A HVG 30. számában megjelent interjú teljes változata.
Miért fogalmaz úgy a Gömböccel és a Billével kapcsolatban is, hogy azokat megtalálták, nem pedig feltalálták?
Mert ezek a testek már akkor is léteztek, amikor nem tudtunk róluk. Mindkét esetben valakinek a fejében fogalmazódott meg, hogy ilyennek kell lennie. A homogén test, amelynek összesen két egyensúlyi helyzete van, egy stabil és egy instabil, Vlagyimir Arnold orosz matematikus 1995-ös sejtése volt. Ez a Gömböc. A később Billének nevezett, minden helyzetből ugyanarra a lapjára billenő tetraéder léte pedig John Conway brit matematikus agyából pattant ki. Ezeket az objektumokat a mai tudásunkkal épphogy meg lehet csinálni. Bőven meghaladja a fantáziámat, hogy hosszas számolgatás, egyenletkészítés és tervezési folyamat nélkül bárki miként jut ilyen következtetésre. Ha valamiben van kreditem e téren, az az, hogy hittem nekik.
Hit a természettudományban?
A tudományban is fontos, hogy kiváló emberek ígéretes gondolatait higgyük el. Sokáig egyedül én bíztam az Arnold-sejtés igazában. Az ilyesmihez valahogy jó a megérzésem. Szerencse is kell, mert egy évtizedes töprengés után hozzám jött doktorálni Várkonyi Péter. Megláttam benne a különleges tehetséget, és vele csináltuk meg a Gömböcöt. A fizikailag is megvalósult Gömböc kultusztárgy, kézzelfoghatóvá teszi a XX. század egyik legnagyobb matematikusának egy gondolatát.
Mennyire tartja forráshiányosnak a magyar oktatást és kutatást?
Szinte lehetetlen pénzből gyorsan tudományt vagy tudományból gyorsan pénzt csinálni. Ez még lassan haladva sem egyszerű. Nemzetközi szinten is kevés erre a jó példa, hát még idehaza. Én
próbálok annyi pénzt szerezni, hogy a kutatócsoport működhessen, és közben az arcokat figyelem.
