiller Ákos

hvg.hu: Mintha megszűnt volna a politikai humor. Veszélyes ez?

drMáriás: A humortalanságba nagyon könnyen bele lehet bukni, mert az a szimpatikus, aki mosolyogva tűri a kritikát. Egy átlagos embernek valószínűleg fogalma sincs arról, hogy mit tesz egy Barack Obama, de folyton azt látja, hogy mosolyog és ezért szimpatikus a számára. A németeknek mondjuk másfajta az ízlése, ők egy aggódó nénit szeretnek, egy anyatípust, aki szigorú, és csak módjával mosolyog. Lehet, ha nagyon mosolyogna, már megijednének. Az oroszok a macsó mosolytalan mosolygást szeretik...

hvg.hu: Mi meg az elhízott párttitkárokat.

drMáriás: Az elhízott párttitkárban van valami groteszk, és abban van valami humoros is.

hvg.hu: Ezért fél annyira attól, hogy röhögjenek rajta?

drMáriás: Az a gyengeség jele, ha valaki attól fél, hogy röhögnek rajta. A politikusnak felül kell emelkednie saját hatalmas, tragikus műemlékén, s tudnia kell magát távolságtartással szemlélni, hiszen úgyis elsodorja őt is az idő és nem marad belőle semmi. Legfeljebb szobor egy parkban, ahol senki se tudja majd, hogy ő ki is volt, s még el sem lopják a szobrát, ha nem bronzból van. Ha világunkat erőnek erejével csak az egyik irányba húzzák, akkor azután az annál inkább fog a másik irányba menni.

Azonban azzal a véleménnyel sem értek egyet, hogy ez a kétharmad a véletlen műve. Mert ezt is kiváltotta valami, ami a baloldal lelkén szárad. Az ezzel való szembenézés a mai napig nem történt meg, és ez okozza szerintem a gyengeségét. Így most az a helyzet, hogy van egy jól szervezett csapat, amely Ulánbátorba vezet, akiknek a buszából egyszer ki fog fogyni az üzemanyag, s akkor majd jön egy új sofőr, aki meg lehet, hogy egyből Las Vegas felé veszi az irányt, s hasonlóan rövidlátó lesz.

hvg.hu: Jönnek a választások. Mitől lenne boldog?

drMáriás: Mondjuk attól, ha a politikusok annyira belefeledkeznének az egymással folytatott iszapbirkózásba, s úgy kimerülnének, hogy hatalomra se kerülhetnének, így a civilek oszthatnák szét maguk közt a pénzt, és mondjuk egy jókora, több éven át tartó örömünneplésbe fognának. De mivel erre nem sok esély van, így már azzal is beérném, ha halkabbá és pragmatikusabbá válna a politika, s értelmesebbé, élhetőbbé az élet, na és persze legalább kicsit kevesebb lenne a gyűlölet. Lehet, hogy akkor mást kellene festenem, de az a legkevesebb, amit a legkevésbé se bánnék. A téma úgyis az utcán hever, én meg remélem, hogy még jó ideig nem.