Ahogy itt körbenézek, buja növényzet mindenhol. Látástól vakulásig gyomlál, metsz, öntöz?
Leszámítva a tavaszi metszést, heti nyolc óránál több nem kell a kertem fenntartásához. Ha van öntözőrendszer, odafigyelünk a talaj előkészítésére, majd pedig a takarására, akkor a természet elvégzi helyettünk a munka javát.
Régen az volt a módi, hogy elvitettük a felső réteget, hozattunk rá tíz centi humuszt. Bevallom, kertészként én is jól kerestem ezzel. Amikor megvettem ezt a telket, itt is az a „jó pilisi” sárga agyagos talaj fogadott. De akkorra már megtanultam, hogy nem kell más, csak komposztálás meg mulcsozás. Jöhet a növények tövéhez minden: fűnyesedék, ágdarlék, krumplihéj. Néha még az utcára kitett zöldhulladékos zsákokat is bedobom az autómba, hogy szétterítsem a kertben.
Gondolom, nem egy év volt, mire a vendégmarasztaló sárból humusz lett. Türelmes ember?
Annyira nem, de az eredmény a harmadik, negyedik évre már látványosan megmutatkozott. Olyan ez, mint a gyereknevelés: rá kell szánni az időt, hogy megerősödjön. Nem várhatjuk, hogy egy év után egyetemre menjen.

A “lusta kertész”, Szomoru Miklós virágzó paradicsoma
Egy kertész kertje Pilisszentkereszten
Van kedvenc növénye, amit preferál, akár mások kárára is?