Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Idén ünnepli 60. születésnapját a Diafilmgyártó. Az ünnepelt korához képest köszöni, jól van, sőt, tán jobb formában van, mint valaha. A diafilm ugyanis reneszánszát éli az elmúlt években. Végre megfelelő helyre került Bíró Ferenc felbecsülhetetlen értékű gyűjteménye, egyre több helyen találkozhatunk vetítéssel, és folyton nő a szárnyait ebben a műfajban bontogató tehetséges fiatalok száma is.

Azt hihetnénk, hogy a diafilm újbóli felbukkanásának fő oka a szokásos nosztalgiára való hajlandóságunk. Ez azonban csak részben igaz. Egyrészt a diafilmek sohasem tűntek el igazán a piacról, másrészt a Diafilmgyártó Vállalatot sem söpörték el a különböző gazdasági- és technikai változások.

Egy jó minőségű használt diavetítőért manapság már nem kell vagyonokat fizetni (kb. 15 ezer forint), a különböző diafilmek pedig több könyvesbolt polcain is megtalálhatók (1000 forint körüli összegért), az egyre szaporodó szervezett vetítésekről nem is beszélve. Kijelenthetjük: a diafilm nemhogy nem tűnt el, de egyediségének, és a vetítés semmihez sem hasonlítható hangulatának köszönhetően igazi kultstátuszra tett szert a 21. században. 

Virtuális kincsesbánya

A diafilm legtöbbünk számára egyet jelent a mesefilmmel, pedig ezen kívül rengeteg egyéb műfajban is születtek emlékezetes darabok. Az 50-es években például politikai oktatófilmeket, tanmeséket is készítettek dián. Nem véletlenül, hiszen a televízió Magyarországon csak a 70-es évektől lett kötelező háztartási elem, így a diafilm, népszerűsége és olcsósága miatt remek propagandalehetőséget biztosított. Emellett rengeteg ismeretterjesztő és tudományos anyag is készült, főleg oktatási segédanyagként. De rendkívül népszerűek voltak a mozifilmek cselekményét és képeit kölcsönvevő diaszalagok is. Így, aki nem tehette meg, hogy moziban nézze meg A Tenkes kapitányát, a Liliomfit vagy a Patyomkin páncélost, az csak ebben a formában találkozhatott akkoriban ezekkel a művekkel.

Kattintson galériánkért!
©

Legfőképp azonban egy szenvedélyes gyűjtőnek, Bíró Ferencnek köszönhető, hogy ezek a diaszalagok napjainkban is megtekinthetők. Az Európában egyedülálló, körülbelül 5000 darabos gyűjtemény legtöbb eleme ugyanis 2011-től az interneten is elérhető, köszönhetően a Diafilmgyártó Kft., az OSA Archívum és a Laterna Magica Bt. összefogásából létrejött Virtuális Diafilmmúzeumnak. Az oldal remek egész estés programot nyújt az odalátogatónak: bebarangolhatja akár egész Magyarországot, oktatófilmet nézhet a labdarúgás szabályairól, Kazincbarcika épüléséről, sétát tehet a brit Tate-ben, vagy akár egy 60-as évekbeli sci-fit is végigizgulhat.

A gyűjtemény tavaly végre méltó helyet kapott az Örökmozgó Filmmúzeumban, ahol azóta rendszeres programmá vált a diafilmvetítés.

A Pöfeteg, Rév Fülöp és egyéb új hősök

Nehogy azt gondoljuk, hogy napjainkban csak a szakma idős mesterei (Gyulai Líviusz, Sajdik Ferenc, Zórád Ernő) által készített diafilmeket találhatunk. 2012-ben például Gilicze Gergő, a Nyugat Magyarországi Egyetem grafikus hallgatója készített diamesét, Pöfeteg úr egyik kalandjáról. A fiatal grafikus már diplomamunkájában is a Diafilmgyártó lehetséges új arculatával foglalkozott. (Villáminterjú Glicze Gergővel ld. a keretesben.)

Kattintson galériánkért!
©

Tavaly a Diafilmgyár – főleg a fiatal művészeket megszólítva – a Daazo-val karöltve pályázatot hirdetett a megújulás jegyében „Fedezd Fel újra és újra!” címen. A pályázók kilenc kortárs szerző (pl. Lackfi János, Both Gabriella, Jeney Zoltán) meséiből válogathattak, a Daazo oldalán pedig bele is tekinthetünk néhány alkotásba, így azt is megtudhatjuk, milyen kalandokba keveredik Rév Fülöp és Akarattya hercegnő a Balaton partján.

„Vetíts egyet naponta”

A Daazo-val közösen meghirdetett, felnőtt alkotók munkáit méltató pályázat mondhatni, hogy csupán a kezdet volt, hiszen az idén 60 éves Diafilmgyártó a 2014-es évre még három hasonlót hirdetett meg, és számos összejövetelt is megrendez majd. A jubileumi évre kiírt pályázatok ezúttal egy éles váltással a kiskorúakat célozzák majd meg, három kategóriában várják az alkotásokat: az óvodás- első és második osztályosokat, a harmadik-hatodik osztályosokat és a 13-18 éveseket hívják rajzolásra, meseírása és árnyjátékkészítésre. Érezhető, hogy az idei év még inkább a nyitásról szól majd, óvodákat, iskolákat, közintézményeket, kicsiket és nagyokat egyaránt meg akarnak szólítani.

„Diázni ma is jó”, vallják, és nem titkolt tervük, hogy ebben az évben még több hasonlóan vélekedő, lelkes diavetítőt toborozzanak. Olyanokat is, akiknél nem hagyományozódott apáról fiúra az otthoni, meghitt diavetítés élménye. Süveges Gergő, az MTVA műsorvezetője, aki jelenleg a hatvanéves születésnapját ünneplő vállalat nagykövetének posztját is betölti, maga is nagy diafilmrajongó, aki a diatekercsek iránti szeretetét szintén a szülői házból hozta. Számára a vetítés most, hogy már gyerekeinek tartja, legalább akkora élmény, mint saját gyermekkorában. Nagykövetként abszolút hitelesen hangzik a szájából a „Vetíts egyet naponta” életfilozófia, amivel a szeretteinkkel történő minőségi együtt töltött idő szükségességére hívja fel a figyelmet.

Kattintson galériánkért!
©

A vállalat a diák ünneplésének apropójából idén néhány régi kedves diafilmet is forgalomba hoz, valamint számos újdonsággal is készül, melyek szeptembertől lesznek majd megvásárolhatók. Kínálatukban jellemzően a régi klasszikus mesék mellett egyre több olyan kortárs magyar író által megírt mese diafilmes változata is szerepel, melyek az utóbbi 10 év gyermekirodalmának mesterműveit keltik életre.

 „A csapból is a diafilm folyik majd”

Februárban indul és egészen az év végéig tart majd az a programsorozat, melynek keretében kicsik és nagyok egyaránt részt vehetnek a diafilmvetítéseken, az Örökmozgó Filmmúzeumban, valamint a Tranzit Art Caféban. A kisebbek meséket, míg az idősebb korosztály ismeretterjesztő kisfilmeket és politikai tartalmú meséket is láthat majd, a jótékonysági diafilmvetítések pedig szervezés alatt állnak. A megnyitó napján tartott első, felnőtteknek szóló vetítés a Tranzit Art Caféban már rögtön igen széles palettát vonultatott fel a diafilmek közül, a Bíró Ferenc válogatta filmek Vágó Piros, a Class FM műsorvezetőjének hangján szólaltak meg, és a lendület várhatóan kitart majd novemberig.

Akkor rendezik meg ugyanis a Nagy Dia Napot, amikor a Diafilmgyártó Kft. elképzelése szerint az egész ország vetít majd. Gyermekintézetekhez, óvodákhoz, iskolákhoz, játszóházakhoz intéznek felhívást a közös mozizásra, eddig soha nem látott tömeget szeretnének megmozgatni egyetlen nap leforgása alatt.

A 60 éves jubileumra az Diafilmgyár a temérdek ajándékprogram mellett, születésnapi ajándékként a saját arculatát is megújította, frissebbé tette. Süveges Gergő az újratervezett arculat neki leginkább tetsző elemét emelte ki. A logón szereplő diavetítőben meglátta a papagájformát, amihez egyértelműen a folyamatos csipogást társította. Folyamatosan szeretné ugyanis ismételni ő is az előttünk álló egy év alatt, hogy a diavetítés a nagyoknak a kapcsolt retro-feeling és nosztalgia érzésén túl az újrafelfedezés, a kicsiknek a rácsodálkozás és az elámulás, az álmodozóknak és a műfajjal most ismerkedőknek pedig a varázslat érzetét adja nem csak a jubileumi évben.

A mókus, a malac és a pöfeteg – villáminterjú Gilicze Gergővel
hvg.hu: Hogyan jött az ötlet, hogy ebből a témából írod a szakdolgozatod? Volt-e valamilyen személyesebb kötődésed a dologhoz?

Gilicze Gergő: Szerencsésnek tekintem magam, mivel az egyetemen ahova járok, a diplomatéma választása mindenki egyéni döntése. A témaleadás előtti hetekben hallottam egy rövid interjút a diafilmekről, ez inspirálta a választásomat. Szívből döntöttem, mert azelőtt még nem rajzoltam ilyen mennyiségű illusztrációt. A diafilm mellett diplomamunkámként elkészítettem a Diafilmgyártó Kft. arculatának egy lehetséges tervét is, így fél évig több megközelítésből is foglalkozhattam a diafilmgyártással. 

hvg.hu: Ha jól tudom az általad készített diafilm forgalomba is került, milyen volt a visszhangja?

G. G.: Igen, a diafilm megvásárolható azóta is A mókus, a malac és a pöfeteg néven. A diafilm tervezése során és a szakdolgozat írásakor nagyon sok támogatást kaptam a Diafilmgyártó Kft.-től, folyamatosan segítették a munkám, kritikával és tanácsokkal. Végül nekik is megtetszett a mese, és úgy döntöttek, hogy kiadják néhány apróbb módosítás után. A megjelenés után a visszajelzések zöme pozitív volt. A gyerekek, akiket ismerek szerették, volt olyan, aki még parafrázist is készített rá, de hallottam olyat is, hogy túl rövidre sikerült, ami igaz is, mert 24 kockával nem a leghosszabb az átlagosan 30 kockás diafilmek között.

hvg.hu: Szerinted minek köszönhető, hogy reneszánszát éli a diafilm? Tapasztaltad-e ezt saját környezetedben?

G. G.: Mostanában úgy érzem, az emberek próbálnak többet foglalkozni magukkal és az egészségükkel, környezetükkel. Kicsit próbálnak lassítani a tempón, és erre nagyon alkalmas a diafilm. Gyerekkoromból kevesebb megnyugtató dologra emlékszem, mint amikor egy diavetítés alkalmával összegyűltünk a testvéreimmel, szüleimmel. Ugyanígy van ez ma is, a környezetemben minden gyerekes családnál van diavetítő, azt hiszem, ezt máig nem tudta felváltani semmilyen technológia.

hvg.hu: Fogsz-e még ezzel a formátummal dolgozni a jövőben?

G. G.: Nagyon szeretnék, mert rengeteg dolgot tanultam és tanulhatnék belőle, de egyelőre még nem tudom, mit hoz a jövő.

hvg.hu: Vannak-e saját kedvenceid (akár alkotó, akár adott diafilm is lehet)?

G. G.: A diploma óta nagyon kedvelem Lengyel Sándor által illusztrált diafilmeket, stílusa és rajzi megoldásai nagyon közel állnak a szívemhez. Összes munkája közül a Piroska és a Farkas meséje a kedvencem, mert annak ellenére, hogy 1981-ben adták ki, még ma is nagyon friss, és ez az, amit igazán szeretek a munkásságában. Másik kedvenc diafilmem a Zsoldos Vera által illusztrált Weöres Sándor-versek, a Suttog a fenyves című diafilm.

hvg.hu: Művészi szempontból mit gondolsz, mi a  legnagyobb kihívás egy diafilm készítésében?  Mitől lesz igazán jó egy diafilm szerinted? Milyen kritériumokra figyeltél oda a leginkább a készítés során?

G. G.: A legnagyobb kihívás számomra az volt, hogy elszakadjak a diafilmek klasszikus képi rutinjától, hogy a mese szövege alul egy fekete sávban, a történés pedig felül látható. Kipróbáltam mi történik, ha eltűnnek a keretek, és a mese egy összefüggő képben elevenedik meg, ahol a jelenetek összefolynak és a környezet, valamint a karakterek átnyúlnak a szomszédos mezőkbe. A keretek teljes eltüntetése technikailag nem volt megoldható, de végeredményben csak egy vékony fekete sáv választja el a képkockákat egymástól. Ez nem jelenti azt, hogy egy hagyományos elrendezésű diafilm nem jó, a megoldásom csak egy út, amit a formátum tett lehetővé. A diafilm minősége rengeteg dolgon múlik, a szöveg ritmusa ugyanolyan fontos, mint a képek egymásutánisága, de nyilván rengeteg múlik azon is, hogy mit és hogyan jelenít meg az illusztrátor a szövegrészletből.